Ki tudná azt hitelesebben elmesélni, milyen intézetben nevelkedni, mint azok a hátrányos helyzetű fiatalok, akiknek nem adatott meg a meleg családi fészek? Az Ébredj! nemcsak hogy róluk szól, de a színészek mellett ők is játsszák a szerepeket. A gyerekek a próbákért és az előadásokért fizetést is kapnak, a jegybevételből pedig azokat az otthonokat támogatják, ahol ezek a fiatalok élnek. Kreszner Zsófia producerrel beszélgettünk.
Gyerekek történetei
A Neked szól a taps projekt és az Aurora Egyesület színházi produkcióját a gyerekek történeteiből és az Emlékszem. Megérintett… – A gyermekvédelem és szociális ellátás igaz történetei című könyvből az egyesület tagjai Kiss-Ochtinszky Judit íróval közösen írták. A kötetben memoárok olvashatók a szakellátásban felnevelkedett és a szociális ellátásban élők, valamint az ellátórendszerben dolgozók tollából. Az előadás azért született, mert szeretnék olyanokkal is megismertetni, megszerettetni a film- és színházművészetet, akiknek az életkörülményeikből adódóan nincs erre lehetőségük.
Anyamagazin: Hogyan veszel részt producerként az Ébredj! című előadásban?
Kreszner Zsófia: Alapvetően enyém az ötlet, én szereztem rá pénzt, a fő alkotókat és a csapatot is én szerveztem mögé.
A.: Miért tartottad fontosnak, hogy legyen egy ilyen előadás?
K. Zs.: Ez egy személyes indíttatás miatt alakult így, volt egy élettársam, akinek hasonló az élettörténete: 12 évesen odament az édesanyjához, hogy lemondassa a jogairól, szeretett volna inkább gyermekotthonban élni. A gyerekkorát igazából ott tudta megélni. Abban az időszakban csinálták a Valahol Európa című musicalt az Operettszínházban, ő is játszott benne. Az, hogy ki tudott szakadni abból az életből, ahonnan indult, és a későbbiekben sikeres műsorvezető lett, a gyermekotthonban töltött éveknek és a színházi lehetőségnek köszönhette. Annyira megindító volt a története, úgy éreztem, lenne értelme ezzel foglalkozni. Aztán megkerestem egy gyermekotthont, és elkezdődött egy nagyon hosszú folyamat. A rendezővel, Miklós Marcell-lel és a darab írójával, Kiss-Ochtinszky Judittal rendszeresen bejártunk az otthonba, és beszélgettünk a srácokkal, hogy megismerjük őket. Aztán jött egy pont, amikor egy évre be is mentem dolgozni, és a tehetséggondozás részben én is részt vettem.
A.: Milyen hosszú idő volt a tervezési folyamat, aztán a megvalósítás?
K. Zs.: Az ötlet 2018-ban jött, a megvalósítás pedig sok szempontból nehéz volt. A legeslegnehezebb az volt, amikor elkezdtük kiválasztani a gyerekeket a szerepre, és nekiláttunk a történet megírásának, pénz viszont még nem volt. Rájöttünk, hogy felesleges a gyerekekkel addig próbálni, amíg nincs meg hozzá a felnőttgárda is. Tartottunk egy kis szünetet, befejeztük a történetet, ezután tudtunk szponzorokat keresni és pályázatokat beadni. Két pályázaton nyertünk is, de az önmagában nem volt elég az előadás megvalósításához. Nagy áttörésnek éreztem, amikor sikerült támogatót szerezni.
A.: Mi lendített tovább benneteket a nehézségek után?
K. Zs.: Az, amikor megnyertük az első pályázatot. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem: ha nem nyerünk, feladom.
A.: Mit adott az előadás a darabban szereplő három gyereknek?
K. Zs.: Mindhárman teljesen különböznek. Timi, a főszereplő lány, aki énekel, szerencsésebb élethelyzetben volt, viszonylag hamar nevelőszülőkhöz került, egy nagyon-nagyon támogató családhoz. Nagy tehetség, elképesztő elhivatottság, szorgalom és alázat van benne, tudatosan készül a színészi pályára. Profi, vele együtt dolgozni egy álom.
„Látni a nézők szemében a könnyeket”
Hegedűs Tímea gyermekkori álma, hogy színésznő lehessen. Már általános iskolában drámaszakkörre járt, aztán a gimnáziumban dráma tagozatra jelentkezett. Azt mondja, számára egy karakter bőrébe bújva állni a színpadon menekülést jelent a valóságból.
„Ez az előadás sokkal többet ad, mint gondoltam! Először is erőt és hitet abban, hogy amit csinálok, jó, és ezen az úton kell tovább haladnom. Látni a nézők szemében a könnyeket, és tudni azt, hogy mélyen megérintette őket a darabunk, hallani és érezni a szűnni nem akaró tapsot – ez mindennél többet ér!”
A.: A darabban szerepel egy fiú is a lányok mellett.
K. Zs.: Pisti, a srácunk egy érdekes eset. A szívem csücske. 16 éves kamaszként bejött a castingra, előadta, hogy a színészkedés őt annyira nem érdekli, inkább focizni és gyúrni szeret. Nem nagyon értettük, hogy került hozzánk, mégis elképesztő utat járt be. Onnan indultunk, hogy mereven áll a színpadon, és ugyanazon a hangszínen mondja végig a szöveget. Most színész szeretne lenni, ez az érzés azóta erősödött meg benne, amióta foglalkozunk vele. Nem mellékesen egy hihetetlenül megbízható gyerek.
A.: És a másik lány?
K. Zs.: Alíz már 20 éves, nagyon tehetséges, de még nem tudja, mit szeretne. Inkább képzőművészeti, grafikus vonalon mozog, abban az irányban is tanult tovább, most viszont újra azt érzi, hogy komolyabban kellene foglalkoznia a színészettel.
„Hatalmas önbizalmat kaptam”
A jelenleg ifjúsági közösségszervező szakirányon tanuló és szociálpedagógusnak készülő Kátai Alíz az elején nehezen képzelte el magát a színpadon. A háttérmunkában viszont örömmel vett részt, ő készítette el a projekt logóját. Végül úgy alakult, hogy a szerepére kiválasztott lány visszalépett, ő pedig „beugrott” helyette. És maradt.
„Hatalmas önbizalmat kaptam a projekttől, azt érzem, hogy végre ebben a világban is el tudom helyezni magam. Nem gondolnám, hogy innentől kezdve sorjáznak majd a felkérések, és nagy ambícióim sincsenek a színészkedéssel kapcsolatban, de az biztos, hogy ha a jövőben valaki bevenne egy hasonló projektbe, örömmel mondok igent.”
A.: Hármójuk története is hozzátett az előadáshoz?
K. Zs.: Igen, a gyerekek ötletei is benne vannak, jól tudtak együttműködni Marcival. Azért is választottam őt rendezőnek, mert nagyon jól lehet vele együtt dolgozni, és rendszeresen foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel.
A.: A felnőtt színészek kiválasztása hogy zajlott?
K. Zs.: Osváth Juditot a gyermekotthonban ismertem meg, amikor önkéntesnek jelentkezett. Behívtam, találkoztunk, tudtam, ha abba a fázisba érünk, ő jó lenne erre a szerepre. Georgita Máté Dezsőre is Judit segítségével találtunk, ő ajánlotta. Azt én szerettem volna, ha a darabban Marci, a rendezőnk is szerepel, mert nagyon jó színésznek tartom. Nem volt ugyan egyszerű rábeszélnem, de sikerült, és megérte.
A.: Mesélj, hogy készült az Ébredj! betétdala!
K. Zs.: Horányi Juli énekesnő már a projekt elején bekapcsolódott. Ő ezt ingyen vállalta, részt vesz a produkcióban, és segít nekünk. A klipforgatást is nagyon kevés pénzből oldottuk meg, pedig brutálisan sok ember munkája. Jó érzés, hogy az egész szívességekből fakad.
Forrás: YouTube / Aurora Film és Színház
A.: Mik a terveitek az előadással?
K. Zs.: A Covid miatt mostanáig egy picit pihentettük, de visszük tovább. Aztán pedig egy másik történetet is szeretnénk készíteni, egy másik szereplőgárdával.
Borítófotó: Gyuricza Mátyás
Kattints a Podcast hallgatásához!
