Már az is óriási siker, hogy a gyerekek megszokják a mindennapi fürdést

Nehéz helyzetbe került, otthontalanná vált, válsághelyzetben lévő, nem ritkán bántalmazott anyák és gyermekei számára nyújtanak menedéket az ország több pontján működő átmeneti otthonok. Ide olyan családok érkezhetnek, amelyek nem tudják másra bízni a gyermekeik felügyeletét, és nincs olyan biztos családi hátterük, amely támogatná az anyák elsődleges munkaerőpiaci elhelyezkedését. Hajdúböszörményben is működik egy ilyen 40 férőhelyes intézmény.

Hatalmas fák biztonságot adó ölelésében áll Hajdúböszörményben a Katica Családok Átmeneti Otthona, amely 2018 márciusában költözött be egy teljesen felújított épületbe. A bejárat előtti járdát mindennap dolgos asszonyok söprik, akik itt nemcsak otthonra leltek, hanem munkát is találtak. És a legtöbbjük egy bántalmazó kapcsolatból menekülve biztonságot is, egy lehetséges kiutat a mélyszegénység sötétségéből, ami talán egy reménytelibb élet felé vezet. Ám sikertörténetből nincs túl sok.

A legfiatalabb lakó

A hatalmas rózsaszín masni már messziről látszik az aprócska kislány, Hanna hajában – a maga egy hónapjával ő a hajdúböszörményi Katica Családok Átmeneti Otthonának legfiatalabb lakója. Az apróság a család hatodik gyermeke, aki, amíg a nagy tesók iskolában vannak, az édesanyjával, Etával tölti a napot.

Otthon nehéz helyzetben lévő családoknak

A Baptista Szeretetszolgálat 40 férőhelyes intézményében összesen 13 család számára van hely. A családok átmeneti otthonában most 36-an laknak, 11 felnőtt és 25 gyermek. A gyerekek közül 19-en iskolába, négyen óvodába járnak, ketten pedig 3 évnél fiatalabbak. A rászorulók mindennapjait Ötvös Erika intézményvezetővel négy éjjel-nappal ott tartózkodó szakgondozó, két „nappalos” családgondozó, valamint hetente egyszer egy pszichológus segíti.

Lakhatási gondok, családi konfliktusok, bántalmazó kapcsolatok

A családok átmeneti otthona sokak számára jelenti az utolsó szalmaszálat, a beköltözői a mélyszegénységből, rendkívül rossz körülmények közül, stabil családi háttér nélkül, sokszor tetemes tartozásokkal és komoly lelki sebekkel érkeznek. Van, aki a lakhatási gondjai miatt kerül ide, és van olyan is, akit külső kényszer hajt az intézmény falai közé, különben a gyermekeit kiemelik a családból.

Az otthon lakói azonban többségében olyan asszonyok, akik valamilyen családi konfliktus vagy bántalmazó kapcsolat elől menekülnek a béke szigetét jelentő otthonba. Itt egy évig lehetnek, de az itt-tartózkodásukat még egy fél évvel meghosszabbíthatják. Már ha akarják, mert azért néha előfordul, hogy valaki idő előtt meggondolja magát, és néhány hét után úgy dönt, rendezetlen körülményei ellenére mégis inkább visszamegy oda, ahonnan jött.

Nem úgy, mint Tímea, aki már az egyik legrégebbi lakónak számít. A háromgyermekes anya szeret itt élni, számára az intézmény nemcsak az otthont, hanem munkahelyet is jelent – ő az egyike ugyanis azoknak, akik részt vesznek a közfoglalkoztatotti munkaprogramban, amelyhez két, szövésre és varrásra alkalmas helyiséget is kialakítottak.

Tímea mindig boldogan ül a szövőszék elé, hiszen, mint mondja, megnyugtatja a színes szőnyegek készítése, és örömmel lát neki a többiekkel együtt a babzsákok, a kötények és a táskák varrásának is. De szívesen takarít is, hiszen a többi asszonnyal együtt az ő feladata az intézmény tisztán és a kert rendben tartása is.

Együtt a család

Az otthon lakói között él most két olyan család is, amelyben együtt lakik anya, apa és a gyerekek. Amíg a csemeték óvodában, iskolában vannak, addig a családfők korán kelnek és dolgozni mennek.

„A férfiak sosem az intézményben kapnak, hanem külső helyeken keresnek munkát, mert egyrészt így megtudják, milyen is helytállni a munkaerőpiacon, másrészt többet is tudnak keresni” – mondja Ötvös Erika intézményvezető.

A lelkiismeretesen és kitartóan dolgozó Krisztiánék például már jó esélyekkel találhatnak saját otthonra: az apa és a párja, Klaudia a három gyermekükkel egy ideje már az épület egy másik szárnyán található kiléptetőházban töltik a napjaikat.

„Ez az apartman azoknak jelent segítséget, akik már nem szorulnak családgondozásra, készen állnak az önálló életre, van munkahelyük is, de még nincs annyi megtakarításuk, hogy lakhatást biztosítsanak maguknak” – tette hozzá.

Világ szabályok nélkül

Az ötfős családé, mondhatni, sikertörténet, de sajnos ilyenből kevés van. Az otthon lakói egy olyan világból érkeznek, ahol nincsenek szabályok, nincs napirend, ahol nem természetes, hogy van meleg víz (vagy egyáltalán víz), hogy mindig van étel a tányérban, és hogy van meleg radiátor, amihez oda lehet kucorodni a hidegben. A Katicában viszont mindez megvan, amihez egy mélyszegénységből érkezőnek nem könnyű alkalmazkodnia.

Az intézményvezető azt mondja, ők már minden apró dolognak örülnek. Az otthon életében például már az is óriási siker, hogy a beköltöző koszos, tetves gyerekek idővel megtanulják és megszokják a mindennapi fürdést, tudják használni a vécét, hogy rendszeresen tudnak enni, hogy be tudnak illeszkedni az óvodai, iskolai közösségbe, és ott jól is érzik magukat.

És az is ugyanolyan öröm, ha rendbe teszik egy család hivatalos papírjait, hogy megkaphassák az őket megillető ellátásokat, mint ahogyan az is, hogy képesek megvigasztalni az iskolából hazatérő síró kisfiút, akit azért csúfolnak, mert nem divatos a hátizsákja.

Örülnek az adományoknak

Az otthon lakói sorsát a hajdúböszörményiek is a szívükön viselik: sok adomány, főleg ruhák, játékok és ünnepekkor különféle ajándékok érkeznek tőlük. De legutóbb például egy hölgy kopogott be az otthon ajtaján, aki felajánlotta, hogy szívesen csináltat egy szemüveget egy olyan gyermeknek, akinek szüksége van rá.

Az intézményben nagyon hálásak minden felajánlásért, és bár mindenről igyekeznek gondoskodni, egy-két dolog azért hiányzik. Egyelőre nincs senki, aki tudná korrepetálni a gyerekeket iskola után, és híján vannak olyan munkaerőnek is, aki felajánlaná a segítségét az épület kifestéséhez vagy a kert felásásához.

Forrás: Örökbe fogadok egy ovit

---

Hirdetés

---