Megannyi anyaság és családi kapcsolatok ihlette darabot játszanak országszerte, így ha már egy ideje arról álmodozol, hogy színházba mész, add meg a módját, és ma, a színházi világnapon merülj el az ezerszínű programkínálatban! Ehhez adunk most egy kis ízelítőt: íme 10+1 izgalmas előadás Budapest és az ország vidéki színházainak repertoárjából!
Yasmina Reza: Az öldöklés istene
házaspárbaj egy felvonásban – a Kultúrbrigád és az Átrium előadása
Itt: Átrium Színház, Budapest
Rendező: Bereczki Csilla
„Két kisfiú játszik a téren, majd egyik kiüti a másiknak a fogát. Négy szülő beszélget egy lakásban, majd kiderül: semmivel sem jobbak, mint a gyermekeik. A francia írónő világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.
Yasmina Reza Párizsban élő, magyar származású írónő. Színműveit számos elismeréssel jutalmazták, többek között megkapta a rangos Molière-díjat is. Az öldöklés istene című darabjából legutóbb Roman Polanski készített filmet, világhírű sztárokkal a címszerepben.”
Forrás: https://atrium.hu/eloadasok/az-oldokles-istene
Anyalét – avagy a düh és megnyugvás pillanatai az anyaságban
Itt: Bikali Élményszínház, Ágens Társulat
Rendező: Ágens
„Stand up comedy a kezdetektől addig, amiben vagy: anyáknak, leendő anyáknak, nagymamáknak, apáknak és papáknak! Rengeteg még nem megvitatott eleme van a terhességnek, a szülésnek, a kisbabával való ismerkedésnek, a nő- és anyalét őrületének. A szintén a Zina, a kurtizán szerepszemélyiségből kiinduló stand up comedy igazi felszabadító, lelki effektussal bír. A »mit nem mondanak el anyáink és a már szült barátnőink az anyaságról…« különös figyelmet érdemel. A hangsúly a nem kibeszélt elemeken van, hogy humorral, megértéssel és szeretettel tudjuk szemlélni a velünk történteket és a még majdan bekövetkező életeseményeket.”
Forrás: https://elmenybirtok.hu/programok/szinhazi-eloadasok
Székely Csaba: Öröm és boldogság
Itt: Budaörsi Latinovits Színház
Rendező: Alföldi Róbert
„Színhelyünk Erdély, a tiszta, romlatlan őshaza, ahol turulmadár küküllik az árvalányhajas ágon, góbék és lófők örömére, és egyáltalán, minden olyan tiszta, hogy enni lehetne róla.
Székely Csaba, Erdély szülöttje, azt állítja ebben a hol színmű, hol vitairatában, hogy még itt, eme hótiszta virányon is élnek ilyen izék, na, hogy is, szóval ilyen melegek, szivárványos elembétékúk vagy miacsudák, tetszünk tudni, akikkel annyi baj van mostanság, kinyílt a csipájuk nekik, és képtelen ötletekkel, mit ötletekkel? követelésekkel! állnak elő, hogyaszongya ők is csak olyanok, mint mi, normálisak.
Ilyenkor valami szép szokott következni: hogy az ő életük is csak ugyanaz a szlalomozás mini-Szküllák és zseb-Kharübdiszek között, és ugyanazzal a fatalista méltósággal igyekeznek végigevickélni rajta, mint mi, normálisak; hogy éppen olyan meghatóan gyengédek, amikor szerelmesek, hogy éppen úgy dobog a kis szívük és sistereg a halhatatlan lelkük nekik is; hogy pont olyan keményen állnak ki – vélt vagy valós – jogaikért, és ugyanúgy adják fel a küzdelmet a túlerő ellen, mint mi, akik normálisak vagyunk, és ezt, hogy normálisak vagyunk, ezt onnét tudjuk, hogy a felsőbbség így határozott meg bennünket.
Hát itt, Székely Csaba drámájában nem ez következik. Itt a szerelmet nem a szívdobogás, hanem a fogcsikorgatás zaja festi alá; a jogok se véltek, se valósak, hanem nincsenek; küzdelem helyett pedig rejtőzködéssel és paranoiával vagyunk kénytelenek beérni. Itt normálisnak lenni egyet jelent a bunkósággal és a gyilkos hajlamokkal, a szivárvány pedig a szürke nemhogy ötven, de maximum másfél árnyalatában pompázik. Tükröt tart elénk Székely Csaba, méghozzá görbét: olyan görbét, hogy beléje pillantva, ha akarnánk, ha mernénk, már-már magunkra ismerhetnénk mindahányan, melegek, hidegek, langyos-semmilyenek, eltévedt angyalok és célirányosan masírozó sátánfattyai – egy szóval mi, emberek. Bármit jelentsen is ez a szó.”
Forrás: https://latinovitsszinhaz.eu/eloadas/orom-es-boldogsag/
Enyedi Éva: Palos Verdes, Kalifornia
Itt: Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Rendező: Rajkai Zoltán
„A tizenéves Medina a földi Paradicsomba, a kaliforniai Palos Verdesbe költözik a családjával. Úgy tűnik, hogy új, boldog fejezet kezdődik a família életében, a régi bajok azonban hamarosan újra a felszínre törnek. Medina szüleinek házassága ugyanis szétesőben van, az édesanyja érzelmi szabadesés spiráljába kerül, az ikertestvére pedig a kábítószer rabja. Medinának minden erejére szükség van, hogy összetartsa családját.”
Forrás: https://www.csiky.hu/eloadas/palos-verdes-kalifornia/
Pass Andrea: Finálé
Itt: Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
Rendező: Pass Andrea
„Történetünk pixelei, a legendás sztárpedagógus, Káldi Helga bukása és tanítványa, a kilencéves Pál Berci rejtélyes halála köré szerveződnek. A mozaikokat olykor különös, máskor középszerű közszereplők tologatják kedvük szerint, miközben könyörtelenül peregnek az idő TikTok-másodpercei, megalkotva az örök jelen szédületét. A Sodrás utcai általános iskola titkát szereplőink netnárcizmusa, valamint ürüléke keni össze. A valóság, mint egy százlábú, eliszkol az ego vakító fénye elől, repedésbe bújik, csak éjszaka merészkedik elő, hogy átsétáljon az alvó arcokon. Szereplőink álmaiban még felsejlik valami a múltból, egy Nirvana-dal, egy Rembrandt-festmény, amit reggel egy frissítés könnyedén kitöröl. Kollektív tudatkimerülésben ébrednek, önként jelentkezve a felejtés Fináléjába, hogy eljátszhassák a bukott angyalok műsorát.”
Forrás: http://csokonaiszinhaz.hu/muvek/pass-andrea-finale/
Szabó Borbála: Szülői értekezlet
Itt: Jurányi Ház, Budapest, Füge Produkció
Rendező: Végh Zsolt
„A harmadik bé osztály új tanítónőt kapott. A fiatal, alternatív pedagógiai elveket valló Palóc Ildikó végtelenül hisz az elfogadásban, a demokráciában, ellenzi a frontális oktatást és a tekintélyelvű pedagógiát. Sajnos azonban nem minden szülő nyitott az új értékekre, egyesek akadékoskodnak, ironizálnak. Ildikót elkeseríti ez a hozzáállás, úgyhogy kénytelen keményebb eszközökhöz nyúlni. Hamarosan elszabadul a pokol. És egy idő után már mi sem tudjuk, felnőttek vagyunk-e vagy gyerekek… Vajon miért fog el bennünket a rettegés, ha felnőtt fejjel megint be kell ülnünk az iskolapadba? Lehetséges-e a valódi reform ott, ahol a fejekben nem változott meg semmi? Hol van a határ diktatúra és szervezett iskolarendszer között? Hol van a határ felnőtt és gyerek között?”
Forrás: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/szuloi-ertekezlet
Nick Payne: Hát, ha van is, én még nem találtam meg
Itt: Katona József Színház Kamra
Rendező: Máté Gábor
„A fiatal angol drámaíró, Nick Payne 2009-ben valósággal berobbant az angol színházi életbe az első, Hát, ha van is, én még nem találtam meg című darabjával, amely egy teljesen átlagos családról szól. Szülőkről, akik világmegváltó terveket dédelgetnek ugyan, de egyáltalán nem tudnak mit kezdeni a tizenéves lányuk problémáival. Egy tinédzserről, akit a külseje miatt bántalmaznak az osztálytársai, és aki egyre tehetetlenebbnek, boldogtalanabbnak érzi magát emiatt. Egy nagybácsiról, aki másképp gondolkozik az életről, és akár segíthetne is nekik, de annyira belemerül a saját, megoldhatatlan ügyeibe, hogy akaratlanul is egyre nagyobb káoszt okoz maga körül. Mindenki bajban van, és egyre reménytelenebbül keresi a helyét a világban.”
Forrás: http://katonajozsefszinhaz.hu/eloadasok/bemutatok/43343-hat-ha-van-is-en-meg-nem
Vinnai András: Vojáger
Itt: Miskolci Nemzeti Színház
Rendező: Keszég László
„Vinnai András darabja egy szerelmespárról, a kissé megkésett felnőtté válásukról szól, fanyar iróniával, groteszk elemekkel, bohózati fordulatokkal, mesebeli figurákkal. Pál valóságos idegbeteg, Vera a spiritualitás útvesztőjében bolyong egy kellőképpen izmos és misztikus férfival, de valójában egymást keresik, és egymásban a régi, naiv és bűntelen önmagukat. Pál, a csaló, a bűnös mindent megpróbál, hogy visszahódítsa Verát, és ebben a csatában komoly segítségre talál a szomszédban élő »Dzsina kutyában és Babi néniben egyszerre megtestesülő« tanítómesterben, valamint a szuperszonikus beszélő fűnyíróban. A kertvárosban csoda csodát követ, míg a Félelmek Kútjában végre rátalálunk az igazságra és elveszett önmagunkra. A lehető legfelszabadultabb nevetés közben végre mi is megértjük a bölcs tanítást. Mert persze Vera és Pál, Pál és Vera nem mi vagyunk, de azért lesz néhány ismerős pillanat…”
Forrás: https://mnsz.hu/eloadasok/single/895
Darvas Benedek, Pintér Béla: Parasztopera (+16)
Itt: Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház koprodukciója
Rendező: Keresztes Attila
„A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel operaformában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság. Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” – Pintér Béla
Forrás: https://www.szinhaz.szeged.hu/bemutatok/parasztopera
Titkaink
Itt: Pintér Béla és Társulata, Budapest
Rendező: Pintér Béla
„Timikét, a hétéves kislányt pedofil játékszerül használja nevelőapja, a népzenegyűjtő táncházas aktivista, István. Aki ekkorra már elhidegült feleségétől, s a pszichológusnőnél, a rámenős Elviránál tett látogatása közben döbben rá, hogy bűnös vonzalmából nincs kiút. Vallomását rögzítik a bepoloskázott szobában, s mire hősünk a pöffeszkedő kultúrpápa, Pánczél elvtárs színe elé kerül, hogy megkösse alkalmi alkuját a regnáló hatalommal, már zsarolhatóvá válik, s kényszerűen beadja a derekát.
Beszervezője (majd tartótisztje) régi cimbora, a táncház akolmeleg beltenyészetének oszlopos tagja, a cinikus Szujó, aki a társaságban elszenvedett sérelmeit, vélt vagy valós megaláztatásait kompenzálandó, szorgosan földobja barátait. A táncházi főnököt, Imrét, aki egyben egy szamizdat főszerkesztője, már a frissen beszervezett, megzsarolt ügynök súgja majd be. Utóbb, már a frissen kitört demokráciában, Szujó állami főfunkciként, a simulékony államtitkár asszony társaságában díjat ad át Imre fiának, a korábban szintén áldozatul kiszemelt Ferikének, az időközben felnőtt zongoraművésznek.”
Forrás: https://revizoronline.com/hu/cikk/4722/pinter-bela-titkaink-pinter-bela-es-tarsulata-szkene
+1:
Szociopoly
Itt: Jurányi Ház, Budapest, Mentőcsónak Egység
Játékvezető: Bass László
„A darab a mai magyarországi kistelepüléseken élő szegény családok életéről szól. A családok jövedelemre csak segélyekből, alkalmi vagy feketemunkából számíthatnak – ezekből a forrásokból kell valahogyan megélni játékosainknak. A játék konstruálta valóságban mindenki szegény lesz egy-két órára, és a saját bőrén fogja érezni a kirekesztődés szorítását. A játék érzelmi energiáját használjuk arra, hogy a résztvevők átélhessék a munka, pénz és erőforrások nélküli mindennapi túlélés feszültségeit.
A falu lakói – akiket a nézők személyesítenek meg – döntéseket hozhatnak. Akarnak-e feketén dolgozni, befizetik-e a villanyszámlát, fordulnak-e uzsoráshoz kölcsönért? Ha egy játékos szembesül azzal, hogy milyen alternatívák közül választhat az, aki szegény, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van esélyünk arra, hogy az intolerancia helyett a szolidaritás irányába forduljon.
A 10-15 nézőből álló csapatoknak (akik 4 tagú családokat – szülők és 2 gyermek – képviselnek) egy hónapig kell megélniük ezekből a forrásokból. A hónap napjait jelző táblán haladnak, miközben színészek mutatják be rövid jelenetek keretében a falu nevezetesebb lakóit: az uzsorást, a rendőrt, a polgármestert, akik közvetlenül meg is szólítják a nézőket. A nézőknek döntéseket kell hozniuk kiadásaikról és bevételeikről, de természetesen – akárcsak az életben – a véletlen is befolyásoló tényezővé válik olykor.”
Forrás: https://atrium.hu/eloadasok/szociopoly
Kattints a Podcast hallgatásához!
