Még csak most várod a babádat, és ábrándosan simogatod a pocakodat a nap minden órájában? Már megszületett az utód, de még pici, épphogy megtanulta, hogyan ne vegye fel kacsán a cipőjét? Már nagy, de még veletek él a kamasz, a szobájába zárkózva? Egyelőre el sem bírod képzelni, hogy a gyereked egyszer kirepül, és üres marad a fészek, igaz? Anyákat kérdeztünk meg arról, hogyan képzelik el a gyerekek utáni életüket.
Mégis állj meg egy pillanatra, és gondold el, mi lesz, ha már nem kell bosszankodni a fél pár zoknik miatt! Amiatt, hogy sokat hisztizik a dackorszakos. Vagy mert megígérte ez a flegma kölyök, hogy nyolcra hazajön, de már fél kilenc, és még csak az üzenetekre sem válaszol. Nem fogdossa össze többé a kilincseket ragacsos kézzel, nem rohasztja bele a banánt az iskolatáskájába, nem kell gubbasztani mellette többé, ha beteg.
Nem kell azon agyalni, mit főzz, mert válogatós. Felnőtt az a cuki, aranyos kisgyerek, akinek elolvadtál a mosolyától, akinek te voltál a minden, az egész világ nagyon sokáig, akire büszke voltál, aki miatt titokban sírtál a zuhany alatt, aki miatt át nem aludt éjszakáid voltak, aki kitöltötte az egész életedet, aki akkor is ott volt a gondolataidban, amikor dolgoztál vagy kikapcsolódtál.
Mi lesz ezután?
Elköltözött otthonról. Egyszóval felszabadultál. Majdnem két évtized – vagy még annál is több idő – után egyszer csak ott az üres lakás, a kongó csend. A temérdek, rád zúduló idő nyomasztó súlya.
Vártad vajon ezt a pillanatot, vagy rettegtél tőle? Annyira tudatos vagy, hogy jó előre legyártottál fejben egy A, B és egy C tervet is a hátralévő éveidre? Már rég eltervezted, hogy hátizsákkal megmászod a Machu Picchut? Kiadsz egy receptkönyvet Variációk halrudacskára címmel? Csirkéket tartasz majd a megüresedett gyerekszobában? Esetleg biztos vagy abban, hogy depresszióba zuhansz, haszontalannak érezve magad, és alig várod az unokázós éveket?
Megkérdeztük az anyákat, hogyan képzelik el ezeket az éveket!
Meglehetősen sokan válaszolták azt, hogy elköltöznének faluba, esetleg tanyára. A vidéki élet romantikája sokunk fejében él napsütésben heverő macskákkal, virágoskerttel és egy kis veteményessel. Nem is csoda. Többé már nincs szükség arra, hogy tíz percre legyen a gyerekorvos, a suli és minden intézmény, ahová a gyereket rövid időn belül el lehet szállítani. Békésen ücsöröghetünk a verandán, és várhatjuk az unokákat friss hatlapossal.
Vén nyanya leszek, mire kirepül
„Nekem az a bajom, hogy már 47 éves vagyok, és szerintem mire kirepül, addigra pont vén nyanya leszek már. De akkor veszek egy kicsi balatoni házat, és ott fogok pihenni, és várni nagyon-nagyon, hogy mikor jön egy nagy ölelésre és puszira hozzám.”
Mónika
Én festegetek, a férjem bütyköl
„Mi már beszélgettünk erről a férjemmel; rábeszélem, hogy költözzünk ki egy faluba, nagy kerttel (ez még most nem tetszik neki), festegetni is fogok, a férjem meg bütyköl majd egész nap a garázsban, azt mondta.”
Orsolya
Közös evés-ivások
„A Balatonnál fogunk lakni, és ott fogadjuk a gyerekeket/unokákat nagy közös evés-ivás-fürdésekre, majd elhúzzák a csíkot pár nap után, és újra nyugi lesz.”
Nikolett
Mindig rájuk fogunk gondolni
„Természetesen egy anya akkor is anya marad, ha a gyerekei felnőttek. Hiába megy a világ másik végére, vagy éleszti fel magában a szunnyadó Picassót, iratkozik be egy tánctanfolyamra, és élvezi a falusi élet nyugalmát, a gondolatainak egy része örökre a gyerekei körül forognak majd.”
Anikó
Irány a Bajkál-tó!
„Ha az lesz az utolsó utam, akkor is elmegyek a Bajkál-tóhoz. És lesz egy kis hegyi faházunk, ahol este egy picit lehet félni is, akkora kint a sötétség.”
Zsuzsi
Már készülünk
„Már tudatosan készülünk. A legnagyobb érettségizik idén, ő külföldre megy, a két középső még általános iskolás, a legkisebb még csak hároméves lesz. Ebben a hónapban költözünk a Balaton-felvidékre. Használható méretű házat építettünk, a kerttel is megbirkózunk, a munkából visszavettünk.
Élvezzük a nyugit. A férjemmel gamer társasjátékokat játszunk, alapítani szeretnénk vidéken egy társasjátékklubot. Én is festegetek, bútorokat vadászok és újítok fel. Egy könyvvel a hónom alatt kifekszem a strandra. Utazgatunk, és várjuk a gyerekeket/unokákat haza!”
Szidónia
Elköltöznénk külföldre
„Az enyémek külföldön mennek majd egyetemre, de az még kb. 16 év, addigra 60 leszek, és bár még nem gondolkodtam rajta, de elsőre utazást írtam volna. De szerintem sokkal jobban szeretném, ha a férjemmel nemcsak utaznánk, hanem el is költöznénk külföldre.
Németország, Spanyolország, Hollandia, USA, meglátjuk. Aztán ha a gyerekek megházasodnak, és jönnek az unokák, akkor a közelükbe költözünk, hogy tudjunk segíteni, de azért ne legyen senki senkinek a nyakán. Olvasgatok, festegetek, borozunk, és még 60 fölött is félmaratonokra készülgetek majd.”
Ágnes
Marketinget tanulnék
„Utazni fogok, ahová csak tudok, el fogok menni. Az elmaradt, állandóan halasztott jogsit is megszerzem, nem érdekel, hány éves leszek. Szeretnék tanulni akár még. Érdekel a marketing.”
Margó
Lehet, hogy marad
„Én most is megcsinálok sok mindent. Például könyvet is írok. De érzelmileg biztosan megzuhint majd. Még nem tervezem, pedig már 15. Mondjuk, ilyen lakás- és albérletárak mellett lehet, hogy örökre a mamahotelben marad.”
Veronika
Lakókocsival a férjecskémmel
„Szeretnék egy lakókocsit, amivel mindenfelé utaznánk a férjecskémmel.”
Emese
Beletaposom a szőnyegükbe a popcornt
„Átmegyek hozzájuk megnézni egy filmet, amit a 20. percben megunok, ezért nekiállok ugrálni a popcornos tál mellett, ami persze kiborul, és még jól beletaposom a szőnyegbe, majd angolosan távozom. Ááá, nem! Elköltözöm egy tanyára, és festek.”
Diána
Hagyjuk őket élni!
„Van énidő, erre rájöttem az évek alatt. Azt gondolom, az alapokat megkapták, hagyjuk őket élni. És közösen építjük a jövőt, ki-ki a maga módján. Nem gondolom, hogy várnom kellene arra az időre, hiszen a mostani korom, a mostani igényeim teljesen mások, mint az akkori korom igényei lesznek. Inkább élek, élünk, és lesz, ahogy kialakítjuk magunknak.”
Kriszti
Vendégségben nyivogni fogok
„Éjjel, mikor náluk leszek vendégségben, 20 percenként felnyivogok, hogy Rékaaa, Rééékaaa. A fiam meg bármit mondana, kérne, azt fogom válaszolni, mindjárt.”
Bori
Sok ember a gangon
„Szeretnék egy parasztházat, gyönyörűen berendezve, ahol a gangon sok ember megfordul, és valahogy mindig sokan vannak, kávézgatnak, esznek, közben segíthetek valamiben. Az udvaron gyerekek és állatok. És ugyanez a tengertől nem messze lenne a legjobb.”
Zita
Világoskék lesz a szemhéjam
„Szerencsére nem vagyok egyedül azzal a tervemmel, hogy világoskékre fogom festeni a szemhéjamat, kerítek a nyakam köré egy kopott rókaprémet, és harákolva riogatom az ifjúságot, bezzegelek, miközben szúrósan nézek.”
Zsanett
Rajtuk fogok agyalni
„Nyugdíjas-találkozókra járok, lemegyünk partizni a tóhoz a »csajokkal«, kiülök egy kispadra az utcára, és rászólok az összes huligánra, gyógyszertárba és a háziorvoshoz járok beszélgetni. Viccet félre: azon fogok agyalni naphosszat, hogy velük minden rendben van-e.”
Bernadett
Rengeteg tervem van
„Nekem rengeteg tervem van, mindig csinálok ilyen tízéves terveket, most a második tízest tapossuk, a harmadikban már nem fognak velünk lakni (remélem), és akkor utazni fogok csomót. Dél-Amerika, Afrika, vagy csak úgy kimegyek, és spontán felülök a repülőre valahova (bár most is utazom sokat, de akkor hosszabb, akár egy hónapos utakat is beterveznék, kipróbálnám, milyen egy-két hónapig élni máshol, például Olaszországban, és onnan home office-ban dolgozni.”
Zsuzsanna
Mellettük is tegyünk magunkért!
„Szerintem nem szabad arra várni, hogy kirepüljenek. Amit lehet, mellettük is tegyük meg magunkért… Amióta pedig intézménybe járnak, sikerült többé-kevésbé az önmegvalósításra is gondolni. Énidővel, saját célokkal. De ehhez sok szervezés, akarat és segítség is kell(ett).”
Gyöngyvér
Katasztrófafilmes forgatókönyv
„Folyton azon fogok agyalni, mivel könnyíthetem meg az életüket, hogy ne szívjanak annyit, mint én, meg hogy ne legyek sok, meg hogy mibe fektessem a pénzemet, hogy amikor háború lesz a vízért, akkor nekik ne kelljen nélkülözni. Szóval nekem mindig egy kicsit katasztrófafilmes ez a forgatókönyv…”
Hajni
