web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

„Lassan megkattanok az iskolaválasztástól!”

– Te tudod már, melyik suliba fog járni a gyereked?

„Lassan megkattanok az iskolaválasztástól!”  <br><p class='alcim'> – Te tudod már, melyik suliba fog járni a gyereked?</p>

Az iskolaválasztás egészen egyszerűnek tűnő dolog. A bejelentett lakcímed alapján megnézed, melyik a ti körzetes sulitok, tavasszal beiratkoztok, és indul a mandula! Igen ám, de mi van akkor, ha egyáltalán nem olyannak képzelted a gyereked következő nyolc évét, mint ahogyan azt a körzetesben gondolják? Elmondom, velünk hogy történt. Lelövöm előre a poént: nincs happy end. Legalábbis egyelőre.

Azt mondják, kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Ezen friss szülőként mindig szarkasztikusan röhögtem. Aha, jó vicc! Próbáltál te már életben maradni egy nem alvó, hasfájós, folyamatos figyelmet igénylő csecsemőpáros mellett? Akkor nem értettem, ez a mondás mire jó azon túl, hogy elbagatellizálja az én nehézségeimet.

Na, most már értem. Megérkeztünk ugyanis az iskolaválasztás kapujába.

Iskolaválasztás, Gyerekek

Eddig az óvoda védett árnyékából figyeltem, ahogy más szülők szinte megzsizzsenve, már-már az őrület határát súrolva tárgyalták az iskolaválasztást: hová menjen a gyerek, milyen legyen a tanító néni, nem túl poroszos-e az adott iskola, vagy talán túl laza? Mi legyen: állami, alternatív, Waldorf vagy két tannyelvű, esetleg versenyistálló? Persze, jogosan merülhet fel a gondolat, hogy könnyű annak, akinek van választási lehetősége. Mindenképp hatalmas előny, ez tény, de a választás felelősség is, a felelősség pedig óriási teherré nőhet, ha nem jön a megoldás.

A mi, szülői döntésünk határozhatja meg gyermekünk tanulási kedvét

Abban mindenki egyetért, hogy az általános iskola, különösen az első négy év kulcsfontosságú a tanulási szokások megalapozásában, ekkor dőlhet el ugyanis, a gyerek megszereti-e a tanulást, vagy egy életre elmegy tőle a kedve. Ennek kapcsán masszívan elkezdtem szorongani.

Amit biztosan tudtam: az én álmom egy meleg akol, ahol a tanító tyúkanyó módjára gyűjti maga köré a kiscsibéit, nem bántalmaz, nem rekeszt ki, nem szégyenít meg; leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy rugalmas és nyitott. Rugalmasan áll a változásokhoz, a váratlanhoz és nyitott a másfajta látásmódra, nyitott az egyéniségekre, a kreativitásra.

Aki közösséget épít, és annak ő maga is szerves része. Ahol, ha elfáradnak a gyerekek, a tanító nem kétszer annyi házi feladattal torolja a lankadó figyelmet, hanem például kiviszi őket a kertbe, és labdázás közben mondatja fel a szorzótáblát. Akinek el lehet mondani, ha valami rossz történt otthon, aki a bizalmába fogad, aki úgy látja a gyerekeimet, ahogy én őket. Vagy még jobbnak. De létezik ilyen egyáltalán?

Iskola, Tanár, diákok

A szakértők szerint érdemes minél több iskolát megnézni

Lelkesen álltam neki az iskolakeresésnek. Tüzetesen átnéztem a környező iskolák honlapját, ahol lehetett, ott részt vettem az online nyílt napon. Volt, ahol személyesen kerestem fel az igazgatót. Szülői vélemények után kutattam, egyeztettem az óvodánk igazgatójával, ő mit ajánl. Végül két iskola maradt versenyben.

Hosszas rágódás után határozott igennel tettem le a voksomat az egyik mellett. Mosolyogva dőltem hátra, hisz amit lehetett, megtettem, de azért biztos, ami biztos, arra gondoltam, megszondáztatom még egyszer a befutót egy helyi közösségi csoportban. Naivan azt hittem, az a csupa jó érzés, amit begyűjtöttem a suliról, csak megerősítést nyer majd.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Nem túlzok, egy sz@rcunami ömlött a nyakamba. A posztom önálló életre kelt, és megkezdődött a komment adok-kapok. Döbbentem kapkodtam a fejem, és olvastam szörnyülködve az ijesztőbbnél ijesztőbb történeteket az iskolában zajló bántalmazásokról, indokolatlan szigorról, inkompetens igazgatóról, elavult módszerekkel dolgozó tanítókról. A kommentelők két részre szakadtak. Vagy írtak valami borzalmat, vagy vehemensen védték a sulit.

Hogy lehet egy iskoláról ennyire szélsőséges véleménye a szülőknek? Hogyan dőlhettem be az igazgató kedvességének? Most akkor ki hazudik? Mindenki vagy senki? Mindenkinek megvan a maga igazsága? Most akkor mi legyen? Maradjon a versenyistállóként emlegetett másik iskola? Mit jelent az egyáltalán? Ki mondja ezt? Akinek nem bírta a gyereke? De attól még az? Hallgassak rá?

Vagy ne hallgassak rá? Hallgassak a kommentelőkre, és higgyem el, amit olvastam, vagy a másik tábornak adjak igazat? Hol az igazság? Hogyan lehet ezt kideríteni? Egyáltalán: hogy a fészkes fenébe lehet jól dönteni?

Gyerek, iskola, iskolapad, tanulás

Ahány szülő, annyiféle véleményt fogsz kapni az iskoláról

Órákig beszélgettem szülőkkel telefonon, leveleztem online, pro és kontra hozták az érveket, de én nem vagyok döntőbíró. Nem isten vagyok, csak egy anya, aki a legjobbat akarja a gyerekeinek, viszont most teljesen összezavarodott. Végül négy állami iskolát zongoráztam így végig, mindegyiknél ugyanaz lett az eredmény: valami sohasem stimmelt.

Azt mondja mindenki nagy bölcsen, hogy tanítót válasszak, ne iskolát. Én ezt értem, és jogos, de mindezt hogyan tegyem, ha a járvány miatt nincs lehetőség a tanítók megismerésére? Nemhogy az órákra nem lehet beülni, még a tanárt sem láthatom szemtől szemben. Legjobb esetben is összejön valami Zoom-meeting, hát köszi! Arról nem is beszélve, hogy manapság a legtöbb iskolában évente, sőt félévente cserélődnek a tanítók egy-egy osztályban.

Vagyis hiába választanám ki az álom tanító nénit, ha az pár hónap múlva elmegy, a gyerek meg marad, ki tudja, kire, aki ráér, vagy akit beosztanak az osztályhoz.

Házifeladat

Ahogy az ember, az iskola is lakva ismerszik meg

Nehéz megjósolni előre, a gyerekek milyen iskolatípusban találják meg a számukra legjobbat, azt a helyet, ahol messzemenőkig kiaknázhatják azt, ami bennük van. Ők maguk is lutrik. De hogy az iskolák is azok, erre nem gondoltam. Eszembe sem jutott, hogy ez ilyen piszkosul nehéz lesz.

A sokk, amit a számtalan negatív hozzászólás hozott, elmúlt, már higgadtabb vagyok, és azon túl, hogy a fiaimnak beígértem egy katonai iskolát, mert kikészülök tőlük, egyvalami kitisztult a fejemben.

Nem fogok tökéletes iskolát találni. Kompromisszumot kell kötnöm, lehet, nagyokat. Egyelőre még nem tudom, mit engedjek el az álomiskolámból, amiről korábban naivan azt hittem, teljesen természetes, hogy létezik. Azért titkon még reménykedem, hogy meglesz az én tyúkanyóm, de már tudom, ha így lesz, akkor mázlisták leszünk. Mert a legnagyobb felismerésem ez: a jó iskolához most mázlistának kell lenni.

Legközelebb elmesélem, hogyan jártunk pórul egy alternatív iskolai felvételin, és hogy mindez mekkora csalódás volt. De kinek is?

Szentgyörgyi Mona

 

 

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Közösség

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit