web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

Tébolytól a végtelen nyugalomig

– így nyaraltunk Horvátországban két kisgyerekkel

Tébolytól a végtelen nyugalomig  <br><p class='alcim'> – így nyaraltunk Horvátországban két kisgyerekkel</p>

Imádok utazni, de ha tudom, hogy a gyerekeim is jönni fognak, rögvest elkap előbb a pánik, aztán a hasmenés. Már pusztán a többórás autóút gondolatától leesik a vércukrom, a többibe már bele se kell gondolnom ahhoz, hogy szívritmuszavarom legyen. Gyerekkel nyaralni, strandolni kikapcsolni soha, de soha nem móka. Soha! Mégis belevágnék újra meg újra meg újra meg újra. Vigyázat, rendkívül nyálas tartalom következik!

Kiskanáltól a lebegő gumimatracig – elmesélem, hogyan nyaraltunk Horvátországban két kisgyerekkel…

Az indulás

Ha van nálam kiskanál és egy kiskanálnyi víz, a gyerekeim apját belefojtom. A gyerekek mindeközben tökéletesen veszik a nyolcórányi autós akadályt. De én csak a kiskanálra gondolok.

A megérkezés

A szállástól dobunk egy hátast. Az internetes képek mindegyike átvágás. Élőben lehidalunk, nem jutunk szóhoz, hogy van ilyen. Soha nem akarunk hazamenni. Elképzelhetetlenül tökéletes.

nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, gyerekkel nyaralni

Kép: Szentgyörgyi Juli

A beilleszkedés

Borzalmas. Hangos. Engedetlen. Dacos. Kiabálós. Iszonyat feszült. Szar. A gyerekek életükben először külön szobában alszanak.

A ritmus kialakítása

Káosz minden. Az apartman felrobbant. A fiúk szintén. Pörögnek és „krvahangosak”. Egész nap fegyelmezünk és hangtompítunk. Nemmm bírjuk. Az idegeink tropák. Haza akarok menni (pedig nem is). Kikészülünk. Közben random elalszanak, naponta többször is. Kérik, hogy alhassanak. WTF?!

Ámulunk. Felváltva csinálják persze, meg van mindenki zavarodva. Külön álom mindkét gyerek.
Bátran mennek a vízbe, de fáznak, így semmi se jó. Szenvednek. Mi kibukunk, nyomjuk a „bezzeg a mi időnkben” lemezt. Borzalmas. Elveszítjük az irányítást. Csak osztjuk őket, mert telhetetlen, elkényeztetett kis pöcsöknek látjuk őket, akiknek semmi se jó és minden kell.

Közben meg nem látjuk, nem vesszük észre, hogy fáradtak, kimerültek, sok az inger, apa meg anya közt ott lebeg a kanál víz, átveszik hát ők is szépen a szerepeket. Ijesztő. És tanulságos. Igyekszem lelassulni, engedni a tervekből, leülök mesét olvasni. Jobban is vannak. Megölelem őket, amikor hisztiznek. Segít.

Szóval ez itt a gond. A különalvás remekel. Elképesztően működik. De a reggel hatos kelés Horvátországban is reggel hatos kelés. Nehezen viselem. Egy hatalmas üvegajtó van a nappaliban, azon keresztül lehet kijutni az óriási teraszra. A látvány lélegzetelállító. Már reggel hatkor is, ez azért kárpótol.

nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, gyerekkel nyaralni

Kép: Szentgyörgyi Juli

A rutin

A hálóból is hallani a tenger zúgását. Mindenhonnan hallani. Még mindig felfoghatatlan ez a ház. Ahol van, és ahogy van. A tenger lépésnyi távolságra. Az étterem szintén, ahogy a kisbolt és a fagyizó is. Nagyjából be is jártuk a 200 fős falut, Pisakot. Itt nincs semmi. Bolt, fagyis, három étterem, egy templom, egy kikötő. Ennyi, és végtelen nyugalom.

Egyedül fürdünk a parton. Ma csónakot bérlünk. A gyerekek vezetik. Aztán előbb az egyikük, majd a másikuk kómál be rajta reggel tízkor. Elalszanak. Majd két órát hajózunk teljes békében és csendben. Kikötéskor ébrednek. Egy álomhelyen vagyunk. Tenger, hegyek, kis öblök. Egész napra maradunk. Sziklát másznak, könyvet (gyermekkönyvet) olvasunk, eszünk, pihenünk, gyönyörködünk, megnyugszunk.

A kisebbik elálmosodik. Megvetem az ágyát törölközőből. Nem alszik. A nagyobb a kikötött csónakba mászik be. Tesó utána. Apjuk szintén. Elalszanak. Megint. Vagy két órára. Ott bent, a hajó gyomrában. Őrület. Hagyjuk őket (még szép), azt se tudjuk, mit kezdjünk a tengernyi időnkkel. Bámulunk ki a fejünkből, és nem tudunk betelni a látvánnyal.

Lassan indulunk. Ők még mindig alszanak. Hazáig nyomják. Fagyit vacsoráznak. Rendes kaja nem kell nekik. Este még sütök azért palacsintát. A teraszon nyomjuk be. Mikor lehet ezt megunni? Mesét olvasok, szépen elalszanak. Velük együtt mi is. Kómásan támolygunk ki a szobáikból. Kiszívott minket is a nap. Már nyugodtabbak vagyunk. Már nem akarom a férjemet megfojtani. Csak a gyerekeket néha, de ez alapállapot. A kiskanál fiókba kerül.

Nem tudom, mi vár ránk holnap. De várom. Alig várom, hogy újra azon a csodás teraszunkon reggelizzünk. Innen már csak jól indulhat a nap.

nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, gyerekkel nyaralni

Kép: Szentgyörgyi Juli

A besimulás

Kedden érkeztünk, most szombat van. Ennyi idő kellett, hogy a gyerekek önfeledten tudjanak játszani a tengerben. Én ezt jó szintidőnek tekintem, figyelembe véve, hogy még sosem fürödtek ekkora vízben, pláne nem sósban és kavicsosban.

Viselkedni továbbra sem tudnak. A szomszédos város sétálóutcájának békéjét (meg a miénket) teljesen felborították, mentek, mint a hurrikán egyik bazáros boltból ki, a másikba be. Mindent meg akartak vetetni a kerti csobogótól kezdve a trutyis zselélabdáig. Az éttermi vacsorát fel se hozom, mert azonnal be kell vennem egy Xanaxot.

Egyébként nagyon nyugis a ritmusunk. Szuper így egymásra hangolódni, csak a családra figyelni, nem sietni, nem kapkodni, nem mindig valamit csinálni, nem várakoztatni folyton, kettészakadni, megfelelni, elintézni. Csak lebegünk. Mint gumimatrac a vízen.

nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, gyerekkel nyaralni

Kép: Szentgyörgyi Juli

A rácsodálkozás

Másnap ismét csónakba szállunk. Egy teljesen elhagyatott részen állunk meg egész napra. Nem vittünk játékokat, csak pár mesekönyvet. Aggódunk, mit fogunk mi ott kezdeni két, sajnos-sok-ingerhez-szoktatott gyerekkel, le fogjuk-e tudni kötni őket ilyen sok időre. Hülyék vagyunk.

Lekötötték ők magukat. Másztak, ugráltak, felfedeztek. Amikor meg nem, akkor meg (döbbenet, hogy ezt most én fogom leírni, de) elvoltak, mint a befőtt. Különösebben semmit se kellett ezért tennünk. Oké, egy órát olvastam nekik, de egyébként hol az apjukkal, hol velem, hol egymás társaságában ücsörögtek, és csak léteztek.

Ezt – komolyan – sosem néztem volna ki belőlük. Hitetlenkedtem is végig, és vártam a dzsihádot. Nem jött. De miért? Valamit nagyon elcseszünk otthon. Analizálgatok még egy kicsit, bár attól tartok, nem túl bonyolult a feladvány. Ilyen, ha csak rájuk figyelsz, ilyen, ha nem vagy feszült, ilyen, ha nyaralsz.

nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, gyerekkel nyaralni

Kép: Szentgyörgyi Juli

A konklúzió

Ez volt életem egyik, gyerekekkel a legjobb nyaralása. Nehéz megfogalmazni (egy üveg pezsgő után), hogy mit is adott nekünk ez az egész. Olyan szoros egymásra hangolódást talán, amit otthon egyszerűen nem tudunk megteremteni. Nagyon értékes időt tudtunk a gyerekeinkkel tölteni. Olyat, amilyet talán még soha. Micsoda veszteség ez a múltat tekintve, micsoda öröm ez számomra most!

Apróságok, hétköznapi piszlicsáréságok, amiket ikresként nem tudtam megtapasztalni. Például végre volt időm külön-külön lenni a gyerekeimmel. Szívtam az illatukat, túrtam a hajukat, elmerültem a látványukban, teljesen beleengedtem magam az érzésbe, amiből ezúttal nem rántott ki senki. Egyszerűen volt időm, és ez az idő megfizethetetlen. Ezt kaptam én ettől a nyaralástól leginkább. És még valamit…

nyaralás, anyaság, ikrek, értékes idő, család, gyerekkel nyaralni

Kép: Unsplash

A gyónás

Nekem ez az anyaság nem úgy indult, ahogy a legtöbb anyának. Kötelesség volt, őrült nyomás, fuldoklás, bűntudat. Ezekben vergődtem. Olvadás nem volt. Vagy nem emlékszem. Arra pedig kellene. Egyik nap ment a másik után, és megkérdeztem magamtól, ez csak ennyi?!

A többi anya nem ilyen. A többi anya szerelmes a gyerekébe, együtt dobban a szívük, ott a szimbiózis, a burok, nekem meg semmi. Nem érzem. Mi a baj velem? Rémült voltam, és szerintem nagyon depressziós. Egy gép csupán. Ezt nem így képzeltem. Nem ilyen anyát képzeltem. Elfog a sírás, ha visszaidézem, nem is megyek mélyebbre. Most még nem.

Mert most ünnepelek.

Ünneplem az érzést, amit a napokban átélhettem. Az érzést, ami a jó anyáknak az első percről jár. Ünneplem a mi megkésett olvadásunkat, szimbiózisunkat. Mert én is átéltem végre.

Szóval ez a nyaralás a sok egyes-kettes után ezúttal tízpontos lett. Ugye már értitek, miért?

 

 

 

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Közösség

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit