Te bevállalnád?
Most lerántjuk a leplet az édesanyák autóinak belső teréről. Megmutatjuk, mi lapul hátul, illetve mennyire vagyunk rendszeretők, vagy tudunk azok lenni. Kínos pillanatok következnek.
Ha gyerekeim lesznek, nem lesz undorító mocskos az autóm; nem fogják kakaós csigával összekenni a teljes belső teret. Szépen, jól nevelten majszolnak valami ízletes, nem morzsálódó finomságot, és közben vidáman nevetnek majd. Ha mégis valamivel összepiszkolják az ülést, akkor gyorsan letakarítjuk.
Snitt.
Gyerekeim lettek.
Cél: életben maradás. Nyugalom. Bármi áron! Na jó, majdnem bármi áron.
Eredmény: kedves ismerősöm, Mr. Kupi beköltözése a gépjárműbe, őt kíséri: kosz, morzsa és egy kis szemét, megspékelve itt-ott falevéllel, némi botocskával.
Mondjuk, szó se róla, hogy tök cuki a kisfiam, amikor a saras csizmájával lépcsőnek használja a küszöböt, a hátsó ülést, majd a saját kis pirosába is megtörli picit a beleforduláskor… de legalább már beleül maga, és nem három embernek kell lefognia (egy beemeli, a másik a fenekét gyömöszöli bele, a harmadik ügyeskedik bekapcsolni az övet) hatalmas ordítás közepette. Volt ilyen is. Minden kornak megvan a maga szépsége. Alig várom, hogy csikkel égessék ki az ülést… Uhh, basszus! Nem!
Szóval bevállaltuk: megmutatjuk, milyen az, amikor anya kocsit hajt. Vagyis milyen belülről az autó, amit anya hajt. Vigyázat! Esetenként felkavaró tartalmak következnek, megtekintését minden esetben szülői felügyelet mellett ajánljuk. Vagy legalábbis nagyon óvatosan görgessetek.
Kezdem én a sort:
Nos, található az autónkban gyermekrajz, illetve alatta könyvek, hogy művelődhessenek útközben a sarjak. Jógaszőnyeg, természetesen. Ezért van az, mert a jógaórák előtt a radiátorra kell kiteregetnem, mivel persze áthatóan hidegre fagy télidőben. Ti ne tartsátok a kocsiban, hülyeség! Van egy csomag pelus is, mert a kisebbik gyermek még viseli. De! Nemrég tudtam meg, hogy hasznos az autóban pár darab pelenka akkor is, ha a kölykök már kinőttek ebből a korból.
Egy esetleges dugó idejére, ha véletlenül pisilned kellene, és nem tudsz kiszállni.
Illetve a textilszatyorban a lányom korija van, amit lassan 3 hónapja nem tudott használni a korlátozások miatt. Jó, most már tényleg felviszem a lakásba, ígérem!
Ez a sártenger még mindig hozzánk tartozik, csoda, hogy még jön ki hang ebből a hangszóróból. Ohhh, kiabál egy nedves rongyért a járgány.
Na de teregessük ki mások szennyesét is!
Kívül madár-, belül kutyaszaros. „Sajnos nem szedik össze, így bármennyire is körültekintőek vagyunk, heti egy becsúszik, elképesztő mennyiségű kutyagumi van az utcán, a füvön, a kocsik mellett.” Heti egy?! Atyaég, lehet ezt ép ésszel kibírni?
Semmi extra, csak egy mamataxi: „Gyakorlatilag ebben élünk. Három gyerek, reggeli mindennap, utána uzsonna is. És két hónapja nem volt időm kitakarítani.”
„Ég a pofám, ha valaki közelében kell kinyitnom a kocsiajtót. A gyerekeket csak úgy penderítem be az ovi előtt, ha más is van ott rajtunk kívül, mert ez vállalhatatlan állapot. Az ülések is mocskosak, a háttámlák is, és bármennyire is hihetetlen, ez az autó egy hete volt kitakarítva. Csak én csinálom, mert olyan kritikán aluli, hogy mosóba sem merem így elvinni. Az meg milyen már, hogy kiporszívózom, mielőtt elviszem?” – egy igazi önvallomás.
Ez pedig a kedvenc sztorim:
„Nálunk tavasztól őszig hangyák milliói költöznek be a motorházba. Ebből pár ezer betör az utastérbe, és felfalja a morzsákat és az ételmaradékokat. Vezetés közben rendkívül idegesítőek. Állatbarát vagyok. Így amíg bírom idegileg, kidobálgatom őket az ablakon, miközben azon mélázok, hogy elszakítottam egy hangyát a családjától, vagy talán éppen egy autó kereke lapítja szét. Ez addig megy, amíg a tetőről nem pottyannak rám. Olyankor már jön a hangyátlanítás.”
Ó, van, ahol a művészlélek dekorálással üti el az utazási időt! De legalább egészségesen táplálkozik, mert van ott banán- és almamatrica is, ha jól látom.
Csak erős idegzetűeknek:
Itt aztán van minden. Ariel elmerül a mocsokban… szegény kis hableány! A bikakábel viszont tényleg hasznos, az én kocsimban is van. Bármikor képes vagyok lemeríteni az aksit. S mivel az akkumulátor természetéből fakadóan a legnagyobb hidegben szokta megadni magát, érdemes kerülni ennek lehetőségét. Különösen pici gyerekek mellett.
Jöjjön az elképzelhetetlen, a csoda:
Azta mindenit! Ebben szoktak gyerekek utazni?! „Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a második autónk, és inkább a férjem kis szerelme. Az elsődlegesen használt kocsink így néz ki, bár szokott szebb is lenni, de egy sáros kirándulás után, egy piszkos tacskóval ennyire futotta.”
„A szemetet sosem hagyjuk benne, akkor nem lesz gáz a helyzet, a kosz magában nem olyan vészes. Persze esznek benne a gyerekek, de azért nem franciakrémest. És hazavisszük a kincsköveket, beengedjük a kutyát is, de szánunk utána időt a takarításra. Heti-kétheti rendszerességgel porszívózzuk a belsejét, és sima, nedves ronggyal áttöröljük. Nincs titok.” – De! Ez mágikus! Kutyus, gyerekek és kirándulás mellett ez az autó patika. Emelem a nem létező kalapom!
Ezt olvastad már?
„Beletaposom a szőnyegükbe a popcornt” – Anyák tervei, ha kirepülnek a gyerekek
Kattints a Podcast hallgatásához!
