Így neveld a gyereked! – avagy 5 típus, aki tuti beszól neked

Van gyereked? Akkor tuti beszóltak már neked! Fogadjunk, hogy már te is messziről felismered a tipikus okostojásokat, akik mindig jobban tudják nálad, hogyan kell gyereket nevelni. Ugye nem kell bemutatni a neten trollkodó szuperanyát vagy az „Öt gyereket felneveltem, mindent tudok, veled ellentétben” jelmondatú nyugdíjas különítményt?

Hordhatsz acélbetétes bakancsot. Lehetsz kivarrva tokától bokáig. Tehetsz biztosítótűt a füledbe. Viselhetsz ötcentis műkörmöket, lila tarajt, többkilónyi piercinget. Mégsem fogod tudni úgy kiprovokálni, hogy beszóljanak neked, mint ha szülsz egy gyereket. Vannak, akik már akkor tudják, hogy el fogsz rontani valamit, amikor még a gyereked bele sem lépett az adott fejlődési fázisba. Példa: „Nem lesz ez így jó, hogy folyton ölbe kapkodod. Hogyan fog így beszokni az óvodába?” Még öthetes, de kösz a tanácsot. Mihelyst elkezded boldog gyereknevelős éveidet, felbukkannak ezek a kedves mindentudók, akik több alfajra tagozódva osztják az észt, ha kell, ha nem. És, ugye, többnyire nem.

A gyerektelen autodidakta „babapszichológus”

…aki máris egy két lábon járó gyereknevelési lexikonnak képzeli magát. Általában irritálja a kiskorúak társasága, saját gyereket nem tervez, legalábbis mostanában biztosan nem. Ő az, aki nagyon jól tudja, hogyan kell viselkednie egy gyereknek az étteremben, közlekedési eszközökön és az üzletekben. Hisztikezelésben is verhetetlen – elméletben. Hanghordozási típusa az a bizonyos félhangos, nyomatékosító stílus, melynek segítségével kéretlenül is tudatja, hogy az adott helyzetben hogyan kellene reagálnod gyermeked viselkedésére. Csúfos bukását általában első gyermeke születése okozza, addig is téged idegesít.

• „Figyelj, tudom, hogy a tesóm felesége vagy, de hadd legyek már őszinte! Túl sok mindent megengedsz nekik. Már ne haragudj, de virslit egy háromévesnek… és valahányszor jövök, mindig túrós tészta van. Ó, én tudnám, hogy szerettessem meg velük a brokkolit. Annyi jó ötlet van Pinteresten. Minden csak tálalás kérdése.”
• „Nem normális dolog, hogy így viselkednek egy étteremben. Oké, hogy éhesek, de igazán rajzolgathatnának csendben, míg elkészül a kaja. Hogy fáradtak? Nem értem, akkor pláne nyugton kéne ülniük.”
• „Én biztos nem adok majd cumit a gyerekemnek. Hordhatod majd fogszabályozásra, és mindenféle lelki bajai lesznek, ha el kell majd venni tőle. Hidd el, csak jót akarok!”

A gyereküket már felnevelt tapasztalt rókák

A társadalom ritka csodái. Gyermekük már háromnapos korától kezdve végigaludta az éjszakát, ha mégsem, két nap alatt rászoktatták – sírás nélkül. A nyolc hónapos gyerekedet első blikkre másfél évesnek nézik, de pontosan tudják, mikor mit kellene már produkálni egy gyereknek.

• „Nem értem, miért sír ennyit ez a gyerek. Az enyéim sose sírtak. Na, talán vagy kétszer fogzás miatt. De akkor adtam nekik rágókát, az megoldotta. Biztosan éhes. Ilyen idős korban egyébként is kaphatna már mást is, mint anyatejet. Három hónaposan már pörköltöt evett az én Jenőkém! Persze jól összepépesítettem. Adhatnád neki cumisüvegből, csak vágd ki jól a szívókáját.”
• „Régen nem volt ennyi allergiás gyerek. Ez is valami úri huncutság, manapság már mindenki tej- meg gluténérzékeny. Persze, ha nem eszik rendes ételt, csak ezeket a pépeket, ne is csodálkozz rajta.”
• „Még nem beszél? Érdekes. Jucikám hibátlanul fújta ilyen idősen az Anyám tyúkját. Mondjuk, mi nem is nézettünk vele tévét meg internetet…”
• „Soha nem engedtem volna meg magamnak, hogy ne legyen friss étel főzve. Nekem a ház csillogott-villogott, az az asszony dolga! Nem mondókakörre meg effélékre jártam. Elvolt egész nap a járókában, nem lógott folyton az anyja szoknyáján, mint a tied.”

Idős emberek

Természetesen itt is tisztelet a kivételnek, de valljuk be, az első nyugdíjjal többnyire érkezik a „Most már beszólhatsz minden fiatalnak”-kártya is. Speciális szakterületük: öltözködéstechnika és hőérzet-analízis, valamint anyatejes táplálással és babahordozással kapcsolatban is előszeretettel ontják a kéretlen tanácsokat.

• „Jaj, jaj! Mondd meg anyának, hogy legközelebb adjon rád sapkát, mert nagyon fúj a szél. Én az enyéimre mindig adtam sapkát. Nyáron is. Volt, hogy kettőt.
• „Tejcsi van? Ej-ej! Nem szabad adni azt a tápszert, ki tudja, mit tesznek bele. Én szoptattam, amíg lehetett. Utána kapta szépen a bolti tejet, mi nem voltunk még ilyen érzékenyek.”
• „Jaj, nem fullad meg a baba úgy odaszorítva? Mi még babakocsiban toltuk a gyereket, nem egy ronggyal kötöttük magunkra. Nem jó úgy összegörnyedve a kis gerincének! Mondták a tévében is, hogy milyen veszélyes.”
• „Ekkora nagylány, és cumizik?! Vedd ki azt a csúnya cumit, hadd lássam a szép arcocskádat!”

Rosszindulatú anyukák

A legrosszabb fajta! Óvakodj tőlük! E típus elsősorban az online térben gonoszkodik és önigazol – nem véletlenül. Képviselői lesben ülnek a billentyűzet fölött, és szomjazzák a „Mit rontottam el?”, „Bevallom, fütyülök a háztartásra”, „Nem tudom leszoktatni a cumiról, mit tegyek?” típusú posztokat. Kommentjeikben kiemelkedő helyet foglalnak el az „én soha”, „én nem tűrném”, „igenis lehet” kifejezések, és láthatatlan otthonukban mindig láthatatlan rend, láthatatlan főtt étel és jólnevelt, láthatatlan gyerekek vannak. De addig is, amíg minden olyan tökéletes, trollkodik egy kicsit a neten.

• „Úgy kezdd, ahogy folytatni szeretnéd! Én következetes vagyok, mióta hazahoztuk a kórházból. Nem is értem a problémát.”
• „Aztán majd jössz sírni, ha elhagy a férjed, mert még kétévesen is a csecseden lóg a gyerek.”
• „Egyedül magad okolhatod, hogy nincs tejed. Fejben dől el minden. Biztosan tudat alatt utasítod el az anyatejes táplálást.”
• „Nem azért szültem, hogy a tévé előtt nőjön fel! Sose engedem neki, zéró képernyőidő. Napi egy Kisvakond, és kész. Meg amíg főzök, meg persze lefekvés előtt. De szerintem szar anya, aki másképp csinálja.”
• „Igenis, egy nő adjon magára! Két héttel szülés után annyi voltam, mint a szalagavatómon. Attól, hogy gyereked van, főzhetsz egészséges ételeket, és igenis, aki akarja, megoldja a heti négy edzőtermet.”

Egészségügyi személyzet

Kezdődik a sor a marcona csecsemős nővérrel, aki egyből leszúr, hogy milyen béna vagy, és félnapos sincs a gyerek, máris tökéletesen inkompetens anyának érzed magad, ráadásul úgy viselkedik veled, mintha a kórház különleges kegyet gyakorolna, hogy foglalkozhatsz a saját kisbabáddal. Persze azt is rosszul csinálod. Folytatják a sort később azok – és itt is óriási tisztelet a kivételnek –, akik az egészségügy dzsungelében sárba döngölnek, ahol csak tudnak. Oly rég vártál arra, hogy valaki anyának szólítson – hát most megkapod.

• „Anya, nem kellene folyton szoptatni azt a babát! Hasfájós lesz, magának meg kisebesedik a mellbimbója.”
• „Anya, ha a szülést kibírta, ezt is ki fogja. Mindenki tud szoptatni, csak akarni kell.”
• „Anya, ennek a gyereknek már húst kell ennie. Senki nem mondta? Milyen védőnője van magának? Ezek a mai anyukák… Olvassák a neten a sok hülyeséget.”
• „Az utolsó pillanatban jöttek. Meddig akart várni otthon, anyuka, amíg teljesen kiszárad a gyerek?”
• „Anyuka, nem gondolja, hogy hányt a gyerek, és egyből az ügyeletre jönnek? Nem hallott a rehidratáló készítményekről?”

És így tovább. Innentől két út van: fütyülsz rájuk, vagy visszaszólsz és fütyülsz rájuk. Nehéz? Az. De vigasztaljon, hogy közben készülhetsz a nyugdíjas éveidre – ki tudja, mi lesz akkor a trend gyereknevelés terén?! Akkor majd eljön a mi időnk!

Forrás: Cukimamik
Borítókép: Pinterest

Ezt olvastad már?

Játszmák a közösségi oldalakon