Segítség, a gyermekünk előtt veszekedtünk!
– útmutató szülőknek a vigasztaláshoz

Még a legjobb család életében is szinte kivédhetetlen, hogy a gyermek ne legyen tanúja a szülők nézetkülönbségének, esetleges veszekedésüknek. A kérdés csak az, hogy a szülők hogyan kezelik a vita utáni helyzetet.

Két vagy több ember együttéléséből adódóan szinte természetes, hogy lesznek nézetkülönbségek az együtt töltött évek alatt. Nincs ez másképp egy házasságon belül sem. Gondoljunk bele, csak önmagában a gyermeknevelés területén, szülőként mennyi mindenre kell figyelnünk a hétköznapokban!

Összehangolt működés

Jó pár olyan dolog van, amit a házastársaknak összehangoltan kell működtetniük, hogy gördülékenyen, simán menjenek a család ügyei. Ilyen például a családon belüli munkamegosztás, a pénzügyi és a jogi ügyek, a nagyszülők és a barátok kapcsolatrendszereinek ápolása, valamint persze a saját érzelmeik, igényeik kezelése is. A házasság legnagyobb kihívása mindennek a konfliktusmentes egyensúlyban tartása.

Ám előfordul, hogy a házastársak közötti kommunikáció, a vita kezelése nem megfelelő, és fáradtságból, türelmetlenségből adódóan lobbanékonyan reagálnak egy-egy szituációra. Meggondolatlanul viselkedhetnek, mondhatnak olyan dolgokat, amiket utólag megbánnak, és előfordulhat, hogy nem mindig gondolnak arra, hogy a környezetükben élőket esetleg megbántják.

Kiszolgáltatott gyerekek

Családi vitában a gyermekek a legkiszolgáltatottabbak, mivel nem értik, mi történik körülöttük, nem tudják még megfogalmazni a saját érzéseiket, gondolataikat, vagy egész egyszerűen nem merik elmondani. A vita után sok szülő érzi, hogy helytelenül viselkedett, és utólag megbánja, amit tett, azonban a gyermek előtt próbál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.

Mit tegyünk, ha megtörtént?

Egy veszekedés alkalmával a gyermekek ugyanúgy választ várnak, mint mi, felnőttek. Tudni szeretnék, mi történt. Minden vita, veszekedés hangos szóváltással, érzelmi kitöréssel járhat. Ez önmagában is megviselheti a gyermek érzelmeit, hiszen egy nem mindennapi dologgal találkozik, így nem tudja, hogyan kell kezelni egy ilyen helyzetet. Ha pedig elég nagy, akkor még érteni is fogja a szülei egymás irányába közölt mondanivalóját, amitől megijedhet, ezért minden esetben meg kell beszélni a gyermekkel, hogy mi történt.

Példamutatás szülőként

Elsősorban szülőként mi magunk vállaljunk felelősséget a cselekedeteinkért, a szavainkért, amiket a veszekedés alkalmával bántásképpen mondtunk a másik szülőnek. Mihamarabb teremtsünk alkalmat arra, hogy először a saját magunk érzéseit, gondolatait tegyük rendbe, majd üljünk le a gyermekkel megbeszélni a dolgot.

Lehetőleg mindkét szülő legyen ott, és beszéljék meg, mit fognak mondani a gyermeknek. A gyermek előtt ne folytassuk a veszekedést, a piszkálódást, esetleg egymás hibáztatását!

Gyermeki nézőpont

Ahhoz, hogy megértsük a gyermekünket, és segíteni tudjuk az érzései feldolgozásában, nekünk, felnőtteknek kell nézőpontot váltanunk. Ne a gyermekünktől várjuk el, hogy felérjen egy felnőtt szellemi szintjéhez, hanem mi magunk menjünk le gyermeki szintre!

Amikor leülünk a gyermekünk mellé, lehetőségünk nyílik arra, hogy az ő nézőpontjából szemléljük az eseményeket. Így könnyebb felidézni, hogy gyermekként minket milyen érzések kerítettek hatalmukba, amikor hasonló szituációban voltunk – mire gondoltunk, mi aggasztott.

A gyermek vigasztalása előtt gondoljuk először végig:

• Mit érez most a gyermekem?
• Ha én lennék annyi idős, mint ő, hogyan éreznék a helyében?
• Mit jelent számára ez a helyzet?

Ezek a kérdések nagyban segítenek átgondolni, hogy megfelelő hozzáállással kezelje a szülő a gyermek reakcióit.

Így vigasztaljuk meg

Ha a gyermek sír, elsősorban vigasztaljuk meg, majd biztosítsuk őt a szeretetünkről.
Mondjuk el neki, hogy:

• Nincsen semmi baj, biztonságban vagy.
• Apa és anya szeret téged, mindig, minden körülmények között.
• Nem fogod elveszíteni apát és anyát, mi mindig melletted leszünk.

Majd vállaljunk felelősséget a tetteinkért, mondjuk el, hogy sajnáljuk, helytelenül cselekedtünk, nem így kellett volna megbeszélni a dolgokat. Meséljük el tömören, mi történt. De csak annyit, amit a gyermek megért, és fel tud dolgozni.

Ne kérjük a gyermektől sem kimondva, sem ráutaló magatartással, hogy egy-egy vita során álljon valamelyik szülő mellé. A gyermek alapjoga, hogy mindkét szülőjét szereti, és nem várható el tőle, hogy válasszon közöttük.

Tanácsok szülőknek

Hallgassuk meg a gyermeket, irányítsuk kérdésekkel! Mondja ki, hogy mit érzett (félt-e, aggódott-e, vagy azt hitte, hogy…) a veszekedés alatt.

• Mire gondoltál a veszekedés alatt?
• Hogyan érezted magad?

Majd reagáljunk a gondolataira, érzéseire.

• Sajnáljuk, hogy át kellett ezt élned, helytelenül cselekedtünk.
• Legközelebb figyelünk rá, hogy még egyszer ne kelljen újra átélned.
• Nem akartunk bántani téged.
• Nem vagy hibás a veszekedésünk miatt.

Megteremteni mindennap a családi harmóniát nem könnyű feladat. Előfordul, hogy hibázunk. De bármilyen hibát követünk is el, egy a fontos: legyen meg a család tagjai között a megbocsátás és a javításra irányuló szándék annak érdekében, hogy a gyermekünk érezze, hogy érzelmileg, bölcsességünkkel támogatjuk őt.