David Eberhard „A Gyerekek hatalmon” című könyvében a megengedő nevelési módszerek káros hatásaira hívja fel a figyelmet. Eberhard szerint e módszerrel a szülők nemcsak a gyerekeiknek ártanak hosszú távon, hanem saját magukat is túszul ejtik, mivel mindent megengednek a gyermekeiknek. Ez a hozzáállás hiányos empátia kialakulásához vezethet a gyerekekben, akik később azt tapasztalják, hogy a világ nem forog körülöttük.
Standovár Sára gyermekpszichológus véleménye szerint a túlzottan megengedő nevelés gyakorlatilag elhanyagolásnak minősül. A gyerekek ilyenkor nem kapnak értelmes határokat, és egyedül maradnak a világban. A gyermekpszichológus hangsúlyozza, hogy a liberális nevelés nem egyenlő a megengedő neveléssel. A liberális nevelés figyelembe veszi a gyermek igényeit és partnerként kezeli, de közben megőrzi a szülő határait és igényeit is.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a szülő nem barát, hanem felelős felnőtt, aki irányelveket és határokat jelöl ki. Határok és tilalmak hiányában a gyerek azt tanulja meg, hogy mindig neki van igaza, ami hátrányos lehet a későbbi életében.
Eberhard is egyetért abban, hogy a megengedő nevelés következtében a gyerekek nem tartják tiszteletben mások érdekeit, és a szülők saját igényeiket teljes mértékben elnyomják. A gyerekeknek szükségük van korlátokra és irányelvekre, hogy biztonságban érezzék magukat.
A gyerekeknek már az oktatási intézményekben szembesülniük kell azzal, hogy nem segítik őket minden pillanatban, és nem képesek alkalmazkodni. Ezt később egy munkahelyi környezetben vagy párkapcsolatban is látni fogják, ahol szükségesek a kompromisszumok.
Standovár Sára szerint a megengedő nevelés gyakran a szülők időhiányából vagy figyelemhiányából fakad, akik így próbálnak lelkiismeret-furdalásukat csillapítani. Az ilyen nevelési elvek azonban hosszú távon negatív hatással lehetnek a gyerekekre, akik nem fognak megtanulni késleltetni vágyaikat, illetve meglátni mások szükségleteit és érzéseit.
Olvasd el a cikket, ha érdekel a téma:
https://divany.hu/szuloseg/megengedo-szulo/
