Még a legjobb család életében is szinte kivédhetetlen, hogy a gyermek ne legyen tanúja a szülők nézetkülönbségének, esetleges veszekedésüknek. A kérdés csak az, hogy a szülők hogyan kezelik a vita utáni helyzetet.
Két vagy több ember együttéléséből adódóan szinte természetes, hogy lesznek nézetkülönbségek az együtt töltött évek alatt. Nincs ez másképp egy házasságon belül sem. Gondoljunk bele, csak önmagában a gyermeknevelés területén, szülőként mennyi mindenre kell figyelnünk a hétköznapokban!
Összehangolt működés
Jó pár olyan dolog van, amit a házastársaknak összehangoltan kell működtetniük, hogy gördülékenyen, simán menjenek a család ügyei. Ilyen például a családon belüli munkamegosztás, a pénzügyi és a jogi ügyek, a nagyszülők és a barátok kapcsolatrendszereinek ápolása, valamint persze a saját érzelmeik, igényeik kezelése is. A házasság legnagyobb kihívása mindennek a konfliktusmentes egyensúlyban tartása.
Ám előfordul, hogy a házastársak közötti kommunikáció, a vita kezelése nem megfelelő, és fáradtságból, türelmetlenségből adódóan lobbanékonyan reagálnak egy-egy szituációra. Meggondolatlanul viselkedhetnek, mondhatnak olyan dolgokat, amiket utólag megbánnak, és előfordulhat, hogy nem mindig gondolnak arra, hogy a környezetükben élőket esetleg megbántják.

Kiszolgáltatott gyerekek
Családi vitában a gyermekek a legkiszolgáltatottabbak, mivel nem értik, mi történik körülöttük, nem tudják még megfogalmazni a saját érzéseiket, gondolataikat, vagy egész egyszerűen nem merik elmondani. A vita után sok szülő érzi, hogy helytelenül viselkedett, és utólag megbánja, amit tett, azonban a gyermek előtt próbál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.

Mit tegyünk, ha megtörtént?
Egy veszekedés alkalmával a gyermekek ugyanúgy választ várnak, mint mi, felnőttek. Tudni szeretnék, mi történt. Minden vita, veszekedés hangos szóváltással, érzelmi kitöréssel járhat. Ez önmagában is megviselheti a gyermek érzelmeit, hiszen egy nem mindennapi dologgal találkozik, így nem tudja, hogyan kell kezelni egy ilyen helyzetet. Ha pedig elég nagy, akkor még érteni is fogja a szülei egymás irányába közölt mondanivalóját, amitől megijedhet, ezért minden esetben meg kell beszélni a gyermekkel, hogy mi történt.

Példamutatás szülőként
Elsősorban szülőként mi magunk vállaljunk felelősséget a cselekedeteinkért, a szavainkért, amiket a veszekedés alkalmával bántásképpen mondtunk a másik szülőnek. Mihamarabb teremtsünk alkalmat arra, hogy először a saját magunk érzéseit, gondolatait tegyük rendbe, majd üljünk le a gyermekkel megbeszélni a dolgot.
Lehetőleg mindkét szülő legyen ott, és beszéljék meg, mit fognak mondani a gyermeknek. A gyermek előtt ne folytassuk a veszekedést, a piszkálódást, esetleg egymás hibáztatását!

Gyermeki nézőpont
Ahhoz, hogy megértsük a gyermekünket, és segíteni tudjuk az érzései feldolgozásában, nekünk, felnőtteknek kell nézőpontot váltanunk. Ne a gyermekünktől várjuk el, hogy felérjen egy felnőtt szellemi szintjéhez, hanem mi magunk menjünk le gyermeki szintre!
Amikor leülünk a gyermekünk mellé, lehetőségünk nyílik arra, hogy az ő nézőpontjából szemléljük az eseményeket. Így könnyebb felidézni, hogy gyermekként minket milyen érzések kerítettek hatalmukba, amikor hasonló szituációban voltunk – mire gondoltunk, mi aggasztott.
A gyermek vigasztalása előtt gondoljuk először végig:
- Mit érez most a gyermekem?
- Ha én lennék annyi idős, mint ő, hogyan éreznék a helyében?
- Mit jelent számára ez a helyzet?
Ezek a kérdések nagyban segítenek átgondolni, hogy megfelelő hozzáállással kezelje a szülő a gyermek reakcióit.

Így vigasztaljuk meg
Ha a gyermek sír, elsősorban vigasztaljuk meg, majd biztosítsuk őt a szeretetünkről.
Mondjuk el neki, hogy:
- Nincsen semmi baj, biztonságban vagy.
- Apa és anya szeret téged, mindig, minden körülmények között.
- Nem fogod elveszíteni apát és anyát, mi mindig melletted leszünk.
Majd vállaljunk felelősséget a tetteinkért, mondjuk el, hogy sajnáljuk, helytelenül cselekedtünk, nem így kellett volna megbeszélni a dolgokat. Meséljük el tömören, mi történt. De csak annyit, amit a gyermek megért, és fel tud dolgozni.
Ne kérjük a gyermektől sem kimondva, sem ráutaló magatartással, hogy egy-egy vita során álljon valamelyik szülő mellé. A gyermek alapjoga, hogy mindkét szülőjét szereti, és nem várható el tőle, hogy válasszon közöttük.

Tanácsok szülőknek
Hallgassuk meg a gyermeket, irányítsuk kérdésekkel! Mondja ki, hogy mit érzett (félt-e, aggódott-e, vagy azt hitte, hogy…) a veszekedés alatt.
- Mire gondoltál a veszekedés alatt?
- Hogyan érezted magad?
Majd reagáljunk a gondolataira, érzéseire.
- Sajnáljuk, hogy át kellett ezt élned, helytelenül cselekedtünk.
- Legközelebb figyelünk rá, hogy még egyszer ne kelljen újra átélned.
- Nem akartunk bántani téged.
- Nem vagy hibás a veszekedésünk miatt.
Megteremteni mindennap a családi harmóniát nem könnyű feladat. Előfordul, hogy hibázunk. De bármilyen hibát követünk is el, egy a fontos: legyen meg a család tagjai között a megbocsátás és a javításra irányuló szándék annak érdekében, hogy a gyermekünk érezze, hogy érzelmileg, bölcsességünkkel támogatjuk őt.