Arról, hogy bababiztos legyen a lakás, minden szülő hallott már. De mi van akkor, ha a gyerek kinőtt a totyogókorból, és már nem akar belenyúlni a konnektorba vagy lefejelni az asztal sarkát? A lakberendező szerint ezután is van még mire figyelni.
Még meg sem született a kisbabánk, de mi már veszélyes tárgyakat látunk mindenhol a lakásban: onnan leeshet, ezt lenyelheti, abba beverheti a fejét. Aki eddig soha nem foglalkozott a kérdéssel, ilyenkor garantáltan lakberendezésbe fog.
A legtöbben saját kútfőből teszik; kevesen vannak, akik profit fogadnak. Schmidt Anita, az Angels Design lakberendezője most azoknak is hozott tippeket, akik egyedül vágnak a feladatba, ami – lássuk be – nem ördögtől való, ám mégis jól jöhet ilyenkor egy szakértő szempár.
Anita szerint már születendő gyermekünket várva és a gyerekek további életszakaszaiban is érdemes néhány pillanatra megállni, és körbenézni az otthonunkban, hogyan tegyük a lakást gyerekbiztossá, milyen apró vagy nagyobb változtatásokat tegyünk, amelyek a szülők és a gyerekek életét is megkönnyíthetik. „Amíg kicsi a gyermek, a nyugalom és a szülők közelsége a fontos, és a legalapvetőbb követelmény a biztonság” – vallja Anita.
Ezekre figyelj az első években!
- Konnektorvédők alkalmazása a használaton kívüli aljzatokba
- Lépcsőknél korlát, kapaszkodó, csúszásmentes fellépő biztosítása
- Élvédő használata az éles sarkú bútorok esetében
- Polcok biztonságos rögzítése
- Zárt búrájú lámpatestek elhelyezése
- Vizes alapú fal- és bútorfesték alkalmazása a könnyebb takarítás érdekében
- Növények elérhető magasságon kívül helyezése
- Meleg burkolat használata
- Kevés textil használata a porosodás és az asztmaveszély miatt
Anita szerint csecsemőkorban a berendezés főleg az anyuka kényelmét kell hogy szolgálja. Ilyenkor nagyon hasznos tud lenni egy kényelmes szoptató karosszék, egy állítható magasságú kiságy fejvédővel és kemény matraccal, egy 80 cm magas pelenkázó, ami később akár komódként is használható majd.
Így változtass, ha nő a gyerek!
1–3 éves kor:
Ez a totyogós korszak, amikor folyamatosan változik a kisgyermek tudása, mozgása. A játékokat tegyük elérhető magasságba. A tárolóbútorokat rögzítsük a falhoz, érdemes bővíthető bútorokat tervezni. Amennyiben megoldható, legyen 3-4 m²-es tiszta felület, ahol gyermekünk szabadon játszhat, és kielégítheti mozgásigényét. A rücskös, domború, hosszú szálú szőnyegek nem praktikusak, mert ezeken nehezen építkezhet, és nem tudja tologatni a kisautókat, járműveket.
3–6 éves korban:
Óvodáskorban egyre több játék és könyv kerül elő, ezért megnő a tárolási igény. Sok gyermek kreativitását a falon szeretné kiélni, ezt megelőzve érdemes fali táblát vagy palatáblát felhelyezni a falra. Kisasztalt és -székeket is vásárolhatunk a rajzoláshoz és kézműveskedéshez.
6–10 éves korban:
A kisiskolás életszakasz központi bútora az íróasztal és a szék. Iskolakezdésre már szükség lesz íróasztalra, és ehhez nagyon fontos a megfelelő hát-, gerinc-alátámasztású szék választása, ami állítható magasságú. Így a gyermek változó magasságához mérten be tudjuk állítani. A nagyobb íróasztal-felület is indokolt, ahol tanulhat, rajzolhat, tárolhat a gyermek, és ahová akár a számítógépet is elhelyezhetjük.
Az íróasztalt a természetes fényhez közel helyezzük, de ne ablak alá, mert nem fogunk az ablakhoz könnyedén hozzáférni. Az íróasztal megvilágításához legyen asztali lámpa. A jobbkezeseknek balról, a balkezeseknek jobbról jöjjön a fény.
11–14 éves korban:
A kiskamaszok általában már önmaguk lakberendezői. Ha van külön szobájuk, akkor a legtöbb otthoni időt a szobájuk négy fala között töltik. Saját ízlésviláguknak és rendszerüknek megfelelően alakítják ki a rendet és a dekorációt. Ide csak a szülőknek vagy erős idegzetűeknek szabad belépni, de testvéreknek semmiképpen sem!
A közös terek dekorálása
Egészen a kisiskolás korszak végéig érdemes a lakás egy központi helyét a gyermekek munkáival vagy az évszakoknak megfelelő dekorokkal díszíteni. Erre megfelelő hely lehet az étkezőasztal és környéke, egy nagyobb gardróbszekrény vagy egy hosszabb folyosó, ahol csodás kiállítási teremmé varázsolhatjuk az egyhangú bútorainkat.
Az évszakoknak, illetve a közelgő ünnepeknek megfelelő dekorálás kiváló alkalom arra, hogy gyermekeinkkel közösen készítsük el a díszítőelemeket. Ilyenkor vértezzük fel magunkat kellő türelemmel, mert minél kisebb a gyermek, annál inkább előfordul, hogy a végeredményért keményen meg kell dolgoznunk, és még az sem biztos, hogy lesz megfelelő produktum, amit felaggathatunk a falra.
Ugyanakkor gyermekünk önbecsülésének rendkívül sokat jelent, amikor az általa készített rajzokkal, festményekkel találkozhat nap mint nap. Így ösztönözhetjük a folyamatos alkotásra. Ne feledjük, hogy a művészet egyáltalán nem objektív, és pár krikszkraksz is felbecsülhetetlen értékké válhat.
