Társadalmi elvárás, hogy a nő kötelessége gyereket szülni. Ezzel a programmal növünk fel, de mi a helyzet a gyermektelen, negyvenen túli nőkkel és párokkal? Talán elhatározásból mondtak nemet a gyermekre, vagy ezt adta a sors? Miért nem anya egy nő negyven felett? Minderre ők maguk válaszolnak.
Édesanyaként nehéz elképzelni, hogy milyen lenne az életem gyerek nélkül. Belém is kódolva volt a család. Szerencsés vagyok, hogy mind az élethelyzetem, mind pedig a biológiai adottságaim is lehetővé tették, hogy megvalósulhasson a vágyam. A környezetemben sok a negyven év feletti nő, közülük jó páran nem szültek. Vajon így tervezték, vagy talán az élet alakította így? Kriszti, Andi, Zsófi és Kinga őszintén válaszolnak.
Kriszti terveit átformálta az élet
Kriszti 45 éves, boldog párkapcsolatban él, lassan harminc éve. A kívülállók számára talán érthetetlen, hogy miért nincs gyermeke. A párjával boldogok, kirándulnak, jönnek-mennek, a barátaikkal közös programokat szerveznek.
„Mindig úgy képzeltem el, hogy fiatalon leszek édesanya. A terveimet átformálta az élet. Édesanyámat korán elvesztettem. A nagymamámhoz költöztünk a párommal, és emiatt későbbre tettük a gyerekvállalást is. Ráadásul 15 évesen már fogamzásgátlót szedtem, és dohányoztam is. Amikor 28 éves lettem, abbahagytam a tabletta szedését, és a cigiről is leszoktam. Készen álltunk a gyermek érkezésére. Vártunk, vártunk, hosszú évekig csak vártunk, de nem jött, a környezetünkben viszont sorra jöttek a babák. Voltak, akiknél nem ment könnyen.
Rengeteget küzdöttek, hogy összejöjjön a gyerek, anyagilag és egészségileg is sokat áldoztak. Többektől hallottam, hogy a beültetés csak sok magzat elvesztése után sikerült. Volt, ahol már egy egészen nagy babát kellett megszülnie az anyukának… Ismerem magam, az első kudarcba is beleroppantam volna. Mi nem szerettük volna ezt átélni. Tíz évig próbálkoztunk. Volt hőmérőzés, ami az együttléteink hangulatát teljesen lerombolta.
Gondolkoztunk az örökbefogadáson, de ott is falakba ütköztünk. Kisbabát szerettünk volna, de csak a »csókosok« kaphatnak. Pataki Zita babaprojektblogját végigkövettük, és együtt sírtunk velük. A férjemmel töltött harminc évem alatt rengetegszer kérdezték, hogy mikor házasodunk össze, miért nincsen gyerekünk. Sokan azt gondolják, hogy nem akarunk. Egyszerűen hadd döntsem el én! Ez csak ránk tartozik.
Most már túltettem magam ezen az egészen, de régen irigykedtem az anyukákra. A családban van sok gyerek, nagyon szeretem őket, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne.
Még mindig ábrándozok róla. Fáj a szívem, amikor olyat hallok, hogy valaki megszüli a gyerekét, és eldobja, vagy elveszi az életét. Inkább adnák oda valakinek, például nekem.
Szerencsére csak egy fájó megjegyzés volt a gyermektelenségemre: az egyik kolléganőm azt mondta, nekem azért nincs gyerekem, mert így kapom vissza, hogy rossz gyerek voltam.”
Andi először párt szeretne
Vannak olyan negyven feletti szingli hölgyek is, akiknek nem gond, ha a jövőbeli párjuknak már vannak gyerekei. Számukra fontosabb párt találni, mintsem mindenáron gyereket szülni. A 41 éves Andi is ilyen: egyedülálló, megvan a saját egzisztenciája, és nemrég egy kutyát fogadott örökbe.
„Sosem vontak kérdőre a szüleim, hogy miért nincs családom, gyerekem. Sosem éreztem kényszert amiatt, hogy gyereket kell szülnöm. Huszonéves koromban az akkori udvarlóm eljegyzett volna, de azt túl korainak találtam, így visszautasítottam. Az azt követő párkapcsolataimban általában olyan férfival kerültem össze, akinek a családalapítás még nem szerepelt a tervei között, és valójában én sem gondoltam rá.
Elsősorban családot szeretnék, nem gyereket. Szeretném megtalálni a párom, akinek akár már lehetnek gyerekei, aztán még a családalapítás is szóba jöhet. A szüleim halála nem könnyíti meg a gyerekvállalást, hiszen tőlük már nem kaphatok segítséget az unokák nevelésében.”
Zsófi még hagyott időt magának
A 41 éves Zsófi is egyedülálló. Sokat kirándul, és hamarosan nagynéni lesz.
„Az eddigi párkapcsolataim egyike sem volt alkalmas arra, hogy gyereket szüljek. Szeretnék társat találni. A negyvenet jelöltem ki: ha addig nem szülök gyereket, utána már nem is lesz. A nőgyógyászati szűrővizsgálaton megnyugtatott az orvosom, hogy azért még van néhány évem, mert sok negyven feletti, első szülő kismamája van. Végül adtam még egy kis várakozási időt magamnak. A barátaim és a környezetem nem frusztrál, amiért nincs gyerekem.
A családból a nagymamám vont többször kérdőre, hogy nem érti, miért nincs gyerekem, hiszen nálam sokkal csúnyábbaknak is összejött. Egy nagy veszekedés óta már nem kéri számon. Egyébként sokszor próbálta belém sulykolni, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok, de hál’ istennek ezt sosem éreztem.
Én is vágyom gyerekre, de nem mindenáron. A környezetemben a gyerekek érkezése után sajnos több párnak is megromlott a kapcsolata: ellaposodott, és felőrölték a hétköznapok, ami azért, valljuk be, nem teszi túl csábítóvá a gyerekvállalást.”
Kinga eldöntötte: nem szeretne gyereket
Kinga 43 éves, egyedülálló, és ugyanolyan ember, mint bárki más. Dolgozik, vannak barátai.
„Annyi sérülés ért gyerekkoromban, hogy nem szeretnék gyereket. Félek attól, hogy az engem ért traumákat a gyerekeimre akaratlanul is rányomnám. Ez az egész csak addig nyugtalanított, amíg meg nem fogalmaztam magamnak, hogy miért is nem szeretnék soha babát. Nekem sokkal jobb így, bár emiatt rengetegen támadnak. Próbálnak »megváltani«, vonzóvá tenni számomra az anyaságot – ez nagyon terhes, de persze nem úgy, ahogy ők szeretnék. Örülnék, ha tiszteletben tartanák a döntésemet.”
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
