Egy borsodi óvoda több éve dédelgetett álma vált valóra: az óvodások először találkoztak az állatkerttel. Ez a nap nemcsak azért különleges, mert ez volt az első Világjegy-kirándulás, hanem azért is, mert a hátrányos helyzetű gyermekek az örökbefogadóikkal közösen tölthették az egész napot. Most elmeséljük a csodás kirándulás történetét.
Kirándulást tervezni izgalmas, pláne ha azzal egy egész óvodai csoportnak szeretnénk örömet szerezni. Régóta megszületett az ötlet, hogy szeretnénk az örökbe fogadott ovisainkat elvinni kirándulni, amire idén gyereknap alkalmából sort kerítettünk.
Tíz gombóc fagyi
Az óvónők azt mesélik, hogy amikor sikerül megszervezniük egy kirándulást, az ovisok olyan ahaélményekkel érkeznek vissza, ami egy éven keresztül táplálja őket. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom ezért hozta létre a kirándulásalapot, amely a rendszerükben regisztrált 450, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket nevelő óvoda több ezer ovisának adhat lehetőséget arra, hogy lakóhelyük határát átlépve elmehessenek életük első kirándulására tíz gombóc fagyi áráért.
Irány Miskolc!
Az óvodavezetővel és még két örökbefogadó-társammal közösen megszerveztük a programot. A több mint 50 kilométerre lévő Miskolci Állatkertet választottuk. Lelkesen vártuk a napot, amikor a gyerekekkel buszra szállhatunk, és elkísérhetjük őket az utazásra, köztük olyanokat is, akik most először lépték át a falu határát. Az óvodába érkezve a kis kirándulók már útra készen, hátukon hátizsákkal vártak minket.
A buszos út
Reggel, pontban kilenckor felszálltunk a buszra. A gyerekek izgatottak voltak. Az óvónők kiosztottak mindenkinek egy-egy zacskót, ha esetleg a nemrég elfogyasztott reggeli kikívánkozna. Szerencsére senkinek nem volt rá szüksége. Tizenhárom középső és nagycsoportos ovis, három gondozó és három örökbefogadó foglalta el a buszt.
A másfél órás út alatt a gyerekek rácsodálkoztak a tájra. A leghangosabban akkor kiáltottak fel, amikor játszóterek mellett haladtunk el, vagy meglátták az út mentén legelésző állatokat és a miskolci villamost. Az egyik kisfiú dalokat énekelt és a combjait nyomkodta, mintha szintetizátorral kísérné azokat. Azt mondta, hogy ő majd híres énekes lesz.
Az állatkertben
Minden felnőtt két gyereket kapott, az egyik óvó néni hármat. Az enyém két kislány volt. Kérdeztük őket, hogy kinek melyik a kedvenc állata. Sokan a tigrissel és majommal való találkozást várták, ami nem maradt el. Megálltunk két padnál pihenni, és elfogyasztani egy-egy müzliszeletet, amit az ovi biztosított, és egy-egy üveg ásványvizet.
A gyerekek többségénél ennél több elemózsia nem is rejtőzött a hátizsákban. Az egyik kisfiú a nála lévő rágcsákból örömmel kínálta a társait és minket is. Udvariasságból elvettem egy kekszet, mire: „Na, vegyen még!” – unszolt, amit nem utasíthattam vissza. A falatozás alatt nagy csodálatot keltett, hogy a paddal szemben lévő kifutóban megjelent az egyik barna medve egy kis kóstoló reményében.
A látogatók
Többen is eljöttek a vadasparkba aznap. Volt egy sérült fiatalokból álló csoport, voltak más óvodai csoportok is, és nagyszülők unokákkal. Fürkészve néztük egymást. Az egyik oviscsoporttal majdnem össze is keveredtük, amit Ibolya, az ovivezető szóvá is tett, hiszen ilyenkor hajlamosak a gyerekek másik, hasonló csoporthoz csapódni. Így a másik csoport óvónője fel is ismerte Ibolyát, mondta, hogy ő volt a mentora gyakorlókorában. Egy kisfiúcska a nagyszüleivel mellettünk sétált el hatalmas szendvicsével, és az egyik ovisunknak felkínálta, hogy megossza vele.
A játszótér és a fagyi
Az oviban előre megbeszéltük a gyerekekkel, hogy kapnak fagyit, amit nagyon vártak, és többször kérdezték is, hogy mikor fagyizunk. Azonban a séta kezdetekor elmentünk az állatkerti játszótér mellett – onnantól az lett a sláger. „Mikor megyünk a játszótérre? Ugye mehetünk a játszótérre?” – kérdezték felváltva.
Amikor kellemes tempóban körbejártuk a parkot és megnéztük az állatokat, végre elérkeztünk a játszótérre. Amíg a fagylaltot kikértük a mellette lévő büféből, addig a gyerekek birtokba vették a játszóteret. A fagyival ki lehetett csalogatni őket, de volt olyan gyerek, aki inkább a fél gombóc elnyalása után visszarohant játszani. Hintáztak, csúszdáztak és mérleghintáztak felváltva. Ez volt a nap megkoronázása.
Hazafelé
A buszra szállva a gyerekek elpilledtek, és bevált az óvó nénik jóslata, hogy el fognak aludni. Ki előbb, ki később, szunyókálva tette meg a hazafelé vezető hosszú utat. Az óvoda előtt várták őket a szülők és a testvérek. Jó volt nézni őket, boldog voltam, hogy részese lehettem az örömüknek. Azóta elismerésként felvettek minket, örökbefogadókat az oviscsoportjukba tiszteletbeli tagnak.
Az Örökbe fogadok egy ovit! rendszerén keresztül halmozottan hátrányos helyzetű intézményeket – köztük óvodákat, gyerekházakat, tanodákat, gyermekotthonokat és anyaotthonokat – támogathatsz. Regisztrálj örökbefogadóként a www.orokbefogadokegyovit.hu oldalon, és mi e-mailben összekötünk téged egy intézménnyel!
Mostantól adód 1%-ának felajánlásával is támogathatod a mélyszegénységben élő gyermekeket – megmutatjuk, hogyan. Kattints ide!
Ezt olvastad már?
„Ennivalónk nem volt, de küzdöttünk az álmainkért” – interjú Pisont István labdarúgóval
Kattints a Podcast hallgatásához!
