A cikk az „iglu-hatás” jelenségét vizsgálja, mely a téli hó veszélyei mellett annak védelmi potenciáljára is rávilágít. Az írás egy svéd férfi, Peter Skyllberg történetére alapoz, aki 2011 decemberében két hónapon keresztül túlélte a szélsőséges hideget az autójában rekedve, Umeå közelében. A kinti hőmérséklet -30 °C körülire süllyedt, és a területet vastag hótakaró fedte, amely egyfajta természetes szigetelésként viselkedett, megvédve Skyllberget a fagyhaláltól.
Dr. Ulf Segerberg, a Norrlandi Egyetemi Kórház főorvosa elmagyarázta, hogy a hó valójában védelmi réteget képezett az autóra hullva, így az alatta levő hőmérséklet sokkal enyhébb maradt, mint a zord kinti viszonyok. Ez az „iglu-hatás” lehetővé tette Skyllberg számára, hogy saját testmelegét az autóban tartsa meg, így életben maradt addig, amíg meg nem találták.
Az iglu-hatás a történelem során a hideg éghajlati övezetek lakói számára már régóta ismert és alkalmazott túlélési módszer. A hóból készült szerkezetek még a fagypont alatti hőmérsékleteken is képesek a belső meleget megtartani, különösen, ha fűtőtestet is alkalmaznak. A megfelelően szigetelt hóstruktúrák akár 16 Celsius-fok körüli belső hőmérsékletet is elérhetnek, ami meleg ruházat és hálózsák jelenlétében életmentő lehet egy jeges vihar alatt.
Összességében a cikk rávilágít a hó kettős természetére, amely egyszerre jelenthet súlyos veszélyt és védelmet is, hangsúlyozva az iglu-hatás gyakorlati jelentőségét a szélsőséges hideg időjárási viszonyok közepette.
