Vannak napok, amikor úgy érzed, semmi mást nem csinálsz reggeltől estig, csak mindenkinek a kedvére teszel. Persze közben senki nem nagyon köszön meg semmit, mert ez mind teljesen természetes… Mint ahogy az is, hogy téged igazából senki az égvilágon nem szolgál ki.
Este állsz a zuhany alatt, hullafáradt vagy, és rezignáltan felteszed magadnak a kérdést: komolyan ezt akartam? Komolyan ez az életem?
Elzárod a csapot, megtörölközöl, kimész, leülsz a kanapéra.
A gyereked az öledbe mászik (majdnem akkora már, mint te), átölel, és a füledbe súgja:
„Anya, szeretlek!” – igen, ezt akartam. Igen, ez az életem.
Klári
Ezt olvastad már?
