Hétévesen határozta el, hogy hivatásos író lesz, de az első krimijével már nem is várt felnőttkoráig. A szeptemberben 11. osztályt kezdő Bencze Lilien Alexa nem gondolta, hogy az unaloműzésképp írt novellájából egyszer detektívregényt kerekít, arról meg aztán tényleg álmodni sem mert, hogy ki is adják. Az izgalmas krimi 16 éves szerzőjével és az édesanyjával, Alexandrával beszélgettünk.
Anyamagazin: Mikor kezdtél foglalkozni az írással?
Bencze Lilien Alexa: Gyermekkorom óta érdekel az irodalom, s amióta csak megtanultam olvasni, a könyvek lapjain megelevenedő történetek varázslatos világa megállíthatatlanul magába szippantott. Az első mesekönyvemet hétévesen írtam meg, és akkor elhatároztam, hogy felnőttként mindenképpen hivatásos író leszek. Több történetet, novellát, verset írtam már pályázatok vagy az asztalfiók számára, azonban arról álmodni sem mertem, hogy azt a novellát, amibe 15 évesen, az őszi szünet egyik borongós napján unaloműzésképpen kezdtem bele, valaha is kiadják. Végül mégis így alakult, miután az eredetileg rövid elbeszélésnek szánt művet egy 400 oldalas detektívregénnyé bővítettem ki.
A.: Szandra, mikor vetted észre, hogy Liliennek van tehetsége az íráshoz?
Bencze Alexandra: A hétévesen írt meséjéhez már saját kezűleg készített illusztrációt is. Ez volt az első próbálkozása, aztán 7. osztályban kezdett el komolyabban foglalkozni az írással, pályázatokra küldött be verseket, amelyek eredményesek voltak. Ez adott neki bátorítást.
A.: Lilien, ki inspirált?
B. L. A.: A krimiírás terén természetesen a műfaj legismertebb alkotóit tartom példaképeimnek, például Edgar Allan Poe-t, Sir Arthur Conan Doyle-t és Agatha Christie-t, akiknek a munkássága inspirálta a regényemet. Magához az íráshoz Rick Riordan, a Percy Jackson és az olimposziak című ifjúsági sorozat megalkotójának a műveiből merítettem ihletet, mivel az ő könyvei szeretették meg velem az olvasást, és általuk más perspektívából figyelhettem meg a regényírás egyaránt szórakoztató és tanító jellegű művészetét.
A.: Ki támogatott a könyv írásakor?
B. L. A.: Szalai Klára tanítónőmnek köszönhetem, hogy megtanított olvasni, írni, és megszerettette velem a magyar nyelvet és irodalmat. Emellett lelkiismeretesen felkészített, támogatott, és elősegítette, hogy kimagasló eredményeket érjek el magyar tanulmányi versenyeken. Megismertette velem anyanyelvünk csodálatos, kimeríthetetlen szókincsét, amit kamatoztatni tudtam regényírás közben. S később sem engedte el a kezemet, amiért hálával tartozom neki, továbbá a családomnak is az önzetlen támogatásukért, és azért, hogy amikor elkészültem a regényemmel, átolvasták, véleményezték és apró módosításokat javasoltak, amelyek alapján korrigálni tudtam a hibáimat.
A.: Szandra, tudod-e objektíven szemlélni a lányod írásait?
B. A.: Amikor Lilien megírta a regényét, először nekem mutatta meg. Izgalommal vettem a kezembe a kéziratot, és próbáltam úgy olvasni, mintha nem az én gyermekem írása lenne. Olvasás közben a leíró részeknél azonban mindig felsóhajtottam, és rácsodálkoztam, hogy istenem, ez az én lányom. De hogy a kérdésre válaszoljak, igen, próbáltam és próbálom „külsős” szemmel olvasni Lilien írásait és kisebb módosításokat javasolni neki.
A.: Miért éppen krimit írtál, Lilien?
B. L. A.: A krimi szó számomra elsősorban a klasszikus angol detektívregényeket idézi fel, emiatt evidensnek tűnt, hogy az én történetemnek is a viktoriánus korabeli Anglia vadregényes tájain, a vidéki kúriákban élő, konflisokkal furikázó, cilindert, felöltőt viselő úriemberek és estélyi ruhákban bálozó hölgyek magával ragadó hangulatú világában kell játszódnia. Továbbá a rejtélyek megfejtése, a nyomok felfedezése, az érdekes cselekményszálak, a találgatás, az intrikák, a feszültség, a fordulatok és a nyomozó küzdelme a valódi igazság felkutatásáért teszik számomra ellenállhatatlanná a detektívregényeket, ezért igyekeztem a saját történetembe is belefoglalni ezeket az elemeket.
A.: Hogy tetszett Lilien könyve?
B. A.: Nagyon tetszett, a stílusa nagyon egyedi. Amióta Lilien megtanult olvasni, falja a könyveket, szerintem ez bővítette a szókincsét, amit a regényében is kamatoztatni tudott. Rengeteg pozitív visszajelzést kapott már, ami felhívás a folytatásra. Az egész család büszke rá.
A.: Lilien, milyen könyveket olvasol szívesen?
B. L. A.: Képtelen lennék egyetlen kedvenc műfajt megnevezni, hiszen könyvmolyként rengeteget olvasok a fantasytól kezdve a sci-fiken és romantikus regényeken át a szépirodalomig. Az írás művészetét ezekből a kötetekből igyekeztem elsajátítani, miközben megfigyeltem a történetvezetést, a jellemábrázolásokat, karakterfejlődéseket és párbeszédek felépítését, s felhasználtam tapasztalataimat a saját stílusom keresése közben.
A.: Mi leszel, ha nagy leszel?
B. L. A.: A kedvenc tantárgyaim a történelem és az irodalom, ezekkel szeretnék foglalkozni a jövőben. A végső döntést még nem hoztam meg a továbbtanulásomat és a leendő hivatásomat illetően, ám abban biztos vagyok, hogy az írásnak mindig is nagy szerepe lesz az életemben.
A.: És te, Szandra, hogyan képzeled el a lányodat öt év múlva?
B. A.: Liliennek most kellett a továbbtanulással kapcsolatosan döntéseket hozni. A kedvelt tantárgyai alapján én a jogi egyetemen tudom elképzelni. Kitartása, elszántsága, szorgalma miatt bármi sikerülhet neki. Remélhetőleg az írást is folytatja, mi pedig támogatjuk a céljai elérésében.
Ezt olvastad már?
