Bitskey Tibor, Kossuth- és Jászai-díjas színművész, valamint a nemzet színésze, már kilenc éve nincs közöttünk. Pályája rendkívül sokrétű volt, kezdve az építészmérnöki ambícióktól egészen a színművészetig. Fiatal korában nemcsak a művészet mellett kötelezte el magát, hanem sportban is jeleskedett: atlétaként tízpróbázó volt, és az 1952-es Helsinki olimpiára is kijutott volna, ha időközben nem iratkozik be a Színművészeti Főiskolára.
A színészettel való kapcsolata egy Béke Hotelbeli állás során kezdődött, ahol egy kultúrcsoport tagjaként mutatta meg tehetségét. Hamarosan a színművészeti főiskola esti tagozatának hallgatója lett, és rövid időn belül felfedezték benne a tehetséget. Első nagy sikerét a „Rákóczi hadnagya” című film hozta meg számára, melyet számos további filmszerep követett az 1950-es, 60-as és 70-es években.
Annak ellenére, hogy több filmben is emlékezetes alakítást nyújtott, Bitskey Tibor szíve leginkább a színházé volt. A Vígszínházban és más jeles színházi intézményekben nagyszerű színészekkel játszhatott együtt, és évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt a magyar színjátszásnak. Különösen szerette játékában a Cyranó és a Trisztán szerepeit, melyeket sikerrel formált meg színpadon.
A közönség kedvence volt: atlétikus testalkatával és kellemes hangjával hamar a nők bálványa lett, egy időben naponta 300 levelet kapott rajongóktól. Az utóbbi években kevesebbet szerepelt a reflektorfényben, de fellépései az Evangéliumi Színházban és Szolnokon ugyanúgy szép számban vonzották a nézőket.
Összegzésként Bitskey Tibor elégedettséggel tekintett vissza életútjára, amely során számos mélypontot és felemelkedést élt meg. A nemzet színésze címet is úgy élte meg, mint közönsége és pályatársai szeretetének elismerését.
Olvasd el a cikket, ha érdekel a téma:
https://www.kiskegyed.hu/csalad/kevesen-tudjak-milyen-melyen-volt-ez-mentette-meg-bitskey-tibor-eletet/gnd870f
