Szinte hallom, ahogy szidod, megkérdőjelezed és kritizálod magad. „Rettenetes anya vagyok. Szörnyű anya vagyok.” – ezeket gondolod magadról. Rossz anya vagyok.
És úgy gondolod, hogy igazad van… Ugye? Mert ma elvesztetted a türelmed, és kiabáltál a lányoddal. Mert ma elfenekelted a fiad. Mert ma egész délután bekapcsolva hagytad a tévét, hogy főzhess vagy takaríthass, dolgozz, aludj vagy csak egyszerűen megőrizd a józan eszed. Bekapcsolva hagytad a tévét, hogy a gyereked ne hallja, hogy sírsz, ne lássa a könnyeidet. Mert ma egy adag gabonapelyhet, parmezán sajtot, hot-dogot és ketchupot adtál neki vacsorára.
Tudom, te vagy a legrosszabb.
De most figyelj! Ha tényleg rossz anya lennél, nem érdekelne. Nem érdekelnének olyan dolgok, mint a gyereked egészséges étkeztetése, tanítása és szórakoztatása. Nem aggódnál amiatt, hogy a kimondott szavaid esetleg visszafordíthatatlan károkat okoznak. Nem sírnál a fürdőben, miközben a gyereked a szobájában játszik. Nem hagynád, hogy a bűntudat tönkretegyen, kínozzon és felemésszen.
Nem kérnél bocsánatot. Nem éreznél bűntudatot.
Látod, ha átgondolod, ha tényleg átgondolod: a reakcióid azt bizonyítják, hogy szeretsz. Bebizonyítják, hogy végtelenül, önzetlenül törődsz a gyerekeddel, és a legjobbat akarod neki.
A reakcióid azt bizonyítják, hogy jó anya vagy.
Tehát ha rossznak érzed magad, gondolj erre. Amikor kétségek gyötörnek, gondolj arra, hogy a csirkefalatok nem öltek még meg egy gyereket sem, mint ahogy néhány rajzfilm sem.
Nem mindig leszel büszke a cselekedeteidre – követsz el hibákat, mind követünk el hibákat –, de talán a hibáid nem „rosszak”. Ezek a hibák lehetnek tanító jellegűek is. Segítenek a fejlődésedben. Segítenek a gyermeked fejlődésében, és erősebbé teszik a kettőtök közötti köteléket.
Jobb nővé, feleséggé, baráttá és anyává tesznek.
Elég vagy.
A hibáiddal együtt jó anya vagy. Nagyszerű anya vagy.
