Michaeleen Doucleff „Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?” című könyvében a belső motiváció csodáját helyezi fókuszba. Az írónő különböző természetközeli népeket látogat meg, hogy felfedezze azokat az ősi módszereket, melyek révén ezek a közösségek sikeresen nevelik önálló és együttműködő gyermekeiket. Kutatásai során különösen elbűvöli a maják gyermeknevelési gyakorlata, ahol a gyerekek önállóan, külső ösztönzés nélkül vesznek részt a házimunkákban.
A cikk szerint Edward Deci, amerikai pszichológus, 1970-ben kezdett el a belső motiváció jelenségével foglalkozni. Korábban a pszichológia inkább a jutalmazás és büntetés által irányított viselkedéssel foglalkozott. Deci kutatásai azóta számos tanulmány alapját képezik. A belső motiváció alapjai a valahová tartozás érzése, az autonómia, és a kompetencia élménye. A gyerekek készségesebbek a közös célok elérésében, ha érzik, hogy fontos helyük van a családban, valamint ha szabadon dönthetnek, mely feladatokat végzik el, és ha úgy érzik, képesek azok teljesítésére.
A cikk kitér arra is, hogy a nyugati világban elterjedt jutalmazási és büntetési rendszerek sokszor aláássák a belső motivációt. A maják közössége az elismerésre fekteti a hangsúlyt a dicséret helyett, mivel a dicséret akár viszállyá is fajulhat a testvérek között.
A felnőttkori belső motiváció kapcsán Póta-Salgó Réka HR-szakértő a munkavállalók belső motivációjának hiányát a túlzott kontrollal hozza összefüggésbe. Fontosnak tartja, hogy a dolgozóknak olyan célokat kell kitűzni, amik értelmesek számukra, és a keretek között szabad mozgást biztosítani. A szakértő hangsúlyozza, hogy az egészséges önértékelés és a saját erősségek felismerése kulcsfontosságú a belső motiváció fenntartásához.
