Emlékszel még a január 1-jén újévi fogadalmat tevő anyára? Nézzük meg két hét távlatából, hogyan birkózott meg az életmódváltással járó mindennapos akadályokkal! Vajon sikerült elkezdenie rendszeresen sportolni, és vajon van még a kenyértartóban kifli?
Január 1.: „Ma nem sportoltam”
Új év, új életmód! Annyira jó volt azzal a tudattal ébrednem, hogy most tényleg elindul valamiféle pozitív változás. Nagyon bizakodó vagyok, és nagyon fogok igyekezni! Nincs nasi, nincs kifogás, mozgás van, és odafigyelés! Persze reggelire még elfogyasztjuk az utolsó szelet mogyorós bejglit, és ebédre muszáj megenni a szilveszteri maradékokat: egy kis kukoricasaláta, egy kis lencsefasírt és egy kis virsli, mégsem dobhatjuk ki.
Vacsoránál a férjemmel kenyér helyett Abonettet és rizspufit tervezünk ropogtatni a zöldségekhez, de rájöttem, hogy nekem lehet, hogy elég a zöldség is egy kis sajttal vagy mártogatóssal. A napi mozgást a játszótéren tesszük meg, mert baromi jó idő van, így legalább egy órát kinn töltünk, és jól el is fáradunk. Persze, persze, ez azért nem olyan, mintha sportoltam volna. Jól van, akkor leírom: MA NEM SPORTOLTAM.
Január 2.: „Nem mozogtam ma sem”
Elkészítem reggelire a zabpelyhet a családomnak és magamnak. Bevallom, nem szeretem. Se zabtejjel, se vízzel főzve, de akkor sem, ha telenyomom magokkal vagy gyümölcsökkel. Tudom, hogy baromi egészséges, de egészen gusztustalan az állaga, ha az elkészítést követően nem eszed meg 4,5 percen belül.
Ha kihűl és ragacsos is lesz, az az igazi pfujélmény. De azért nagy mosollyal tálalom, aztán az elkövetkezendő 2,5 percben az üvöltő gyermeket próbálom rávenni arra, hogy megegye a reggelijét. A férjem mosolya sem őszinte, de én azért begyűröm, miközben csokigolyókat öntök zabtejbe a hüppögő gyermeknek. Semmi gond, majdcsak megszokjuk ezt is.
Ebédre egy barátom érkezik, zöldségekkel megpakolt fácánlevest készítek, és gyökérzöldségeket sütök sütőben krémfehér sajttal. (Nem, nem vagyok menő gasztroguru, csak kaptunk fagyasztva egy fácánt a rokonságtól, így mindenképpen meg akartam csinálni, és egyébként isteni finom leves készíthető belőle.)
Legalább két napig tudunk enni majd belőle. Vacsorára pedig hummuszt rittyentek csicseriborsóból, de azt hiszem, ennyi zöldségtől rá lehetne kötni egy biogázüzemet a családra. NEM MOZOGTAM MA SEM, SZABADSÁGON VAGYOK MÉG MINDIG, JÓ?
Január 5.: „A zabpehely nem a mi utunk”
Igen, igen, már hét közepe van, és csak most jutottam oda, hogy leüljek és beszámoljak, hogy hogyan megy az életmódváltás a dolgos hétköznapokban. Én reggelente 6-kor kelek, és jógázom 15-20 percet, majd fél 7-kor a családom is felébred (ha akar, ha nem), és indítjuk a napot. Több konklúziót is levontunk egy-két nap alatt.
A zabpehely nem a mi utunk. Egyvalamit nem akartam ezzel az életmódváltással, hogy valami olyat együnk vagy csináljunk, amit utálunk. Az is a meggyőződésem, hogy ha az ember szenved, akkor az nem hasznos az ilyen változásoknak. Azokat az egészséges alternatívákat kell megtalálnunk, amiket szeretünk és szívesen fogyasztunk.
Így zabkekszet sütöttem csökkentett mennyiségű cukorral, ezt mindenki nagy örömmel eszi reggelire. A másik konklúzió, hogy ha előre megtervezem egy-két nap étkezését, akkor sokkal tudatosabban tudom magam tartani a tervhez, mint ha spontán kell döntenem az ebédről vagy a vacsoráról.
A gyermek uzsonnáig a bölcsiben étkezik, magunknak, felnőtteknek pedig ebédre leginkább valamilyen salátát dobok össze, de tervben vannak a különböző húsok zöldségkörettel, krémlevesek, gluténmentes vagy teljes kiőrlésű tészták ezerféleképpen, illetve rakott ételek alternatív összetevőkkel. Egyébként megérkezett a futópad, amit az év utolsó napján rendeltünk. Egyelőre a hálószobánkban van, és össze kellene szerelni. Nem, nem ma.
Január 6.: „Fél órát kocogtam a futópadon”
Nasiztam a munkahelyemen. Mandulát, pekándiót, mogyorót (és a kis rohadék csokival bevont aszalt meggyet). Sokat. A férjem szerint ezek egészséges cuccok, de este aztán mégis olyan bűntudatom lett, hogy egy fél órát kocogtam a frissen összerakott futópadon.
Nem esett jól, mert nem találtam a futócipőmet, és mezítláb toltam végig, miközben hajlobogást imitáltam, és azt képzeltem, hogy a tengerparton szaladok a homokban, a lemenő nap fényében. De legalább elkezdtem, amit azért sikernek élek meg.
Január 10.: „Megálltam, hogy egyek a bonbonból”
Egy viszonylag sikeres hétvége után vagyunk, voltak nálunk barátok vendégségben, könnyű kis ebédet készítettem – sült zöldségek pulykahússal, és mindezt tortillatekerccsel tálaltam. A reggelijeink általában valamilyen cukormentes keksz vagy az általam sütött kekszek, vagy olyan sütik, amiknek a receptjét átalakítottam az új életmódunknak megfelelően. Sportoltunk is mindketten, és megálltam, hogy egyek abból a bonbonból, amit a vendégektől kaptunk (azért, mert a férjem eldugta).
Január 12.: „Előre ledolgoztam az esetleges botlásokat”
Az van, hogy wellnesshétvégére megyünk csütörtöktől két napra. Szombaton utazunk vissza, és egy kicsit aggódom, hogy nem fogom tudni tartani a fogadalmaimat a svédasztal előtt állva, miközben egyértelműen mindenki az átlagosnál jóval többet pakol a tányérjára az ilyen helyeken.
Éppen ezért, hogy előre ledolgozzam az esetleges botlásokat, ma futottam egy nagyot. (Ugye mindenki tudja, hogy nincs ilyen, hogy előre ledolgozni? Ez pont olyan, mint amikor a kismamáknak azt mondják, hogy aludjanak előre, mert a szülés után nem fognak tudni. Kösz, oké, alszom előre.)
Január 16.: Hétvégi adatok
Elfogyasztott kalóriák száma: 100 000 kcal/nap.
Sportolások száma: a sík terepen szánkóhúzás és a wellnessmedencében lubickolás annak számít?
Nasik száma: egyszer befejeztem a gyermek kindertojását, természetesen csak azért, hogy ő ne egyen meg egy egészet, ettem ropit és kölespufit hasonló okokból, és lecsúszott egy trüffelgolyó is, mert isteni… Ja, és száraz január ide vagy oda, megittam két pohár rozét az édesanyám egészségére, aki 70 éves lett, és megünnepeltük. Ezt, mondjuk, nem sajnálom.
Amit megtanultam
Muszáj pozitívan néznem a mögöttünk álló két hetet. Valami elindult, és már az, hogy tudatosabban élem meg a mindennapjainkat étkezés és mozgás szempontjából, mindenképpen értékelendő.
Szuper, hogy kiiktattuk a kenyérféléket a vacsoránkból, és hogy figyelünk az ebédnél elfogyasztott ételek összetevőire, s arra, hogy ne minden másnap rendeljünk valami gyorsat, indokolatlanul nagy adagot.
Hogy ne legyen antipatikus a saját fogadalmam, néha kell a nasi.
Viszont vannak olyan alternatívák, amiket nyugodtabb szívvel fogyaszthatok. Azt is tudom, hogy létezik az az állapot, amikor fizikálisan hiányzik a mozgás. Ezt nekem régen heti 2-3 nagyobb távú futás jelentette, és minden bajom volt, ha nem tudtam edzeni hetente többször. Az a célom, hogy ezt az érzést újra visszahozzam az életembe.
Már csak azért szorítsatok, hogy a most következő menstruációm előtt ne essek neki a kamrának az eldugott bonbont keresve.
Kattints a Podcast hallgatásához!
