Anyák a volán mögött

– Ancsa-sztorik 5. rész

Ti is szorongva ültetek a volán mögé, amikor először vittétek csemetéiteket az autóban? Most többek között erről mesélek nektek, pontosabban arról, hogy igenis jobban oda kellene figyelnünk a „baby on board” matricás autósokra. Papp Annamária véleménycikke – nem csak anyáknak. Sőt!

Amikor először vittem a pár napos babámat az autóban, úgy éreztem magam, mint régen, tanuló vezető koromban. Óvatos voltam, nemcsak a táblák miatt, hanem azért is, hogy Máté ne ébredjen fel a hirtelen sebességváltozások miatt. Megtanultam nem dudálni az úton a figyelmetlen vezetőkre, mert akkor én szívom meg, és az altatásnak annyi. Továbbá a friss hasi műtétem sem engedett annyira virgonckodni a volán mögött.

Kifogytunk a toleranciából?

Bármikor a volán mögé ülök gyerekkel az autóban, azt érzem, hogy folyamatos életveszélynek vagyunk kitéve. Most nem kifejezetten arról szeretnék írni, hogy milyen is az, amikor egy őrjöngő, hisztiző gyermek mellett vezet az édesanya vagy édesapa. Inkább arról, hogy az autósok mennyire nem figyelnek a „baby on board” matricával ellátott autókra.

Egy autós incidensről olvashattatok az előző cikkemben is. És találtam egy oldalt, ahol cuki matricát tudsz magadnak szerkeszteni ingyen, így nem csak sablonos feliratok lehetnek az autón.

Letolnak, ledudálnak

Az autós helyzeteket nem kell túlgondolni: megvannak a sebességkorlátozások városon belül és kívül is. De érdekes, hogy amint gyerekkel az autóban szeretném ezeket betartani, hogy biztonságban tudjam a csemetémet, máris letolnak az útról, vagy ledudálnak. Csak épp azt nem veszik figyelembe a sofőrök, hogy ez a háromszög alakú matrica az autón felhívja a figyelmet arra, hogy baba van a fedélzeten.

És akkor pont ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy KRESZ-szabályra, miszerint a „járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött – ennek hirtelen fékezése esetében is – meg lehessen állni.

Ideális forgalmi körülmények között az előttünk haladó nem vészfékez, de a vezetővel szembeni elvárás nem az, hogy az egyenes vonalú, egyenletesen mozgó járművekhez igazodni tudjon, hanem az, hogy minden olyan forgalmi szituációra fel legyen készülve, amire adott körülmények között számolni kell.”
Forrás: www.autosjog.hu.

Agyrém a parkolás

A parkolás szintén nem egyszerű: tízből legalább nyolcszor olyan szorosan ráállnak az autómra, hogy a gyereket kb. bepasszírozva tudom csak betenni, pedig csupán 18 hónapos. De továbbmegyek: egy kisgyerek, aki már egyedül is ki tud szállni az autóból, simán nekivághatja a mellettünk álló autónak az ajtót ki- és beszálláskor. Erre miért nem gondolnak a tulajdonosok, amikor meglátják az autón a figyelmeztető jelzést?

Természetesen van pozitív élmény is, hogy egyes helyeken már csináltak családos parkolóhelyeket, amelyek tényleg akkorák, hogy biztonságban, bosszankodás nélkül tudom ki- és betenni a gyereket.

Visszasorolás után is

Az autópályán való vezetési morál egyenesen kikészít. Ha valaki száguldozni akar, fizetni a csekkeket, vagy az életét kockáztatni, akkor tegye, nem akadályozom ebben. Eddig sem tettem. De az, hogy előzés után uszkve 5-10 méterrel előttem besorol a sávomban, ezzel az én féktávolságomat lenullázva, az mélységesen felháborít.

Pont tegnap történt meg az, hogy olyan közel sorolt vissza előttem egy autó, hogy a kezemet nem tettem volna oda. Azt hittem, hogy itt most vége, elviszi a bal első lökhárítómat, pedig nem volt rákényszerítve. Se előtte, se utána nem jött senki. Ezen alkalmaknál mindig fékeznem kell, hogy legalább a saját esélyeinket növeljem, ha az előttünk besoroló durrdefektet kapna hirtelen. Emiatt folyton úgy érzem, hogy már kb. hátrafelé haladunk. Pedig elvileg mindenki felelősen ül be az autóba.

Komolyan azt gondolom, hogy erre egy országos figyelemfelhívó kampányt is kellene indítani, mint a „ne nyomkodd telefonod vezetés közben, mert akkor vakon vezetsz”-re.