A társadalmi felelősség és a pedagógiai szakmai attitűd azon értékek, amelyek a Rogers Iskola pedagógusait motiválták arra, hogy megismerkedjenek egy tanodával, kapcsolatot építsenek a gyerekekkel, érzékenyítsenek, motiváljanak, és esélyt adjanak. A Kalán Tanoda és a Rogers Iskola ma már baráti kapcsolatot ápol, rendszeresen találkoznak. Komaság Margit tanítót kérdeztem, hogy miért és hogyan alakult ez a kapcsolat.
Anyamagazin: Meséld el, kérlek, hogyan kerültetek kapcsolatba a Kalán Tanodával!
Komaság Margit: Ez jó régen kezdődött. Szerettünk volna kapcsolatot teremteni a társadalom más rétegéhez tartozó családok gyerekeivel. Minket a társadalmi felelősség és pedagógiai szakmai attitűd vezetett abban, hogy ezzel a témával foglalkozni kell. A kapcsolat úgy jött létre, hogy egyrészt volt egy személyes szál, amin keresztül könnyedén felvettük a kapcsolatot, másrészt a Budapesthez közelebb lévő tanodáknál azt tapasztaltuk, hogy „jobb helyzetben” vannak. A szegénységnek vannak különböző szintjei, a Miskolcon élő gyerekek és családok szegénysége egészen más szintű, mint az akár csak Budapesttől 40-60 km-re lévő tanodába járó gyerekeknek. Ez nem jelenti azt, hogy össze kell hasonlítani, sőt, de Borsodban nagyobb a szükség, és talán kevésbé is érik el őket a segélyek és a különböző csomagok. Szerettünk volna valami olyasmit, ahol közvetlen kapcsolatban tudnak ajándékot adni a gyerekeink. A tanoda egy jó ötletnek tűnt, felmértük a lehetőségeinket, így kerültünk kapcsolatba a miskolci Kalán Tanodával.
Anyamagazin: Jellemző rátok, hogy érzékenyítitek a gyerekeket a társadalmi problémák iránt?
Komaság Margit: Vannak erre kísérletek, például a szendvicskészítő akciónk, amelyet a Budapest Bike Maffiával közösen szervezünk, ők viszik el a szendvicseket csütörtökönként. Volt olyan eset is, hogy egy szervezet kérésére használt mobileszközöket gyűjtöttünk, amelyeket Lyukóbányába vittek el.
Anyamagazin: Milyen szempontok voltak fontosak számotokra az ajándékozásnál?
Komaság Margit: Szerettük volna pedagógiai szempontból is személyessé tenni az ajándékozást, ezért megkértük Orosz Emesét, a tanoda szakmai vezetőjét, hogy meséljen a gyerekekről, néhány szóban mutassa be őket, hogy kit mi érdekel, mennyi idősek, mire vágynak. Ezt nem azzal az ígérettel tettük, hogy ezt meg fogjuk tudni valósítani, de szerettünk volna az ajándékokkal reflektálni arra, amire a gyerekek vágynak. A tanodás gyerekeket életkor szerint osztottuk szét az iskolánk osztályai között. Érzékenyítettük a gyerekeket, beszélgettünk a szegénységről, az adományozásról, a társadalmi felelősségvállalásról. Elmondtuk, hogy ajándék az is lehet, amit ő már nem használ, de jó minőségű, és minden darabja megvan, például egy kirakónak vagy egy társasjátéknak. Ha színes ceruzát vagy filcet szeretne ajándékba adni, az legyen ép, vagyis nem használt. Nekem elég közvetlen kapcsolatom van a szegénységgel, mutattam nekik képeket, válaszoltam a gyerekek kérdéseire.
Anyamagazin: A szülők támogatták a kezdeményezéseket?
Komaság Margit: Igen, sok ajándék mellé érkezett személyes jókívánság, üzenet. Kértünk tartós élelmiszereket is, amelyeket januárban küldtünk el a tanodába. Tapasztalatom szerint a decemberi adakozási kedv januárban már alábbhagy. A szülők támogatták az elképzeléseinket.
Anyamagazin: Mennyire állandó a kapcsolatotok?
Komaság Margit: Tavaly ruhákat gyűjtöttünk, illetve „cipősdoboz-ajándékokat”. Most volt olyan lehetőség is, hogy az iskola le tudta cserélni a számítógépeket és laptopokat, amik még jól működtek, odaadtuk a tanodásoknak. 2021-ben már személyes találkozót is szerveztünk, a tanodából felutaztak Budapestre, és a bazilika környékén sétáltunk, megnéztük együtt a karácsonyi vásárt, majd elmentünk egy közösségi házba a 11. kerületben. Bár mi, pedagógusok terveztünk több közös játékot, de nem volt rá szükség, mert egy izgalmas, spontán szerveződése lett a találkozónak. A gyerekek elkezdtek együtt játszani, voltak, akik az udvaron fociztak, a többiek bent társasoztak. Az elválás nem volt könnyű, mindenki szeretett volna még maradni a közösségi házban. Ezek a találkozások folytatódtak, több rogerses osztály Miskolcra szervezett osztálykirándulást nyáron, illetve ősszel az erdei iskolát, ahol találkoztak a tanodás gyerekekkel. 2022-ben és 2023-ban is már ide, a mi iskolánkba szerveztük a találkozókat, ahol a gyerekek közös csoportokat alakítottak ki, és kisebb-nagyobb kihívások elé állítottuk őket, amit mindenki nagyon élvezett. Van igény mindkét fél részéről ezekre a találkozókra.
Anyamagazin: A gyerekeknek milyen visszajelzése van egy-egy ilyen találkozó után? Van esetleg egy kedves történet, amit meg tudnál osztani?
Komaság Margit: A szegénységgel kapcsolatos benyomásuk nincs, mert a családokkal nem találkoztak, ahogy a gyerekek életkörülményeit sem látták. A találkozók helyszíne Miskolcon mindig a tanoda. Szerintem az elég beszédes, ahogy a gyerekek tudnak kapcsolódni egymással, elérhetőségeket cserélnek, kapcsolatban maradnak. Az idősebb gyerekek, akik részt tudnak venni ezeken a találkozókon, ők már a következő évben kitalálják, hogy mit szeretnének adni ajándékba, mert ismerik egymást annyira, hogy tudják, minek örülne a másik. Szerintem van benyomásuk, ami alapján el tudják képzelni azt az életet, amihez ők így egy kicsit könnyítésként hozzá tudnak járulni.
