Hat hónapos volt a kislányom. Mindössze hat hónapos, amikor ujjacskáit felém emelte, és mutogatni kezdte az „Így ketyeg az óra, tik-tak, jár” kezdetű mondókát. Nem tanítottam neki, csak mondtam, mutogattam, énekeltem, mert felkeltette az érdeklődését, és nézett rám a gyönyörű szemeivel. Tamás Éva írása.
Ennek az előzménye az volt, hogy már a pocakomban is hallgattam ezt a mondókát és rengeteg dalt, hiszen amikor vártam, akkor készülgettem az első önálló gyermekműsoromra. Válogattam a verseket, dalolgattam őket friss, ropogós dallamokkal. Ezekre a dalokra mindig megnyugodott, miután megszületett. De nem erről akartam írni. Csak a mondókákról, azokról a varázslatos pillanatokról, amelyek sokszor hosszúra nyúltak, mert nem tudtam betelni a babám figyelmével, ő pedig nem tudott betelni a hangommal. Ahányszor elcsendesedtem, rúgkapálásba, gügyögésbe kezdett, ha pedig újra rázendítettem, elhallgatott és figyelt. Aztán, ha mókás hangokat adtam ki vagy vicces arcokat vágtam, kacagott. Ha csak halk hangon beszéltem hozzá, gyönyörködött bennem. Soha senki nem gyönyörködött bennem úgy, mint a kisbabám. Annyira boldog voltam, és büszke, a szívem túlcsordult szeretettel, és egyre több és több mondókát tanultam meg, hogy minél inkább elnyerjem a tetszését, örömet szerezzek neki.
De miben is áll a mondóka varázsa?
Mi az, ami ennyire elbűvöli a pici gyermeket? Amikor a szülő gyermekével mondókázásba fog, a teljes figyelmét rá fordítja, követi minden mozdulatát, a kettejük közötti kapcsolat erősödik, elmélyül. Sokszor egyáltalán nem is érzékeljük a külvilágot, csak mi ketten (esetleg többen) vagyunk, ráhangolódunk egymásra, figyelmünk elmozdíthatatlan, megzavarhatatlan. A mondókák, dalocskák lehetőséget adnak az első sikerélmények megszerzésére a gyermek részéről, a dicséretre, a megerősítésre a szülő részéről. Már újszülött korában a dalok mellé mozgásos mondókákat csempésztem a hétköznapokba, a fürdéshez, a játékhoz, csiklandozók, mutogatós versikék, később höcögtetők, lovagoltatók, hintáztatók, az elmaradhatatlan altatók, nyolc hónapos kortól az esti mesék. A kislányom egyéves korára már az addig tanult 50-60 mondóka teljes mozdulatvilágát ismerte, és egyre kifinomultabban utánozta, újra és újra ismételte nagy örömmel, sikerélménnyel a tekintetében.
Előny volt a tanulásban
Másfél éves volt, amikor igazán meglepett. Kezébe fogta a százszor olvasott mesekönyvet, a Csúnya kislányt, és folyékonyan „felolvasta”. Persze nem olvasott, de pontosan visszaadta a szöveget, szinte teljesen tiszta, folyékony beszéddel. Aztán sorra jöttek az elmúlt másfél év mondókái, dalai, versei, meséi. Kivétel nélkül az összeset tudta, pontos szöveggel, mozgással, és mérhetetlenül boldogan tapsolta meg magát, hogy milyen ügyes. Számára sem az olvasás, a szótagolás, az írás, sem a matematika, egészében a tanulás nem okozott gondot ez idáig (ma már 15 éves, francia–magyar kéttannyelvű gimnáziumban folytatja a tanulmányait). Mély meggyőződésem, hogy ez a rengeteg mondókának, dalolásnak, együtt töltött önfeledt, játékos időnek köszönhető.
Mi a helyzet, ha a gyermek fejlődése lassabb?
Mondókázás során a beszédindítást segítjük, a szókincset bővítjük, az anyanyelvi készségeket fejlesztjük. Megkésett beszédfejlődés esetén is hasznos, hiszen magával ragadja a gyermeket, törekszik a szavak kimondására, a mozgás tökéletesítésére. Kellő ismétléssel és biztatással rövid időn belül szép eredményeket érhetünk el a beszédfejlődés területén is. A mozgáskoordináció fejlesztése babáknál szinte észrevétlenül történik, hiszen napról napra ügyesebben utánozza a szülőt a biztatás, megerősítés hatására. Tehát az, hogy gyermekünk ép vagy esetleg speciális nevelési igényű, mutat-e bármely területen lemaradást, nem befolyásolja azt a tényt, hogy mondókázásra, dalolgatásra szükség van az egyénenként eltérő, de mindenképpen kívánatos fejlődéshez.
Íme egy példa
A Gomba, gomba kezdetű mondóka ritmikus, könnyen tanulható. Fejlesztjük a memóriát, hiszen szöveget és mozgást is elsajátítunk. A baba használja a kezét, megtanulja, hol van a feje, a szája, a nagymozgásait koordinálja a karkörzésnél, a finommozgásait a kezek forgatásánál és az eső mutatásánál. A szöveget, a ritmust és a mozgást összekapcsolja, ezáltal az agyi területek is összekapcsolódnak. Értelme, kognitív készségei fejlődnek. Már néhány mondóka megtanulása is komplexen hat a személyiség fejlődésére.
