web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

Ő az egyetlen magyar, aki 8 órás munka mellett kijutott az olimpiára

– egy nyíregyházi lány útja az olimpiától az anyaságig

Ő az egyetlen magyar, aki 8 órás munka mellett kijutott az olimpiára  <br><p class='alcim'> – egy nyíregyházi lány útja az olimpiától az anyaságig</p>
Hirdetés

Sosem néztek rá úgy, hogy valaha is elérhet valamit a futásban, ő viszont tudta, hogy dolga van a sporttal. A bizonyítási vágy olyannyira hajtotta előre, hogy egy nyolcórás munkahely mellett kvalifikált a londoni olimpiára, ahol a legjobb magyarként teljesítette a távot. Aztán egy újabb rajtvonal elé állt – a startpisztoly azonban ezúttal nem a versenypályán dördült el, hanem a szülőszobán. A következő megmérettetés: az anyaság.

Fő motiváció

Volt egyszer egy lány, aki már általános iskolásként tájfutóedzésekre járt; a , a futás elég hamar a középpontba került. Imádta az edzéseket, a versenyeket, a szuper csapatot. Még ma is boldogság járja át, ha visszagondol azokra az időkre. Aztán középiskolás lett, a futás megmaradt, elkezdte az atlétikát. A társaság ugyan más volt itt, de nem is a társaság miatt jártak edzeni – ő biztos nem.

A versenyzés, az, hogy ki a jobb, volt a fő motiváció.

Nehéz idők

Igazából sosem tartották őt tehetségesnek, sosem érezte, hogy úgy néznek rá, mint aki bármit is el tud érni a futásban. Sosem volt ő az aktuális kedvenc. De pont így volt jó, mert éppen a bizonyítási vágy, az a bizonyos dafkeérzés vitte előre. Aztán jött az a pokoli 1995: az év, amikor nem engedték indulni az Európa-bajnokságon – igaztalanul. Fájó, rossz emlék. Az édesanyja is nagyon beteg lett, a következő évben meghalt. Egyedül maradt, ekkor már az apukája sem élt.

Piszok nehéz időszak volt, és a sport is el-elmaradozott.

olimpia, olimpikon, tájfutó, anya, anyaság, sport

Nem lehet vége!

Aztán a lány egyszer csak újra azt érezte: neki még dolga van a futással. Először jött a korosztályos és a felnőtt Európa-bajnokság, majd a világbajnokság, végül három olimpia, 2004-ben Athénban, 2008-ban Pekingben, 2012-ben pedig Londonban.

A pekingi olimpia máig fájó élmény: a sarokcsontsérülése miatt nagyon rosszul sikerült. A műtét sem várathatott magára, amit egy igen hosszú rehabilitáció és egy „sosem lesz már olyan, mint régen” érzés követett. Egy profi sportolóval történhetne-e annál rosszabb, mint hogy azt kell mondania, vége?

A lánynak nem volt más választása: nincs tovább.

Pályamódosítás

Napi nyolc órában kezdett el dolgozni. Nehezen találta a helyét, nem ment könnyen a élet… De az nem lehet, hogy nem sikerül kijutni Londonba, ha már egyszer azt olvasta, hogy könnyítettek a maratoni szinteken. Elhitte, hogy ott lehet, és első magyarországi sportolóként, nyolcórás munkahely mellett kvalifikálta magát a szigetországi megmérettetésre.

A legjobb magyarként teljesítette a maratoni távot.

olimpia, olimpikon, tájfutó, anya, anyaság, sport

Felkészülni az anyaságra

Aztán újra eldördült a startpisztoly, ám ezúttal nem a rajtvonal előtt, hanem a szülőszobán. 2013-ban megszületett a nagyobbik fia. Az olimpikonból, az elszánt versenyzőlányból, nőből anya lett, de még a várandóssága alatt is azt tervezte, hogyan készülhet fel a 2016-os riói olimpiára.

Sok volt, mire beismerte, hogy fogalma sem volt arról, az anyaság mi mindennel jár. Erről senki sem mondott semmit. És már az anyukája sem volt rég mellette, hogy tőle kérdezhessen.

Nagyon akart szoptatni

De azt senki sem mondta el neki, első gyermekes, tapasztalatlan anyának, hogy a melle begyullad, ha a babát nem megfelelően teszi rá. Jött a láz, az elképesztő fájdalom és egy tályog, amit szülés után öt héttel meg kellett műteni.

„Nem fogsz tudni szoptatni, nem fog így sikerülni” – naponta visszhangoztak a fejében az „okos” tanácsadók hangjai.

De az első gyermekes, tapasztalatlan anya egy melléből három évig szoptatta kisfiát. Ma is büszke rá.

olimpia, olimpikon, tájfutó, anya, anyaság, sport

Nincs egyedül

„Mindenki jobban csinálja, mint én” – gondolta ezt is azokon a sírástól hangos éjszakákon, amikor a kisbabáját nyugtatgatva járt fel-alá a koromsötét szobában. Marcangolta magát, mert kezdte elhinni, hogy miatta nem pihen a baba. Erre a kegyetlen érzésre még ráerősítettek azok az anyatársak is, akik büszkén mesélték, hogy gyermekük már egy-két hónaposan átalussza az éjszakát. Egy első gyermekes és tapasztaltabb anyákat tömörítő, segítő és támogató csoportban kapta a megerősítést: a gondjával nincs egyedül.

Ezzel a tudattal azt is könnyebb volt átvészelnie, hogy nagyjából hat és fél évig ébren volt, miután a második gyermekük sem aludta át az éjszakát hároméves koráig.

olimpia, olimpikon, tájfutó, anya, anyaság, sport

Az ő ideje

Viszonylag hamar rájött arra, hogy ha fel akar készülni a riói olimpiára, akkor vagy másként állítja fel a prioritásokat, vagy végleg elengedi a versenyszerű futást. Döntött: nem akarta a fia elé helyezni a sportot. Sosem bánta meg. Viszont arra, hogy fusson, csak úgy, saját magáért, nagyon vágyott. Egyedül ez az idő szólt róla, ez volt az ő énideje, ha úgy tetszik, heti háromszor. De két gyermek mellett nem lehet csak úgy futócipőt húzni… Mára a nagyobbik fia iskolás, a kisebbik óvodás, így több idő jut magára.

Rendszeresebben fut, sőt újra a pályán áll. Csak most már a másik oldalán: edzőként.

Ha nem ismerted eddig a nevét, már tudod, hogy Rakonczai Beáét érdemes megjegyezni. Hős sportoló, és egy hős Anya!

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Hirdetés

Közösség

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit

Hirdetés