Tényleg látják a kicsik a kísérteteket? Vagy talán a különös, szülők számára rémisztő jelenségek csupán a gyermeki elme szüleményei? Ezekre a kérdésekre még a szakemberek sem tudnak egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, a téma ugyanis évtizedek óta megosztja a pszichológusokat és a paranormális jelenségekkel foglalkozó szakembereket. Akárhogy is van, egy biztos: átélni azt, hogy a gyermekünk sikítva ébred éjjel, és reszketve beszél a szobájában üldögélő kalapos bácsiról… meglehetősen ijesztő. Anyák hajmeresztő történeteit gyűjtöttük csokorba – vigyázz, felkavaró tartalom!

Húsz anya őszintén mesélt arról, milyen szokatlan események kavarták fel a családi életüket.

„Az én kislányom kb. 5 évesen lerajzolta (szerintem) a nagypapáját úgy, hogy soha nem látta. Egyetlen esküvői fotót láthatott róla, ahol még se szakálla nem volt, se szemüvege. (A rajzon volt.) Kérdeztem tőle, ez ki?
»Szoktam látni a nagyszobában« – jött a válasz.”
Diána

„Egyszer 2 és fél évesen egy albérletben rám kiabált, hogy ne üljek az ágyra, hát ott fekszik a bácsi. Kérdem, milyen bácsi? Elmondta, hogy néz ki, miben van. Felhívtam a tulajt, hogy kicsikét parázom, valamit mondjon. Kiderült, hogy a volt férje mindig ott feküdt, abban a ruhában, és olyan kinézettel, ahogy a fiam látta. Évekkel azelőtt elhunyt.”
Szilvia

„A lámpánál látott egy nénit, de azt mondta, hogy kedves, csak néha nem hagyja aludni (akkoriban gyakran kelt sírva éjjel).”
Edit

kísértet, szellem, paranormális jelenségek, látó, anyatörténetek

Kép: Canva

„Amikor még az előző házunkban laktunk, a fiam még kicsi volt, olyan 2 éves lehetett. Ülünk a szobában az ágyon, és azt látom, hogy kinéz néha az étkezőbe. Kérdezem tőle, hogy mit néz. Válasz: egy bácsit, aki a széken ül.”
Mónika

„A kislányomat valószínű kétévesen szállta meg valami, mert amikor terhes voltam a tesójával, kérdeztem, mire emlékszik a születéséből, és ezt mondta: sötét volt, nem látott semmit, beszorult, és nem segített neki senki… És tényleg így volt, de soha nem beszéltünk erről előtte se vele, se mással a társaságában. Erre emlékezett.”
Hella

„A nagyobbik fiam olyan 1-2 éves lehetett, és éjjelente rendszeresen arra keltünk, hogy ül a kiságyban, és mosolyogva beszélget valakivel. Kérdezett, válaszolt és figyelt, mindig ugyanabba az irányba fordulva. Még a játékait is megmutatta.
Ez pár hónapig így ment, akkor nem találtunk rá magyarázatot, nem tudott még úgy beszélni. Majd 3 évesen családi fotókat nézegettünk, és a volt apósom képéhez érve – aki már nagyon régen meghalt – azt mondta, hogy ő ismeri ezt a bácsit. (Sosem mutattunk róla fotót, anyósomnál sem láthatta.)
– Honnan, kisfiam, láttad már ezt a fényképet?
– Nem. Régebben mindig bejött hozzám a szobába beszélgetni.
Nos, akkor megértettem, hogy a gyerek apai nagyapja – aki már nem élhette meg a családi nevét továbbvivő örökös megszületését – látogatta meg őt abban az időben. Apósom aztán többször és többféle módon adta tudtunkra, hogy a gyerekek közelében van.”
Johanna

kísértet, szellem, paranormális jelenségek, látó, anyatörténetek

Kép: Canva

„Nekem a 2 évesem egyszer integetett a plafonra, és azt mondta, hogy »szia, bácsi«. Majd pár napja ismét; kérdezem, hogy hol a bácsi? Mutat a falra, és hozzátette az ablakra mutatva, hogy ott meg egy kisgyerek van. Remélem, nem meglepő, hogy zseblámpával aludtam utána.”
Judit

„A kisfiam 3 éves volt, amikor közeledett a mindenszentek. Vettem tököt, tökös gyertyatartót meg egy cuki szellemes gyertyatartót is. Mondtam neki: »Gyere, nézd meg, milyen cuki szellemes tartót vettem!« Erre ő: »Nem szeretem a szellemeket.« Én: »De Bence, ez egy cuki gyertyatartó!« Bence: »Nem az ilyen szellemeket, hanem azokat, akik az utcákon sétálnak.«”
Dóra

„Az én kislányom (most 13 éves) kb. 5 éves koráig látott a szobája ugyanazon sarkában egy fekete kalapos bácsit. De már babakorában is sokszor nézett abba a sarokba és gügyögött, nevetett…”
Krisztina

kísértet, szellem, paranormális jelenségek, látó, anyatörténetek

Kép: Pexels

„Egyszer jöttek a lányomék haza a barátjával autóval, a kisfiam az ablakból nézte, hogy bejönnek. Megkérdezte, hogy a néni nem jön be, aki hátul ül? Senki nem ült hátul…”
Edit

„A mi sztorink nem szellemes, de hátborzongató, több esetben is kiderült, hogy a Down-szindrómás gyermekek megéreznek dolgokat előre. 12 éves volt Emmám, augusztus 20., a három nagyobb kamasz gyermekem bement a városba tűzijátékot nézni. Emmát lefektettem már aludni, amikor egyszer csak fura érzésem támadt. Emma állt az ajtóban üveges tekintettel, és mormolta maga elé, mint valami rossz horrorfilmben, hogy vihar van, Laura bajban van, siessünk!
Megnyugtattam, nincs vihar, mindjárt kezdődik a tűzijáték, lehet, ezt hallja, mert már elkezdődött, nincs semmi baj, visszavittem a szobájába. Abban a pillanatban, ahogy lefektettem, szó szerint derült égből, minden előzetes szellő vagy furcsa fény, felhő vagy bármi nélkül becsapódtak az ablakok, és mint a veszedelem, vert az eső, csapkodta a vihar az ablakokat, ilyet még nem láttunk. Az volt a híres 2006-os augusztus 20-i vihar. Addig nem nyugodott meg Emma, amíg be nem ültem az autóba összeszedni a gyerekeimet; szerencsére mindenki kisebb sérülésekkel megúszta.”
Dina

kísértet, szellem, paranormális jelenségek, látó, anyatörténetek

Kép: Canva

„Én amikor kicsi voltam, megálmodtam a mamát. Álmomban egy nő fekete-fehér pöttyös ruhában jött felém, és nevetett. Én felsírtam. Emlékszem, apa kérdezte, mit álmodtam. Mondtam, hogy mit. Azt válaszolta, hogy lehetetlen. Mutatott egy képet a mamáról, hogy ő volt-e. Mondtam, hogy igen. Abban a ruhában lett eltemetve, amiben én láttam álmomban.”
Edith

„A fiam 7 éves volt, a lányom meg 4, ha jött az este, féltek kimenni a konyhába, mert ott ült folyton egy néni. Én kimentem, és amikor jöttem vissza a szobába, azt mondták, csukjam be gyorsan az ajtót, mert bejön velem, amit nem akarnak, félnek tőle.”
Fatime

„Egy erdő mellett laktunk, a harmadikon, és a két hátsó szoba az erdőre nézett, ami nappal nagyon szép volt, de este nyugtalanított mindenkit a családban, minket, felnőtteket is, valami megmagyarázhatatlan okból ezért mindig lehúztuk a redőnyöket.
Egyszer begurult a fiam labdája a hálószobánkba, és kiabált, hogy hozzam ki. Mondtam neki, hogy hát menj be érte, de azt felelte, nem megy be, mert ott áll a fekete bácsi az ablaknál, és fél tőle. A hideg kiráz még mindig; belestem a szobába, a redőny fel volt húzva, a sötét erdőn kívül nem láttam mást, de úgy voltam vele, hogy ott rohadjon el az a labda, ahol van, biztos be nem megyek érte.”

Adrienn

kísértet, szellem, paranormális jelenségek, látó, anyatörténetek

Kép: Canva

„A lányom 5 éves volt. Egy éjjel felvisított, mint akit nyúznak. Én úgy megijedtem, a hangom is beszorult. Azt mondta: »Egy öreg néni jött át a falon, kontyban van a haja, valami van a kezében!« A szomszédunknak előző nap halt meg az anyukája. Utána hetekig fényes nappal sem akart egyik szobából a másikba sem átmenni.”
Etelka

„A most 18 éves nagyfiam anno párévesen mindenfélét látott – sötét alak sokáig egy sarokban stb. A két legkedvesebb élmény vele kapcsolatban: az egyik a fogantatása, amire én ébredtem fel, mint egy energia- vagy ősrobbanásra, és teljes bizonyossággal tudtam, hogy megfogant. A másik, amikor a harmadik kisfiammal terhes lettem.
Még én sem tudtam, ő nem tudta, hogy »rajta vagyunk a projekten«. Egyik este lefekvéskor odajött, 4 éves volt, és a hasamra is adott egy puszit. Mikor kérdeztem, miért, azt mondta, mert látom, hogy egy baba van a pocakodban! Apósom halálát is megmondta, épp nyaraltunk, csörgött a férjem telefonja. Palkó felnézett, és közölte, hogy meghalt a papa. És tényleg ezért hívott anyósom. Egyszer pedig bejelentette, hogy tudja ám, hogy lesznek még testvéreik, mert együtt voltak velük a mennyben. Nem terveztük, de aztán két évre rá született még egy ikerpár a családba.”
Gyöngyvér

„A legidősebb lányom 15 hónapos volt, épphogy tudott beszélni. Akkoriban nagyon fáradt voltam, épp a kanapén feküdtem, amikor odajött, felhúzta a pólómat, a hasamra mutatott, és azt mondta, hogy BABA. Egészen addig eszembe sem jutott, hogy talán ezért lehetek fáradt. Csináltam egy tesztet, és pozitív lett. Ő mondta el nekem, hogy jön a húga.”
Boglárka

kísértet, szellem, paranormális jelenségek, látó, anyatörténetek

Kép: Canva

„Az én gyerkőceim még kicsik, de a 15 hónapos lányom babakora óta néz bizonyos pontokat a szobában, ahol semmi sincs, főleg a lépcsőn felfelé. Ahogy idősebb lett, elkezdte a játékait mutogatni, illetve integetni ugyanezekre a pontokra. Most már, hogy babanyelven beszél, állandóan a lépcső aljánál ül, játszik, és odateszi a játékokat, meg mondja a magáét ugyanúgy, ahogy velünk csinálja, de nincs ott senki sem.”
Viktória

„Kétéves volt, a Télapót mindig Pónak hívta. Kivettem az ágyból – öltözünk, elkezd nevetni, mintha valaki viccelődne, közben izgatottan mutat az ágyára:
»Anya, Pó, Pó.« Ez többször is. Aztán ami durva volt, amikor megkérdezte: »Anya, miért piros a néni nyaka a sarokban?« Közben mutat a plafon egyik sarkába…”
Renáta

„A lányom, aki ma már 16 éves, 1,5 éves volt, amikor meghalt a nagypapám. Még alig tudott beszélni, de bármit csinált (játszott, evett, utaztunk valahova, lefektettem stb.), Dida (aki ugye neki a dédi papája volt) mindig vele volt, együtt csináltak mindent, jött velünk mindenhová. Az elején félelmet keltett bennünk, aztán hozzászoktunk, majd kb. 4 éves korában szinte egyik napról a másikra elillant. Többet nem említette meg Didát. A lányom a mai napig sem emlékszik rá, hogy volt ilyen az életében.”
Zsanett