„Sosem voltam még ilyen teljes, mint most” – interjú egy mellrákból gyógyult anyával

33 éve nő. 33 éve egy fantasztikus nő lánya. 33 éve testvér. 8 éve társ. 4 éve feleség – Mágori Csillával utoljára másfél éve beszélgettünk. Az akkor öt hónapos kismama élete azóta óriási fordulatot vett, valóra vált ugyanis a legnagyobb álma: hat kemoterápia, harminc sugárkezelés és egy mellmegtartó műtét után, tavaly ősszel édesanya lett. Csilla örömmel mesélt az Anyamagazinnak az anyaságáról.

Anyamagazin: Hogy vagytok?

Mágori Csilla: Most kicsit megfáztunk, a gyermekem volt a vírusgazda, és átragasztotta ránk, de nagyon jól, köszönjük.

A.: Milyen élmény volt számodra a szülés?

M. Cs.: Kicsit érdekesen alakult. A 40. hét után már mindennap kellett menni ctg-re. Az egyik nap ébresztették a kislányom a hasamban, leesett a szívhangja. Azonnal megcsászároztak. Nem telt el egy óra sem, és már a kezemben tarthattam a kisbabám – a betöltött 40. hetem utáni hatodik napon megérkezett. Nem bánom, hogy így alakult, mert egészéges lett, és ez a legfontosabb.

A.: Milyen volt az összecsiszolódás időszaka?

M. Cs.: Az első hat hetünk nagyon kemény volt, délután hattól hajnali négyig sírt, nagyon sokat fájt a hasa. Minden héten másik tápszert próbáltunk ki, de szerencsére a hatodik bevált. Persze nem mondom, hogy végigalussza az összes éjszakát, de ez így is nagyon jó az első hat hét után. Azóta egy szavunk sem lehet, még nincs 1 éves, és már jár. Mutatja, hol van a pocakja, a feje, végtelenül okos kisgyerek. Nagyon kiegyensúlyozott, nem egy nehéz természet. Mintha azért jött volna a világra, hogy boldogságot hozzon. Mindenkinek mosolyt csal az arcára. Ő a mi kis csodánk.

A.: Melyek voltak a legkimagaslóbb pillanatok?

M. Cs.: Az első mosoly, az első tudatos kommunikáció a részéről, amikor megtette az első lépést. Most már látom, hogy ő nem baba, hanem már egy kisgyerek. Nekem ez annyira megdöbbentő volt, és közben fájdalmas is, hiszen nekünk egy babánk lehet. Igyekszem mindent megélni, de az idő annyira szalad, hogy úgy érzem, nem tudok minden pillanatnak a részese lenni. Mindeközben végtelenül boldog vagyok, hogy látom, ahogy fejlődik a gyermekem.

A.: Mennyire kiegyensúlyozottak a hétköznapok?

M. Cs.: Végtelenül. Én azt mondom, hogy soha nem voltam ilyen teljes, se még ilyen boldog, mint most.

A.: Hogyan osztjátok fel a feladatokat a férjeddel?

M. Cs.: A férjem mindenben segít – pelenkázás, etetés, öltöztetés, fürdetés, bármiben, kérnem sem kell. Tehát ő nem segít, hanem gyereket nevel, mint én, így, egy családként.

A.: Milyen apa a férjed?

M. Cs.: Hogy milyen apa a férjem? Kívánni sem tudnék jobb apát a kislányunknak és jobb férjet magamnak. Tökéletes. Társ mindenben.

A.: Milyen programokat szerveztek együtt?

M. Cs.: Mindenfélét. Utazunk, jövünk-megyünk, mindig van valami program, a kislányunk születése óta így van ez.

A.: Az Instagramon nevet változtattál. Már nem Girl from Hungary vagy. Miért?

M. Cs.: Tíz év után már beleuntam, és arra gondoltam, hogy használhatom a sajátomat. Amikor elkezdtem, még buli volt, hogy más nevet adsz magadnak. Nincs benne semmi tudatos, most már úgy gondoltam, hogy sok idő eltelt, váltok a saját nevemre.

A.: Tudatos döntés, hogy nem teszel ki fotót a gyermekedről?

M. Cs.: Igen, teljesen tudatos. Nem szeretném őt kitenni semmi rossznak, így is sokszor kapok hideget-meleget. Inkább pozitívat, de sokszor van azért negatív is, amikor rám keresnek, hogy te csak majomkodsz, celebkedni akarsz. Nem értem, hogy nem tűnik fel senkinek az, hogy nem reklámozok semmit, nincsenek fizetett hirdetések?

A.: A mellrák elleni küzdelemben a szűrővizsgálatok fontosságára te is felhívod a nők figyelmét. Maradt még időd a kapcsolattartásra azokkal az emberekkel, akik támogatást kérnek tőled?

M. Cs.: Amikor végeztem a kezelésekkel, úgy döntöttem, hogy beleállok. A mellrák elleni küzdelemben a legjobb túlélési lehetőség mellett kell kampányolni. A legjobb szándékkal igyekszem segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. Ezekre inkább már csak altatás után jut időm, vagy néha napközben is tudok válaszolni. Mindennap átnézem a postafiókomat.

A.: Így, hogy anya vagy, jut rá elég időd?

M. Cs.: Annyira sok időt nem vesz igénybe, mert hangüzenetben válaszolok, ez egyszerűbb, gyorsabb és sokkal személyesebb is. A hangsúlyból másként jön le egy mondat, mint sok esetben írásban. Például ha azt írom, hogy „Ne haragudj, nem szeretnék ebben segíteni, kérd ki az orvosod tanácsát, és hallgass rá”, tűnhet egy rideg, távolságtartó, akár bunkó megnyilvánulásnak, miközben részemről ennek nyoma sincs. Természetesen azokra a kérdésekre adok ilyen választ, ami már nem az én kompetenciám, ami már nem a lelki oldal támogatása.

A.: Ha kívánhatnál egyet, mi lenne az?

M. Cs.: Örök egészséget, ha lehetne. Minden más megteremthető.

Borítókép: Walla Ádám