„Semmi bajom nem lesz, ha esténként megiszom egy pohár bort” – ez csupán egy ártatlan kijelentés, vagy talán egy súlyos probléma kezdete? Vajon hol húzódik a következmények nélküli kortyolgatás és az alkoholfüggőség közötti határ? Hogyan isznak a nők, és hogyan a férfiak? Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal beszélgettünk alkoholról, alkoholistákról, árulkodó jelekről, titokban ivó anyákról és gyerekeikről.
Névjegy
Bajzáth Sándor felépülő függő, szociális munkás, addiktológiai konzultáns, gyászcsoportvezető. Drog- és alkoholfüggőkkel, valamint hozzátartozóikkal foglalkozik tizenöt éve intézményi, valamint több mint tíz éve magánpraxisban is, egyéni és csoportos formában, emellett évek óta függőség témájú cikkeket publikál, előadásokat tart. Társszerzője a Repülök a gyógyszerrel és a Pörögnek a fejemben a filmkockák című köteteknek.
Anyamagazin: Mennyi alkoholista van Magyarországon?
Bajzáth Sándor: Pontos adat nincs, de nagyjából 6-800 ezer körül, viszont még ennél is több az érintett. Csak abba gondolj bele, hogy minden ténylegesen alkoholproblémával küzdőnek van rokona, anyja, apja, nagyon sokuknak testvére, és jelentős részüknek gyereke, gyerekei is. Így már azért sokkal többen, a fél ország érintett az alkoholizmus problémakörében. Nem nagyon tudsz olyan embert mondani, akinek valakije ne lenne alkoholista.
A.: A függőségek közül ez a legsúlyosabb probléma Magyarországon?
B. S.: Szeretjük ezt csak az alkoholra szűkíteni, és persze tök jó, hogy foglalkozunk vele, mert tényleg ez a legdurvább és a legtöbb áldozattal járó függőség, de ne feledkezzünk meg a rengeteg gyógyszerfüggőről, a kapcsolatfüggőkről, a játékfüggőkről, a szexfüggőkről, az étkezési zavarosokról és még sorolhatnám. Tehát ha így vesszük, akkor igaz az a tézis, hogy a mindenkori populáció körülbelül 10 százaléka függő. Hogy érzékeltessem: ha felülnél a 4-es, 6-os villamosra, és véletlenszerűen elkerítenél tíz embert, közülük biztos, hogy legalább egy valamilyen fajta függő lenne. Azért ez egy óriási arány, és ebben ténylegesen felülreprezentáltak az alkoholisták.
A.: Hogyan lehetne definiálni az alkoholfüggőséget, és egyáltalán ki számít alkoholistának?
B. S.: Az alkoholfüggőség egy súlyos, krónikus, elég sok esetben halállal vagy teljes szellemi leépüléssel járó, minden szinten végtelenül pusztító betegség, aminek három fajtája van.
A.: Az egyértelműen alkoholistákat valószínűleg mindenki ismeri.
B. S.: Igen, róluk mindenki tudja, hogy isznak, látszik rajtuk, balhésok, verik a családot, részegen botorkálnak otthon, meg úgy viszik haza őket, baleseteik vannak, meg jön a rendőrség, és állandóan a kocsmában ülnek. Aztán vannak a szinten tartó ivók, akik igazából nem isznak nagyon nagy mennyiséget, de tartósan, folyamatosan. Nem verik a családot, az ivásuknak nincs annyira durva, szemmel látható nyoma, húsz éve mindennap nyugodtan elfogyasztják otthon a három-négy-öt sörüket. A probléma viszont azért kiderül, ha valamilyen okból – például betegség miatt kórházba kerülnek – nem jutnak alkoholhoz, ami aztán fizikai elvonással is járhat.
A.: És a harmadik csoport?
B. S.: Ők a periodikus kontrollvesztett ivók, akik pár napig isznak, de akkor ájulásig; nem bírják abbahagyni, és nem tudják, hol voltak, mi történt velük. Ezután jön egy relatíve hosszabb időszak, amikor heteket, néha hónapokat józanul töltenek, majd újra ájulásig isznak. Az ilyen alkoholistáknál az a baj, hogy kiszámíthatatlan, mi fog következni, amikor azt mondják, hogy „á, csak iszom egy pohárral”, amiből végül tíz-húsz is lesz.
A.: Nem hozzáértőként azért sokunk fejében megfordulhat az, hogy a periodikus kontrollvesztett ivók kevésbé „problémásak”.
B. S.: Az átlagember úgy definiálja az alkoholizmust, hogy az alkoholista az, akinek fizikai elvonása van. A periodikus kontrollvesztett ivó pont emiatt ismeri be nehezen a betegségét. Lehet, hogy „csak” nagyon sz.rul van egy többnapos túra után, és nem jelentkezik nála a fizikai elvonás, mégis gallyra vághatja az életét, mert nem megy be a munkahelyére, balesetet okoz, kirabolják, meg olyan kalandokba keveredik, amikbe igazából sose menne bele. És aztán ez is tud fokozódni. Egy periodikus kontrollvesztett ivóból később napi szintű ivó lehet, de olyan napi szintű ivóval is találkoztam már, aki leállt, majd újra ivott, és megint nem.
A.: Az alkoholizmus mennyire csak a férfiak betegsége?
B. S.: Főleg a férfiaké, vagy legalábbis szeretnénk erről beszélni, de nagyon sok alkoholista nő is van, akik nagy része nyilvánvalóan anya is.
A.: Másképp isznak a nők, mint a férfiak?
B. S.: A férfiak alkoholizmusa relatíve ismertebb, a nőké azért nem, mert ők inkább titokban isznak. Rájuk sokkal inkább jellemző a zugivás vagy a gyógyszerhasználat. A két nem között van azonban fiziológiai különbség is: egy nőnek jóval hamarabb megárt az alkohol, a genetikából fakadóan kisebb mennyiséggel éri el ugyanazt a hatást.
A.: Miért isznak titokban?
B. S.: Lehet, hogy máshol is így van, de Magyarországon biztosan: a férfiak alkoholfogyasztásával megengedőbb a társadalom. Majdhogynem férfias, macsós. Az már nem olyan szexi, vagy sokkal inkább tud ciki lenni, ha a nő kezében van a pohár. Tehát miután a nők alkoholfogyasztásával elítélőbb a társadalom, gyakrabban bújnak el.
A.: De koktélokat iszogatni meg trendi, nem?
B. S.: A reklámok nagyon rá tudnak játszani arra, hogy szexivé tegyenek. A mindenféle alacsonyabb alkoholtartalmú, csillivilli, ízesített, édesített, mézesített, cseresznyés italokkal azt sugallják, hogy igenis szexi, ha egy nő is ilyen italokat fogyaszt. Tudod, megy a puhítás, hogy nem gáz, igyál nyugodtan. Meg ha problémád van, dobjál be gyorsan gyógyszert, igyál rá, drogozzál, vegyél be altatót, ébresztőt, serkentőt. A lényeg, hogy ne oldd meg a problémád, hanem csak fedd el valamilyen tüneti kezeléssel, lehetőleg olyannal, amivel anyagi haszna származik annak, aki reklámozza és árulja. Ha stresszes vagy, ne nézd át az életedet, hogy miért is vagy annyira feszült, hogy mennyire zsigerel ki a cég vagy saját magad, inkább vegyél be hozzá egy megfelelő serkentőt vagy bódítót.
A.: Innen nézve akkor akár már egy pohár, „jól megérdemelt”, esti bor elkortyolgatása is problémás?
B. S.: Az alkohol egy baromira jó szorongásgátló, a pánikot, az alvászavart is remekül kezeli. Az elején. Ezért van az, hogy nagyon sokan egy fárasztó nap után azt mondják, jöjjön egy pohár bor, ami aztán szép lassan rendszeresebbé meg eggyel többé válik. Addiktológiai konzultánsként mindig elmondom, hogy baj nem magával az alkohollal meg a drogokkal van, hanem a szerhasználók személyiségével. Tehát nem az a gond, hogy valaki megiszik egy pohár bort vagy elszív egy spanglit, hanem az, hogy ezeket mire, milyen célból fogyasztja, és milyen gyakran használja. Ez a kulcsmomentum.
A.: Tehát ha valaki hajlamos a függőségre, és esténként egy pohár borral lazul el, akkor abból akár baj is lehet?
B. S.: Ha van egy problémád, és arra iszol, akkor már két problémád van. És amikor már sz.rul vagy, elmész egy nem túl jó pszichiáterhez, felír még neked rá egy gyógyszert is, akkor már három problémád van. Sokszor nehezítik meg a tartós terápiát az ellátórendszer nehézségei, valamint az anyagi, idő- és egzisztenciális problémák. Ekkor jön a nyugtató, az altató vagy a szorongásgátló, ami súlyosbítja a már meglévő alkoholhasználatot. Hihetetlen nagy bűn a Frontin, a Xanax és a Rivotril triumvirátusának mérhetetlen mennyiségű felírása, de ez a legegyszerűbb. Az alkoholista nőkre egyébként nagyon is jellemző, hogy elkezdik ezeket keverni.
A.: Mi jellemzi a titokban ivó anyákat, és hogyan hat a viselkedésük a családi életre?
B. S.: Leginkább azt gondolják, hogy senki sem veszi észre rajtuk, hogy isznak, de ez a légkör akkor is érződik. A környezet eleve azt is érzékeli, ha valakinek valami fáj, valami nem jó, így azt is, ha anyának van egy alapvető elégedetlensége saját magával szemben vagy az életében. Ha anya titokban alkohollal „gyógyítja” magát – vagyis alkoholos befolyásoltság alatt van –, lehet, hogy a hozzátartozói nem tudják megfogalmazni, mi a baj, de érzik, hogy anya olyan más.
A.: És azok a gyerekek vajon érzik-e, akiknek az anyukája csak altatás után kezd el inni?
B. S.: Ezektől az anyukáktól ilyenkor mindig megkérdezem, hogy volt-e már olyan, hogy alig várták, hogy elaludjanak a gyerekek. És a válasz a legtöbbször: igen, volt. A gyerekek érzik ezt a türelmetlenséget és feszültséget.
A.: Meddig nem probléma ez a „lefekszenek a gyerekek, és borozom egy kicsit”?
B. S.: Ez egyénfüggő. Attól még senkinek sem kell bűntudatot éreznie, hogy egyszer vagy néha megiszik egy pohár bort. De amikor ez már rendszeressé válik, többet gondol rá, ha már rossz érzése van akkor, ha nem tud hozzájutni, ha bűntudata van miatta, ha titkolózik, ha nem akarja, hogy lássák ivás közben, ha már eldugdossa az üveget, vagy a kétdekásért mindig másik boltba megy, hogy nehogy azt higgyék róla, hogy iszik, akkor azért az már nem normális. Ezek mind árulkodó jelek, ahogyan az is, hogy „csak egy pohárral akartam inni, de több lett”, és ez többször, rendszeresen is előfordul.
A.: A gyerekek szempontjából mennyire káros ennek az ellenkezője, vagyis az, ha a szemük láttára fogy el az a napi bor vagy sör?
B. S.: Számukra normálissá válik, hogy az élet alkoholfogyasztással jár. Persze a rendszeresség és az elfogyasztott mennyiség is számít, ami ugyancsak egyénfüggő, mert valaki például ugyanattól a mennyiségtől semmit sem érez, valaki meg kiüti magát.
A.: Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik alkoholbeteg szülők mellett nőnek fel?
B. S.: Az alkoholisták jelentős része alkoholbeteg családban nő fel, szóval sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a gyerek is inni fog.
A.: Ők jellemzően mikor kezdenek el alkoholt fogyasztani?
B. S.: Van, aki nagyon sokáig egyáltalán nem iszik, aztán van egy pont, amikor elkezdi, és mint egy önbeteljesítő jóslat, ugyanazt fogja csinálni, amit a szülei. Aztán van olyan is, hogy a gyerek együtt iszik vagy drogozik a szüleivel – nekik egyértelműen ki van jelölve az út.
A.: És van olyan is, aki – elborzadva a szülői mintától – sosem iszik.
B. S.: Nagyon sok hozzátartozó jön hozzám, hogy én egy kortyot sem iszom, mert az apám ivott, a férjem viszont alkoholista. Nem iszik, de valahogy mégis viszi tovább a függőséget a családban. Az alkoholista szülők gyereke, ha nem is lesz alkoholista, nagy eséllyel választ alkoholista vagy szerhasználó partnert. Megkeresi és meg is találja azt a helyzetet, azt az érzelmi töltetet, ami gyerekkorában volt: iszik a férje által.
A.: A hozzátartozók milyen gyakran kérnek tőled segítséget?
B. S.: Majdnem annyi, normál életet élő hozzátartozó jön, mint amennyi szerhasználó vagy alkoholista. Tudni szeretnék, hogy mit lehet csinálni, hova, milyen orvoshoz, intézethez lehet fordulni, milyen terápiák, csoportok és egyáltalán milyen lehetőségek vannak.
A.: A te eseted jól példázza, hogy van kiút, de azért elég kevesen jutnak el addig a pontig, hogy elég, nem?
B. S.: Statisztikailag ritka ahhoz képest, hogy van közel egymillió alkoholista az országban, de hála istennek, nagyon sok józan, felépülő függőt látok, egyszerűen csak azért, mert ilyen közegben mozgok, és önsegítő közösségbe is járok. Emiatt a hétköznapokban extrémen sokkal több józannal találkozom, mint egy átlagember. Nagyon sok példát látok arra, hogy igenis ki lehet tisztulni, fel lehet épülni ebből a tényleg gyógyíthatatlan betegségből. Én 1998 óta nem drogozom, és idén szeptemberben lesz 20 éve, hogy egy kortyot sem iszom.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, tárcsázd a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
