Edit visszatér a régi temetőbe, ahol a bágyadt őszi napfény aranylóan festi meg a tájat. Egy éve nem járt itt, de a régi rózsacsokor még mindig a fakereszt mellett lóg, a halott szerelem szimbólumaként. A múlt emlékei kísértik, különösen az a nap, amikor utoljára látta a férfit, aki soha nem tért vissza hozzá, annak ellenére, hogy megígérte: „Várj rám”.
Egy régi érzés ébred benne újjá, ahogy megérinti a száraz rózsalevelet, amely váratlanul bepöndörödik. Ez a mozdulat jelentéktelennek tűnhetne, de Edit számára nem az, mert valami megmagyarázhatatlan kötődést érez a virág és a múltbéli emlékek között. Ez a kapcsolat, úgy érzi, egy különös dimenzióban létezik, ahol az érzések örökké élnek.
Hazaérve nyugtalanul tölti az éjszakát, mivel a rózsalevél és a múlt emlékei kavarognak a fejében. Újra és újra hallja a férfi hangját, mintha egy távoli világon át érne el hozzá. Másnap visszatér a temetőbe, ahol meglepetten látja, hogy az eltűnt régi rózsacsokor helyett egy új, friss csokor virít. Nem emlékszik, hogy ő hozta volna ide, és a temető is kihaltnak tűnik körülötte.
Amikor megérinti a friss virágokat, a szél újra a férfi hangján suttogja: „Várj rám…” Edit úgy érzi, valami gyökeresen megváltozik. A múlt árnyai még mindig élnek, és a rég elfeledett történet talán kap még egy új esélyt a folytatásra. Az események jelentőségteljesek számára, hiszen egy lezártnak hitt kapcsolat jeleként újjáéledt.
Olvasd el a cikket, ha érdekel a téma:
https://www.kiskegyed.hu/csalad/rejtelyes-uzenet-virag/2dx8499
