Gondolkodtál már azon, hogy mit tennél, ha egy órára férfi lehetnél? Ha nem, hát mi megtettük helyetted, sőt anyákat is megkérdeztünk erről. Kiderült, hogy a legtöbbjük fantáziáját az izgatja, hogy milyen lehet pasiként pisilni. Hogy miért? Máris eláruljuk.
Mit tennél, ha egy órára férfi lehetnél? – merült fel a kérdés egy anyás csoportban. (Igen, egy anyás csoportban, virtuálisan van ugyanis egy hely, ahova ismerve és ismeretlenül összejárunk nevetni, lelket önteni, ápolni vagy bocsánatot lelni.)
Szóval, ha már kérdés volt, akkor jöttek is a válaszok. Így vagy úgy, de az anyák gondolatai a férfi nemi szerv körül forogtak. Van, aki például kipróbálná, milyen férfiként maszturbálni, van, aki arra kíváncsi, mit érezne férfiként, ha megvakarná a hímtagját, és természetesen szóba került a szex és a pisilés is pasiként.
Anyai történetek
Bevallom, én is a pisilést választanám, hiszen nem titok, sokkal egyszerűbb lenne az anyai életünk, ha állva pisilhetnénk. Ezt bizonyítandó, íme néhány történet.
„A Covid miatt nem lehetett már a gyerekekkel a különórák épületébe bemenni, így egy átlagos munkanap után, amikor a fiamat sikeresen bejuttattam a gitárórára, nem maradt más választásom, mint a Dózsa György úton parkolva a kocsiban pisilni a kisebbik gyereknek fenntartott hányós vödörbe. Egy darabig kacérkodtam a »kocsi mellett, a járdára« gondolattal, de a szemérmesség győzött, meg hát a szükség.” (Vera)
„A Better Things című sorozat megvan? Ott a dugóban a gyerek pelenkájába pisil a nő! Azóta nálam is mindig van két pelus.” (Eszter)
„Akkor íme, az én kitárulkozásom. A Margit-szigetre mentem futni. Hasonlóan téli idő volt, havas tájjal. A hegyről lefutottam a szigetre, ott egy kört tettem meg. A férjemmel megbeszéltük, hogy eljön értem az Árpád híd budai hídfőjéhez, és kocsival hazavisz. Kb. fél óra futás után éreztem, hogy elkezdett feszülni a hólyagom.
Először még nyugodtan, »uralom a helyzetet az első nyilvános budiig« mosollyal futottam. Majd nem jött az a nyilvános budi, a hólyagom pedig csak feszült. Végre kiverekedtem magam az Árpád hídi gyalogos útra. Nem tudtam, ha futok, az a jó, vagy ha sétálok, vagy ha négykézláb megyek. Futásnál vasgolyóként pattogott a hólyagom a hasamban.
A lényeg, hogy közeledve a meeting pointhoz, reménykedve vártam, hogy feltűnik a férjem az autóval. Hát, nem jött, várni kellett. Az Árpád híd lábánál nekidőltem az elhagyatott kútkávának, és halálos nyugalomban, abban a pózban, ahogy voltam, bepisiltem.
A hideg hatására, mint a hévízi tó felszíne télen, a futónadrágomból párafelhő szállt fel. Csodás tapasztalás volt. Szerencsére azt nem kellett megvárjam, hogy ráfagyjon a lábamra, mert hamarosan megjelent a férjem, és hazaszállított.” (Viki)
„Én egyszer majdnem a kocsiba pisiltem. Nem tudtam megállni, a dugóban ültem. Már magam alá gyűrtem a sálam, sapkám, lesz, ami lesz, arra menjen legalább, ne az ülésre. És nem ment. Majdnem elájultam már.
Ordítva énekeltem, vertem a kormányt, süvített a leengedett ablakon keresztül a téli mínusz. Végül eljutottam a Városmajorig. Úgy vágódott ki a kocsiajtó, mintha öt TEK-es szállt volna ki belőle.” (Éva)
„A kisfiammal épp a bevásárlást intéztem, amikor éreztem, hogy kéne egy vécé. Miután az persze se közel, se távol nem volt, a kasszához siettem, hogy minél hamarabb induljunk haza. Erős asszony lévén azt hittem, nem lesz baj. Pedig valójában már ott kezdődött a baj, hogy legalább 15 percnyire voltunk az otthonunk szépen csempézett vécéjétől.
A céltól még kb. hat percnyire én már csak fújtatva préseltem ki magamból a Cifra palotát, és úgy szorítottam a kormányt, hogy az erek kis híján elpattantak mindkét kezemben. És még azon is paráztam, hogy ha hazaérünk, hogy szállok ki az autóból, hogy tudom úgy kinyitni az ajtót, hogy ne szakítsam le közben a kocsi fél oldalát.
Meg oké, hogy pisilni kell, de hova tegyem a gyereket addig – az autóban mégsem maradhat, arra meg már nincs idő, erő, semmi, hogy kivegyem. Beszűkült aggyal, csikorgó kerekekkel végre megérkeztünk a ház elé. És ekkor jött egy fájdalmas görcs, amit egy önkéntelen elernyedés követett. Bepisiltem. Az egyéves gyerekem mellett, a vezetőülésen.” (Linda)
„Kb. egy éve volt egy nő, talán Csepelen, aki kiszállt a dugóban cammogó autójából, és odapisilt az út mentére. Valaki felvette. Hatalmas port kavart. Én meg irtó büszke voltam rá! Meg merte tenni, amit már majdnem minden nő gondolatban lejátszott magában.” (Viki)
És most csak egy pillanatra képzeljük el ezeket a történeteket úgy, hogy a férfiak mesélik el…
Kattints a Podcast hallgatásához!
