Györgyi és férje egy kisbabával vágott neki egy új életnek a Közel-Keleten. A tapasztalatain keresztül megtudhatjuk, mi késztette őket arra, hogy Izraelbe költözzenek, mi a legbosszantóbb dolog Tel-Avivban, és hogy mi az a magyar étel, amit minden egyes nap elkészít a családjának.
Anyamagazin: Miért Izraelt választottátok új otthonotokul?
Gy.: A férjem izraeli, és én is zsidó vagyok. 2009 elején a fiam még nem volt egyéves, úgyhogy elkezdtünk bölcsődét keresni, ami egy dilemmához vezetett. Budapesten az összes zsidó bölcsőde/óvoda vallásos (legalábbis akkor az volt), amit nem akartunk. A „hagyományos” bölcsőde meg az identitás elhallgatását foglalta magába nekem, tehát jobb, ha nem tudja, hogy zsidó, akkor nem meséli el, ergo nem éri megkülönböztetés (ahogy anno engem). De elhazudni se akartam előle. A cseresznye a tejszínhabon a világválság volt, ami Izraelt nem érintette, úgyhogy nem sokat molyoltunk, március másodikán hét bőrönddel és egy bébivel kiköltöztünk.
A.: Mi az, ami a legjobban tetszik Izraelben?
Gy.: A családi és az emberi kapcsolatok. Biztos vagyok benne, hogy egészen más anyja vagyok itt a gyerekeimnek. Meleg szeretet van a családokban, több odafigyelés, amit ki is mutatnak, ki is mondanak. Egyszerűen az összetartás tapintható.
A.: Mi az, amit a legkevésbé szerettek kint?
Gy.: Hogy légkondival fűtünk télen. A vezetési morál katasztrófa, ez különösen Jeruzsálemre igaz. Ritka az, amikor például megbeszélem a szerelővel, hogy x időben kijön, hogy megnézze a mosógépet, és tényleg abban az időben jön, vagy hogy egyáltalán megérkezik. Efrajim Kishon remek esszéket írt hasonló esetekről, ami ugyan néhol ki van színezve, de nem áll messze a valóságtól. És az elképesztő drágaság… Tel-Aviv drágább New Yorknál és Londonnál.
A.: Milyen Izraelben a gyes időszaka? Milyen támogatások vannak?
Gy.: A gyesidőszak 100 nap. Tehát kicsit több mint 3 hónap, ami azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt a teljes fizetést megkapja az anya kb. 13 ezer dollárig (körülbelül 4,6 millió forint). Ha valaki többet keresett ennél, akkor is a háromszor 13 ezer dollárt kapja meg, feljebb nincs. Ha 8000 dollárt (kb. 2,8 millió forint) keresett havonta, akkor megkapja a háromszor 8000 dollárt, plusz az a körülbelül 10 nap. (Izraelben a sékel a hivatalos pénznem, de dollárban talán érthetőbb. Egy USA-dollár körülbelül 3,5 sékel.)
A.: Mennyire vagy elégedett az oktatási rendszerrel?
Gy.: Nagyon. Sok a fejlesztés, a tanárok többsége borzasztó segítőkész, sok szabadságot kapnak a gyerekek, mint például sokat tanulnak kint a szabadban, vagy ha valaki nagyon éhes, némelyik tanár megengedi, hogy órán egyen. Figyelembe veszik az egyéni igényeket. A kisebbik negyedikes, a nagyobbik kilencedikes, úgyhogy az egyetemekkel kapcsolatban még nincs tapasztalatom.
A.: Mik a tapasztalataid az egészségügyi rendszerről?
Gy.: Izraelben négy egészségügyi pénztár működik. A fizetéstől függően mindenki fizet egészségügyi adót, a hálapénz felkínálása sértés, elfogadása pedig bűncselekmény. A háziorvos és a gyerekorvos ingyenes, a szakorvos nem, de nem az orvosnak kell fizetni, hanem a szerződéskötéskor megadott számláról vonják le.
A.: Milyen tanulságos, vicces vagy bosszantó gyereknevelési szabályokkal, szokásokkal találkoztál odakint?
Gy.: Szívesen adnak kéretlen tanácsokat. Illetlen kérdéseket tesznek fel, mint például mikor jön már a gyerek, vagy mikor jön a második, harmadik stb. Ez rendszeres és rém bosszantó. És én úgy látom, hogy irreálisan engedékenyek a gyerekekkel, sokszor következetlenek.
A.: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a külföldi életetekben?
Gy.: Az, hogy szemtelenül drága minden, és persze a háborús övezet. Utóbbit nem fejtem ki, mert az borzasztó hosszú lenne, és aki nem él vagy élt itt, nem is biztos, hogy könnyen megértené, ha egyáltalán…
A.: Mi az a pozitív dolog, amit megtanultál Izraelben?
Gy.: Azt, hogy nem szabad, hogy az örömöt felülírja a szomorúság. Ezért is van sokszor, hogy haláleset miatt nem törölnek el esküvőt, ha azok éppen viszonylag közel vannak időrendben egymáshoz. Itt nem érzem hátrányát a zsidóságomnak. És itt tanultam meg főzni, ami nem is megy rosszul.
A.: Mi az a magyar szokás, amit külföldön is megtartottál, és továbbadod a gyerekeidnek?
Gy.: Nem sok maradt, és ezt nagyon sajnálom. Talán a jó cuccos magyaros ételek. Főleg a palacsinta. Kb. 12 éve (a fiam 3 éves kora óta) sütök palacsintát mindennap, most már két gyerekre. Ez a reggeli mindennap, és vacsora után is van mindig. Röviden: az én hűtőmben mindig találsz palacsintatésztát. Tudod, én nem sok magyar szokást tartottam meg, azt hiszem… Elvégre a gyerekeim az izraeli ünnepeket ismerik és tartják, ez az ország az otthonuk, az izraeli himnuszra állnak fel, és magyar–izraeli focimeccsen is inkább az utóbbinak szurkoltak. Én még magyarul, de a gyerekeim már héberül álmodnak.
A következő beszélgetésből kiderül, milyennek találja Szilvi az életüket Írországban.
Borítófotó: Canva
Kattints a Podcast hallgatásához!
