Minden évben izgatottan várom a színikritikusok díjátadóját, és szemezgetek a jelöltekből, hogy mi az, amit már láttam, vagy kíváncsi vagyok rá. Az idei esemény kapcsán elgondolkoztam, hogy miért is jó színházba járni, némi segítséget kérve, még pontokba is szedtem. Szerény – de annál hangosabban kimondott – véleményem szerint színházba járni jó. Hogy miért? Íme, 20+1 ok.
„Színház az egész világ” – hangzik el Shakespeare Ahogy tetszik című művének monológjában a már közhellyé keményedett mondat. Az igazság mindenképpen benne van, hiszen a művészet a valóságból merít. A valósággal szembetalálkozni egy alkotás formájában mindig hatással van ránk. És netán ha valaki azt érzi, színházba járni nem is olyan jó, az csupán egy rossz tapasztalat, amit szépen, lassan, odafigyeléssel felül lehet írni.
- Feltölt.
- Elgondolkodtat.
- Más világba helyez.
- Szórakoztat.
- (Mélyen) megérint.
- Élményt ad.
- Kikapcsol.
- Szeretem, ahogy a történet magával ragad.
- Szeretem a színészeket élőben látni, ahogy átélik a szerepet, és egészen közel vannak. Látni a ráncaikat, a valódiságukat.
- Jó esetben olyan témákon gondolkodhatok az előadás alatt, amit megválaszthattam, amihez kedvem van – nem olyanon, amit az élet épp dobott.
- Nem kell megoldani ott semmit.
- Rengeteg benyomást tesz.
- Énidő.
- Tükröt tart.
- Egy szuper közösségi program.
-
Kép: Canva Felemelő látni a munkát, az alázatot és elhivatottságot, ahogy a színészek játszanak.
- A tapsrendben rendszeresen meghatottan ülök/állok, hogy én ennek a csodának részese lehettem.
- A színészek játéka mellett magával ragadók még a fény- és hanghatások, jelmezek, díszlet, hiszen ezek is legalább annyira a darab részei.
- A mai digitális világban különösen jól esik hús-vér embereket látni a színpadon.
- Gyerekként nagyon szerettem a különleges fényeket, amikor beülsz a színházba, és még nem kezdődik az előadás. Van egy jellegzetes fény a nézőtéren.
- Egy jó előadás jobban kikapcsol a hétköznapokból, mint bármi egyéb.
Színházajánló anyáknak
Lili és a bátorság
A Kőszegi Várszínház, a Mesebolt Bábszínház és a Vojtina Bábszínház közös előadása
Vajon mihez kell nagyobb bátorság: bemutatni egy félelmetes kötéltáncszámot a cirkuszigazgató előtt, vagy elmondani egy nyomasztó titkot az anyukánknak? A hétéves Lili egy vándorcirkusz izgalmas, különös és varázslatos világában nő fel. Egymás mellett él a kötéltáncos, a bűvész, az oroszlán, a bohóc és még sokan mások. Bizalmas közösség, amelyben mindenki ismer mindenkit.
De mi van akkor, ha valaki túlságosan közel szeretne kerülni a másikhoz? Mikor és hogyan lehet nemet mondani valaki közeledésére, főleg abban az esetben, ha egy felnőtt és egy gyerek kapcsolatáról van szó? A bátorságot kereső Lili a cirkusz bűvészétől remél segítséget, aki meg is ígéri, hogy varázserejével megadja a kislány számára, amit szeretne. Bátorság helyett azonban egy olyan titkot ad Lilinek, amit nem könnyű feldolgozni, elmondani valakinek pedig igazán bátor dolog lenne. Lilinek minden erejére szüksége lesz, hogy ezen a kötélen anyukája segítségével áttáncoljon, ám ha sikerül neki, életre szóló tanulságokkal gazdagodik.
Az osztály vesztese
Az 5. a osztály tagjait ismerhetjük meg, akik egy irodalomórai feladatként együtt készítették el Kukoricza Jancsi Facebook-profilját. Együtt töltötték föl az adatait, együtt választottak neki profilképet, mindenki tudja a profilhoz tartozó jelszót, és bárki bármikor posztolhat itt – mindenféle, János vitézhez köthető képet, linket, idézetet. Aztán az üzenőfalon megjelenik egy megkötözött, álarcos alak képe, feje fölött, a falon „Az osztály vesztese” felirattal, és nem lehet tudni, hogy ki készítette és posztolta. Sem azt, hogy ki van a fotón. Az 5. a-ból bárki lehet a tettes és az áldozat is.
Borítófotó: Canva
Ezt olvastad már?
„Sokszor meséltem fejből a gyerekeimnek” – interjú Egressy Zoltánnal, a Portugál írójával
Kattints a Podcast hallgatásához!
