web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

Negyvenévesen negyedik gyermekét várja a műsorvezető
- exkluzív interjú

Negyvenévesen negyedik gyermekét várja a műsorvezető <br><span style='font-size:12px;'> - exkluzív interjú</span>

Szekeres Nóra műsorvezető egy 20, egy 18 és egy 7 éves gyermek anyukája. Korábban úgy érezte, ha 40 éves koráig nem jön, akkor elengedi a negyedik baba iránti vágyát. Ám akár egy tündérmesében, a negyvenedik születésnapja előtti napon ott virított a kezében a pozitív terhességi teszt.

Szekeres Nóra
Szekeres Nórát a kilencvenes évek elején ismerhették meg a tévénézők a Kölyökidő című műsorból, még kiskamaszként. Nagyon fiatalon, 19 évesen ment férjhez, és 20 éves volt, amikor megszületett a lánya, Noa, rá két évre pedig a fia, Milán. Nóri azóta számos tévés produkcióban dolgozott műsorvezetőként a Megasztártól kezdve a Favoriton át a Babavilágig. Ez utóbbinak 10 évig volt a házigazdája. Második házasságában, hét évvel ezelőtt született meg Alexander nevű kisfia, és most, 40 évesen újra babát vár, amiről a nyilvánosság előtt először itt, az Anyamagazinnak mesél.

Anyamagazin: Nóri, milyen most ez a várandósság a 20 évvel ezelőttihez képest?

Szekeres Nóra: Sokkal többet foglalkoztat, mint korábban. Akkor még könnyedebb volt minden, mind fizikailag, mind lelkileg. 20 évesen még nem izgulsz annyit, nem szorongsz annyi dolog miatt. Most sokkal több mindenen töprengek, mint akkor, és nemcsak a korom miatt, hanem még ez a pandémiás helyzet is pluszban ránk pakol félelmeket.

A: Pedig azt gondolnánk, hogy a negyedik alkalommal már igazán nincs min aggódnod, hiszen pontosan tudod, mi vár rád, ismered a szakaszokat, fázisokat, hogy mi hogyan fog történni. Már nem érhet meglepetés. Nem így van?

Sz. N.: Nem, egyáltalán nem. Tényleg minden terhesség és minden gyerek más. Most például fizikailag is minden nehezebb. Egyébként ebben mindig meg is erősítenek az orvosok, hogy ez nem olyan dolog, hogy egyre könnyebben megy. 20 évesen például még minden feszes a testedben. Ha csak a hasadat nézed, hogy hogyan bírod el a terhet. Olyankor ott is minden jobban tart még.

Én például életemben nem voltam ennyire rosszul!

Noánál, 20 évesen folyamatosan, de csak kicsit émelyegtem, Milunál egy picit már jobban, Alexnél már egyszer-kétszer volt, hogy eltaláltam a mosdóba, na de most! Minden reggel ott kezdtem. A közepétől már jobb volt, de most meg itt van az elnehezedős időszak.

Szekeres Nóra

Fotók: Regina Koncz Photography

A: Említetted, hogy félelmeid vannak, és aggódsz. Miért?

Sz. N.: Egyszerűen élettapasztalat, hogy már láttam, mi minden történhet. Noához még úgy álltam hozzá, hogy: „Ugyan már! Én is megszülettem, és mindenki megszületett, aki itt, a földön mászkál. Na, hát akkor most mi lehet?!”

A: Így is történt?

Sz. N.: Azért amikor belém nyomták az oxitocint a kórházban Noa születése előtt, megtudtam, mi a magyarok istene. Kegyetlen volt. Egyébként nagyon ügyes volt Noa, én is kibírtam, de nem az a szülés életem legjobb élménye. Amikor már kint volt, csodás volt persze, de az az út, ami odáig vezetett… Ennek ellenére már akkor, a kórházban, amikor a kezemben fogtam, tudtam, hogy szeretnék neki egy testvért.

A: És két év múlva jött is.

Sz. N.: Igen, 21 hónap van köztük. Második nekifutásra, Milunál már legalább tudtam, hogy mi lesz a forgatókönyv, és szinte percre pontosan ugyanaz történt, de nem miattam. Hanem mert – most már tudom – ehhez volt némi köze a kórházi protokollnak. Én pedig nem kérdőjeleztem meg ott és akkor semmit és senkit. Volt bennem egyfajta ősbizalom az orvosok iránt, ami abból is adódik, hogy a nagypapám is szülész-nőgyógyász volt. Az első két szülés irányítását kérdés nélkül átadtam. Megmondom őszintén, hogy miután már volt egy lányom és egy fiam, úgy gondoltam, hogy ez így elég is lesz.

Szekeres Nóra várandós

Fotók: Regina Koncz Photography

A: Húsz év alatt azért sok minden változott a szülészeteken is, te pedig sokat tanultál, tapasztaltál a várandósságról, a szülésről a Babavilág műsorvezetőjeként. Mondhatni, alaposan edukálódtál az anyasággal kapcsolatban.

Sz. N.: Igen, rengeteg információval gazdagodtam, ezért hét évvel ezelőtt Alexnek már nagyon máshogy futottam neki. Megismerkedtem egy dúlával, Halász Katával, aki szülésfelkészítést tartott nekünk, amin a férjem, de még a gyerekek is ott voltak. Úgyhogy mindenki tudta, hogy mire lehet számítani; mikor menjünk és mikor ne menjünk a kórházba; hogyan is vannak ezek a protokollok; mikortól van az, hogy antibiotikumot kell adniuk; mikor raknak rá az oxitocinra; satöbbi. Kata egy délután alatt elmagyarázott nekünk mindent, és sokkal felkészültebben álltunk az egészhez. Az ilyen felkészülést mindenkinek csak javasolni tudom, mert nagyon megéri. Annyira jó volt, hogy megismertem a lehetőségeket. Például azt is megtudtam, hogy a gravitáció és a víz mennyit tud segíteni, vagy hogy nem feltétlenül kell egyből rohanni.

Noával az első csepp elfolyt magzatvíznél berohantam, Miluval már picit vártam, Alex pedig a kórházba érkezés után 4-5 órával meg is született.

Türelmesebb voltam én is és mindenki más is az egész folyamathoz, a testemhez. Sokkal természetesebben zajlott minden. Csodás élmény volt! Úgy látszik, kellett hozzá nekem némi tapasztalat.

A: Most mit tervezel, hogyan fogsz szülni?

Sz. N.: Nem tervezek egyáltalán. Próbálok alkalmazkodni ahhoz, ami lesz. De ha arra gondolsz, most sem otthon szülésre készülök. Számomra biztonságot ad az orvosok jelenléte.

Szekeres Nóra várandós

Fotók: Regina Koncz Photography

A: Terveztétek azt, hogy az életetek része legyen ez a baba? Szerettél vagy szerettetek volna negyedik gyermeket?

Sz. N.: Igen. Mindegyik gyerekem tervezett volt. És vágyott. Azt gondolom, főleg, mióta sokat olvastam a témával kapcsolatban, hogy ez jó indulás az élethez, hogy várnak téged és vágynak rád.

A: Hogyan zajlott ez az egész, illetve hogy derült ki, hogy terhes vagy?

Sz. N.: Kezdjük onnan, hogy volt azért némi hezitálás bennem. Azért mégiscsak negyven felé közeledtem. Gyakorlatilag 20 éves korom óta szülök, és tele voltam kérdésekkel:

„Legyen még egy? Ne legyen? Mi legyen? Te jó ég, akkor én 60 éves koromig ezt fogom csinálni? Az én életem tényleg csak erről szól?”

És nyilván nem a válasz, hisz sok minden másról is szól az életem, de a prioritások mindig a gyerekeim. Még régebben kitűztem magam elé egy dátumot, hogy ha 40 éves koromig nem lesz több baba, akkor elengedem ezt a történetet. És akkor történt, hogy a negyvenedik születésnapom, szeptember másodika előtt két nappal éppen pilatesedzésen voltam, amikor a mellettem edző lány megkérdezte az oktatótól: „Figyelj, én most csinálhatom ezt a gyakorlatot nyolchetes terhesen?” És akkor hirtelen elkezdtem gondolkodni rajta, hogy hányadika is van, hol tart a ciklusom? Hazafelé menet vettem egy tesztet… Így történt, hogy a negyvenedik születésnapom előtt egy nappal kiderült: új taggal bővül a kis csapatom.

Szekeres Nóra várandós

Fotók: Regina Koncz Photography

A: És mit szólnak a testvérek? Alex például, aki most hétéves?

Sz. N.: Nagyon várja. Minden héten együtt olvassuk az applikációt, hogy a baba épp hol tart a fejlődésben, és az anyukának milyen tünetei lehetnek. Szóval amikor azt írták, hogy a várandósság alatt feledékennyé meg ügyetlenebbé válhatok, simán tényként kezelte, és nagyon megértő lett.

A nagyobbik fiam, Milu is nagyon lelkes, aki ugye 18 éves, pont a múltkor mondta, hogy milyen jó lesz ennek a picinek ebben a családban, hogy ennyien várják és szeretik. Jó dolog beleszületni egy olyan családba, amiben van két bátyád és egy nővéred, akik ráadásul nagyon jó testvérek is. Ők már most is nagyon élvezik ezt a hármas hálót, hogy kire miben lehet számítani. És a kicsinek még több lehetősége lesz ezáltal. Ha csak abba belegondolok, hogy, mondjuk, a két nagy tíz év múlva hogyan él, és hogy a kicsi bármibe be tud majd csatlakozni, kapcsolódni, boldogsággal tölt el. És biztos lesznek olyan dolgok az életben, amikkel Noát előbb fogja megkeresni, mint engem. Más a viszony a tesóddal, mint a szüleiddel.

Mert igen, persze, fiatalon szültem, és baráti a viszony a nagyokkal, de azért én mégiscsak az anyjuk vagyok. Az egy másik státusz. Mindig máshogy fogok aggódni értük, kritikát megfogalmazni, mint a testvérük vagy a barátjuk.

A várandós Szekeres Nóra és gyermekei

A várandós Szekeres Nóra és gyermekei

A: Az is nagyon jó ebben az egészben – és remélem, nem érint érzékenyen, ha ezt hozom fel – hogy van három nagy tesó, akikbe lehet majd kapaszkodni később…

Sz. N.: Igen – mondjuk ki –, amikor én vagy mi már nem leszünk. Abszolút! Én is szoktam ezen gondolkodni, az elmúláson, és maximálisan egyetértek. Bármi történhet az emberrel, bármikor, és ez egy kiterjesztett háló lesz. Az egész családnak tulajdonképpen ez a varázsa.
Mi egyszer elmegyünk, ők meg itt maradnak, és lesz kihez fordulni, nem leszel egyedül.

Az is eszembe jut, hogy öregkoromban mindenkitől kis türelem szükségeltetik majd, mert valljuk be, az idősödő szülők sem könnyű esetek. Látom azt is, hogy mennyire nagy szükségük van a nagyszülőknek ránk, a gyerekeikre, és hogy mennyi szeretetet adnak nekik az unokák, és milyen fontos, hogy őket is bevonjuk, és meglegyen a szerepük az életünkben.

A: Térjünk vissza a földi dolgokhoz! Mondd, hogy csinálod, hogy 40 évesen, várandósan pont ugyanúgy nézel ki, mint 20 évesen?

Sz. N.: Na nem, azért ez túlzás. De egyébként elképesztően csodálatos dolog, hogy a női test ilyen sokáig, évtizedeken át képes erre a megújulásra. Hogy újra és újra visszarendeződünk, és képesek vagyunk részt venni a teremtésben.

A: Na de most komolyan, mi az, amire figyelsz, mi az, amit eszel, nem eszel, mit sportolsz?

Sz. N.: Ne is mondd! Olyan hülyeségeket kívánok meg! Ott vannak a zöldségek és a gyümölcsök – ha csak rájuk néztem, rosszul voltam tőlük az elején. Két dolog esett jól: a keksz és a sós chips. Ráadásul soha, de soha nincs itthon chips, és azzal fárasztottam a családot, hogy most azonnal szükségem van egy doboz chipsre. Az elején folyton rágcsálnom kellett valamit. Semmit nem bírtam, ami ízesebb volt, de az állandó émelygésemet csak az evés csillapította. Évek óta nem eszem állati eredetű ételeket, de most, ha megkívántam, azonnal meg is ettem. Az első hónapokban mindig jobban hízom. Amikor mások fogynak, nekem akkor felugrik egy ötös, utána fokozatosan megy tovább, és a terhesség végére úgy plusz 12-13 kiló az átlagom.

Szekeres Nóra várandós

Fotók: Regina Koncz Photography

A: Mit csinálsz: jógázol, pilatesezel, kismamafitneszelsz?

Sz. N.: Mind tervben voltak, de nem csinálok semmit, sajnos. Ez most nem az a terhességem. Nem esett jól a mozgás. Tényleg ramatyul voltam a félidőig, örültem, hogy vinni tudtam a hétköznapi teendőket a kicsivel. Amikor mélyponton voltam, mondta az egyik anyuka a suliban, hogy ő szinte végig a kórházban volt a várandóssága alatt, sokszor infúzión. Azonnal átértékeltem a helyzetem ezt hallva.

A: Hogy készülsz a babázási időszakra?

Sz. N.: Izgatottan.

A: Hogy lesz a babaszoba, máshogyan fogod-e csinálni, mint eddig, használsz-e majd mosipelust, babahurcit és a többi.

Sz. N.: Ugyanúgy fogom kezdeni, mint a többieknél, vagyis egy évig egy szobában lesz velünk. Remélem, hogy megint lesz tejem, és akkor az etetés meg lesz oldva. Aminek viszont egyenes következménye, hogy „jó, de akkor te nem mész sehova”. Tehát a mozgástered két és fél órára szűkül. De nem tervezgetek semmit különösebben. A Babavilágban eltöltött tíz év alatt is folyton változtak a trendek, már csak ezért sem akarok beállni egyik mögé sem. Például azt érzem a szoptatással kapcsolatban, hogy egy picit eljutottunk oda, hogy az a nő, akinek éppen nincs teje, az most borzalmasan érezheti magát, mert olyan nagy rajta a „márpedig szoptatni kell, és szoptatni mindenki tud” nyomás.

Szerintem ez egy nagyon-nagyon kényes terület, mert egyszerűen tényleg vannak nők, akik nem tudnak szoptatni, és ezért nem kellene őket virtuálisan megkövezni.

Szekeres Nóra

Fotók: Regina Koncz Photography

A: Beszéljünk most Szekeres Nóri műsorvezetőről! Mi a terved? Mikor térsz vissza a képernyőre?

Sz. N.: Ez mindig a jövő titka. Legutóbb az Innovátor című magazinban dolgoztam, de ősszel már abban sem vállaltam a forgatásokat, mert egyszerűen nem mertem a rosszullétek miatt, meg a vírust is próbáltam elkerülni. Sem rendezvényt, sem forgatást, sem sajtótájékoztatót nem csináltam. Ez például most nagyon furcsa volt, mert a másik három gyerekkel sokkal tevékenyebb voltam, eddig soha semmiben nem állított meg ez az állapot. Noa és Milu születése között nem tévéztem. Amikor Milu egyéves lett, akkor mentem vissza először, és azóta tulajdonképpen mindig van valami feladat. De azért mindig ők, a gyerekek, a család volt a legfontosabb. Hál’ istennek ezt megtehettem azzal a háttérrel, amibe ezek a gyerekek születtek, tehát nem voltam rákényszerülve soha, hogy napi 8 órában kelljen dolgoznom.

Viszont a tettvágy, az megvan bennem. Mint ahogy szerintem ebben az egész generációban is. Egyáltalán, ebben a világban, amiben a mi korunkbeli nők felnőttek, azokkal a lehetőségekkel, amiket mi megkaphattunk – és ez most lehet, hogy rosszul hangzik –, de én nem tudom csak ezt csinálni. Annyival több képességünket bontakoztattuk ki, hogy igenis szeretnék még emellett is csinálni más dolgokat. Alkotni, részt venni egy közösségben, együtt tevékenykedni, és élvezni annak a gyümölcsét. Mert így kerek ez a történet.

Szerző: Váczi Virág
Fotók: Regina Koncz Photography
Haj: Molnár Zsanett hairstylist
Smink: Claudia Lucaciu

Az Anyamagazin.hu -n közzétett cikkek, és képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok kizárólag a kiadó írásbeli engedélyével használhatóak fel, többszörözhetőek a nyilvánosság felé. A cikkek szemlézése (rövid kivonat készítése) a forrás megjelölésével és az eredeti linkre való hivatkozással, a képek átvétele nélkül megengedett. Az átvétel során az Anyamagazin nevét és az írásra mutató linket a cikk elején, jól látható formában kell elhelyezni.

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Közösség

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit