„Mennyire furcsa, hogy mi, nők állandóan elnézést kérünk a kinézetünk miatt” – ezt egyszer egy anyuka mondta. Milyen igaza van! Főleg, ha egy anyáról van szó. Ha belegondolok, én magam is folyamatosan ezt teszem, amióta megszültem Noelt. Folyton mentegetőzöm, hogy rosszul nézek ki. És anyatársaim egy jelentős része szintén ezt teszi.

Megdicsérnek minket, mi pedig válaszul nem azt feleljük, hogy „Ó, milyen kedves vagy, köszönöm szépen!”, hanem exkuzáljuk magunkat, hogy már három hónapja nem jutottunk el a fodrászhoz, és szülés óta még nem sikerült lefogynunk, hogy nagy a belünk, és röcögős lett a seggünk. Folyamatosan elnézését kérünk a kinézetünk miatt mindenhol és mindenkitől.

Pedig utólag én ettől olyan butának érzem magam. Mert miért is szabadkozom?! Persze én is látom a különbséget a jelenlegi és a régi külsőm között, valóban sokszor bánt, és nehéz elfogadni és megemészteni, hogy „Jaj, mivé lettem!”, de arra gondolok, semmi sem tart örökké, így a lepukkant állapotom sem.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Noel hamarabb felnő, mint ahogy észbe kapnék, hamarosan önállóbb lesz, amikor is reményeim szerint újra lehetőségem lesz több időt szentelni magamra. Addig viszont nem kell bocsánatot kérjek senkitől, amiért egyelőre reggelente, oviba indulás előtt többre értékelek plusz fél óra alvást, mint a sminkelést, a hajam belövését, a háztartás gatyába rázását, a főzést, és inkább töltöm az időmet alvással vagy Noellel közösen reggelizve.

Ugyanígy érzek akkor is, ha akad egy kis szusszanásnyi időm. Mert azt meg bizony gyakran csak lötyögéssel töltöm, céltalan ténfergéssel a házban, mert úgy megszoktam, hogy állandóan halaszthatatlan feladatom van, hogy állandóan a kisded körül sertepertélek, hogy még ha nincs is itt, és fel is szabadul egy kis időm, csak forgatom a fejem jobbra-balra nézegetve, hogy most akkor mégis mi a lószart kezdjek magammal.

És ha nekem bizony nem a gyantázás jut ilyenkor eszembe, hanem egy laza fecsegés a barátnőmmel telefonon, hát vessenek rám követ, de én az utóbbit választom. Nekem ez teljesen rendben van így, és gyanítom, másoknak is. Nincs ezen semmi szégyellnivaló, és nincs nagyon miért bocsánatot kérni.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Ki vagyok fingva. Ez az igazság. Nincs erőm magamra. És tudom, jaj, tudom, olyan sokan vannak, akiknek igen. És eszembe is jut, amikor például egy csodás énekesnő szülés után azt nyilatkozta, ő bizony nem lesz mackógatyás anyuka. Szíve joga. Adja isten, hogy ma is elmondhassa, ez sikerült neki.

Nekem viszont marhára nem. És én sem így terveztem. Hogy az agyonmosott ruháimon kívül másba alig-alig lesz alkalmam belebújni. Hogy a fodrászom kidob, mert elfelejtek elmenni hozzá még úgy is, hogy kétszer írtam be róla az emlékeztetőt a telefonomba. És már nem bocsát meg, hiába esedezem, és ajánlgatom, hogy kifizetem így is az árát a szolgáltatásnak. Elástam magam. Nem úgy terveztem én sem, hogy a bajuszgyantámat magamnak csinálom (ha egyáltalán csinálom), mert egyszerűen nem jut energiám és alkalmam elmenni a kozmetikushoz.

A muffgyantáról meg már ne is beszéljünk, mert azt meg szülés óta egyszerűen elképzelhetetlennek is tartom. És tudom-tudom, hogy pedig apa mennyire örülne végre, ha anya leteperné, mint régen, és már azt sem bánná, ha egy kis bumsakalaka közben macsétával kellene kihámoznia őt a bunda alól, CSAK LEGYEN MÁR VÉGRE VALAMI! Na, de hát nincs.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Van úgy, hogy nosztalgiáztam azon, amikor több időm volt magamra, és tűsarokban tipegtem a Pozsonyi utcán nap mint nap. Akkoriban még egy liter ecetért sem szaladtam ki szempillaspirál és rúzs nélkül a sarki fűszereshez. De amikor a home office-ban két sor megírása között még arra is figyelnem kell, hogy a rántás nehogy odakozmáljon, bizony kevésbé érezem motiváltnak magam arra, hogy egy lépést is tegyek azért, hogy bombaformába hozzam magam. Meg a tökömet!

Nem állítom, hogy amikor meg kell jelennem valahol, akkor nem kapom össze magam, de azért vannak egy páran, akik főállásban nyomják az anyaságot, több gyerekről és a háztartásról is gondoskodva. Nekik nem biztos, hogy belefér még az is, hogy naponta csinire tatarozzák magukat. De amiatt másokhoz viszonyítani magunkat, és rosszabbnak vagy kevesebbnek érezni – nagy hiba.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Anyává válva a szépség, a külső számomra a prioritások listáján hátrább került, és a jelentése kissé átértékelődött a szememben. És ezt nem azért mondom, hogy legyen kifogásom arra, amiért a hét napjából hetet nem vagyok tipp-topp, vagy mert fonnyadásnak indult a testem. Mást látok szépnek ma, és más kápráztatott el régebben. Ma már a kedvességet is szépnek látom. Ha például egy anya, aki posztol egy képet a karján tartott újszülöttjéről, és az arcára van írva a kimerültség, sápadt, rendezetlen a haja, számomra ez azért szép, mert tudom, min megy keresztül, és micsoda önfeláldozás áll amögött, amit tesz. Na, ez nekem szép.

Ugyanígy, ha ránézek egy gyermekét ölelő, vigasztaló anyára, aki szemmel láthatóan régen látott fodrászt, nekem attól ő még szép. Akkor is, ha nem tökéletes a külseje. Azok is szépek a szememben, akik csapzottan és leizzadva a hisztiző gyereküket próbálják kordában tartani a boltban, és szégyenkezve, zavartan, de mosollyal az arcukon kérnek elnézést másoktól kínjukban, ha mégsem sikerül. Megölelném őket. Mert kedves is és szép. Ha odalépek egy anyához, hogy segítsek megtartani a csomagját, amíg beköti a gyerekét a babakocsiba, amiért viszonzásul rám mosolyog, az megint csak megszépíti őt, bárhogyan is néz ki.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Láttam makulátlan külsejű anyát is rútnak, ocsmánynak, mert szép szó helyett minden szégyenérzet nélkül úgy megrángatta az orrom előtt az ovis gyermekét, hogy annak majd kiszakadt a keze. A szívem szakadt meg érte. A külső számomra csak egy dolog. Igen, fontos is, de nem minden.

Az alváshiány romboló hatásai az arcokon, az énidő hiánya, amit olyan sok, kisgyermeket nevelő édesanya magán hordoz, mind a törődés, a gondoskodás, a lemondás, a gyerekeinkbe fektetett energia, az önzetlen szeretet, az áldozatos és kemény munka bizonyítékai. S hogy nyomot hagynak rajtunk, azon nincs mit szégyellni.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Egyszer azt olvastam valahol, hogy „a nők számára megengedett, hogy smink és tökéletes frizura nélkül is létezzenek, főként, ha gyereket nevelnek”. Egyetértek. Még akkor is, ha szeretném én is, ha többször lenne lehetőségem, energiám, kedvem, hogy rendbe vágjam a külsőm. Nem fogok bocsánatot kérni, hogy sápadt vagyok, csapzott, zsíros a hajam, hogy nem mindig sikerül a topon lenni, mert igenis sokunkat megvisel az anyaság.

Ha tükörbe nézek, látom, hogy az elmúlt majd’ hat év alatt a külsőm duplaannyi évet öregedett. Látom az egyre mélyülő ráncaimat és az újabb szarkalábakat, a pöttyedt és megereszkedett arcbőrömet, a karikákat a szemem alatt, amik nem csupán a tényleges korom hozományai.

Nyomot hagytak rajtam a Noel mellett átvirrasztott éjszakák, a nonstop fejések, az aggódás, a félelmek, a gyötrődések, az állandó szolgálat, amit anyaként végzek, és nem kevésbé a feladatok, amiket pedig az egész családunkért. Mégsem cserélném el mindezt a szépség elixírjéért, mert amit Noeltől és kis családunktól kaptam és kapok cserébe, az többet ér mindennél.

anyaság, külcsín, fáradt anya, test, szépség

Kép: Canva

Persze van bennem is igény, hogy újra formába lendítsem magam. Fokozatosan meg is történik a dolog. De hogy ez több időbe telik nálam, mint másoknál? Nem nagyon érdekel. Van, akinek ez már a szülőszobából kilépve sikerül (lásd a nagy botrányt keltett Rubint Réka esete), másoknak nem, és több időre van szükségük.

A Noel előtti évekhez képest nekem is zsáknyi mennyiségű extra feladat szakadt a nyakamba, és új, feldolgozás alatt álló érzések sokasága okozott akár napi szintű érzelmi hullámzásokat a kedélyállapotomban. Megviselt. Szülőként folyamatosan új kihívásokkal találom szemben magam, amelyek megoldására sokszor kétségbeesetten keresem a megoldást. Nekem ez nem megy könnyen.

Annyi minden tud letaglózni. És amikor a hangulati amplitúdó lefelé görbül, bizony a legkevésbé sem érzem fontosnak a külsőmet. Sőt. Pont leszarom. Persze próbálkozom azzal, hogy kívül-belül szépítsem és harmóniába hozzam magam, de ez hol jobban, hol kevésbé jól sikerül és valósul meg.

Mindenesetre senkinek sem szabadna elfeledni, hogy bárhogyan is néz ki, amit a teste tett, az már önmagában egy csoda: kihordott egy gyermeket, talán fájdalmak mellett is szoptatta, vagy más nehézségekkel és kényelmetlenségekkel nézett szembe anyaként. Ez nyomot hagy rajtunk, mint megannyi más az évek alatt, ezért nem kell mentegetőzni senkinek. Ezért nem kell bocsánatot kérni senkinek.