Megsaccolni ugyan nem lehet azt, hogy hányan émelyegnek és öklendeznek a terhességük alatt, azt viszont nagyjából tudni, hányan vannak azok a szerhasználó várandósok, akik azt hiszik, a rosszulléteiket elvonási tünetek okozzák. Ma Magyarországon több ezerre tehető a pszichoaktívszer-használó kismamák száma, legyenek ők dizájnerdrogokat fogyasztók vagy különféle gyógyszereket szedők. Oberth Józseffel, a Józan Babák Egyesület egyik alapítójával és vezetőjével beszélgettünk.
Az egyesületről
A Józan Babák Egyesület a várandóssághoz vagy a gyermekneveléshez kapcsolódó, szerhasználattal, viselkedési addikciókkal járó válsághelyzetek kezelésében nyújt segítséget kismamáknak és anyáknak. A szervezetet – önkéntes segítőkkel közösen – három olyan, húszas éveiben járó nő alapította, akik alkalmi drogfogyasztóként, várandósságuk alatt szembesültek azzal, hogy a kábítószert valamilyen formában használók nem kaphatnak megfelelő segítséget a terhesgondozási rendszerben. Az egyesülethez azóta több szakember – köztük orvos, pszichológus, szociális munkás és teológus – is csatlakozott.
Anyamagazin: Amikor megkérdeztem tőled, hogy mesélsz-e nekünk arról, hogyan segítetek a kábítószerező kismamáknak, azt mondtad, aktuálisan a Covid okozta változásokról is fontos volna beszélned.
Oberth József: Igen, mert ezek a járvány első hullámától kezdve jelentősen befolyásolják a munkánkat. A kórházi osztályokon fekvő, éppen terhes vagy gyerekes addiktológiai, pszichiátriai ellátottaknál nem érzékeltünk számottevő eltéréseket, viszont a bentlakásos intézményekben lakó kisgyerekesek közül sokak viselkedése alapvetően változott, mégpedig a szociális intézményekre vonatkozó lezárásokkal, illetve nyitásokkal összhangban.
A: Hogyan?
O. J.: A bezártságélmény megviseli az embereket. Egy kórházban ideiglenesen tartózkodunk, ahonnan majd hazamegyünk, a szociális intézmény ellenben tartós vagy állandó lakhelyünk lehet, gyakorlatilag a magánszféránk. Aki szociális intézményben él, korlátozás alatt úgy érezheti, hogy bezárják, akár egy börtönbe, a járványügyi szabályokkal beavatkoznak a magánéletébe, és „menekülnie” kell. A Covid-hozta nagy ijedelem és pánikhangulat miatt egyeseknek az az ötletük támadt, hogy gyorsan megpróbálnak albérletet szerezni, amivel kikerülhetnek a szociális intézményi járványügyi szabályok alól. Több egyedülálló, gyermeket nevelő nő gondolta úgy, hogy inkább egy férfival létesít élettársi kapcsolatot, akivel együtt vesznek ki albérletet. Ez igen kockázatos magatartás, az együttélés valakivel, rövid ismeretség után elsőre „jó ötletnek” tűnhet, de az ilyenkor megtalált partner könnyen lehet egy kiszolgáltatott nő és a gyermeke helyzetével visszaélő bántalmazó. Ez a pánikszerű reakció a józsefvárosi anonim ügyfélszolgálatunk látogatói között is megfigyelhető. Szerencsére, legtöbbször a hirtelen jött, kockázatos partnerkapcsolatokból az érintettek visszatáncolnak, újra elfoglalva intézményi férőhelyeiket, vagy más lakhatási megoldást keresve.
A: A járványnak több hulláma is volt…
O. J.: Az első hullám a legsérülékenyebbeket billentette ki, a második hullám alatt viszont már tömegesen jelentkeztek a gondozottainknál pánikszerű reakciók.
A: Ez mit jelent pontosan?
O. J.: Például egy hét éve absztinens, felépült intravénás szerhasználó nő, aki egyedülálló szülőként neveli a gyerekeit, a második hullám idején megcsúszott. Szerencsére nem lett belőle baj, mert professzionális és laikus segítőktől egyaránt támogatást kért, velük együttműködve pedig tudott korrigálni. A gyors segítségkérés és –elfogadás fontos készség. Az élet természetes része, hogy néha ballépést teszünk. Ezt nem kell titkolni. Inkább mielőbb keresni kell a segítő kapcsolatokat.
A: Azért remélhetőleg vannak bőven pozitív példák.
O. J.: Felépülő emberek is alapítanak új családot, de nem krízisre adott azonnali válaszként. Vannak ügyfeleink, akik megtalálják „életük párját”, új otthont teremtenek, és a máshol elhelyezett gyermekeiket is visszakapják, ám ez rendszerint többéves folyamat. Most augusztusban több vidéki kistelepülést látogattunk végig, ahol letelepedtek az egykori fővárosi ügyfeleink. Van, akinél már otthon élnek a gyerekek, és van, akinél jelenleg indulnak eljárások a hazagondozás érdekében.
A: De sajnos előfordul a negatív irány is – hány kábítószerező kismamáról tudtok?
O. J.: Erről sosem volt rendes adat, mindig csak becsült számokat tudtunk. Még a dizájnerdrogok megjelenése előtti időkben évente 50-100-ra saccolták a problémás kábítószerhasználó (az összes injektáló, valamint rendszeres kokain-, ópiát- és amfetaminhasználó) várandósok számát, de teljesen nyilvánvaló, hogy ez a régi becslés már nem érvényes. A dizájnerdrogok elterjedése miatt, a konkrét terhességeket nézve ez a szám már lehet ezres nagyságrend is. Ugyanilyen nehezen becsülhető a gyógyszerhasználat is, de dr. Kalapos Miklós Péter Bevezetés az addiktológiába című könyvének adatai szerint altatót és nyugtatót Magyarországon tízből négy terhes használ. Ebbe az egyszeri használat is beletartozik.
A: Ez nagyon sok!
O. J.: Bizony. A legális szerek használata valójában sokkal többeket érint. Sokan pánikszerűen reagálnak arra, ha azt érzékelik magukon, hogy valami nem stimmel, ha túl feszültek, túl sok az indulat, vagy nagy a bizonytalanság – ilyenkor hajlamosak legális pszichoaktív szerekhez nyúlni, mondjuk gyógyszereket szedni. Magyarországon egyébként is elterjedt dolog szorongásoldásként tablettákat bedobálni. Sokan beszűkülten, napi szinten próbálnak reagálni a helyzetükre, és pillanatnyilag kezelni az állapotukat. Ekkor jön az a nagyon könnyű megoldás, hogy „bedobom a Xanaxot, a Rivotrilt, meg piálok egy kicsit meg egy kicsit többet”, és akkor máris ott van az egésznek a közepén. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy bizonyos gyógyszerek magzatkárosítók is egyben – azokra fokozottan figyelni kell, pláne, ha valaki még alkoholt vagy bármi mást is használ mellé. Sokszor teljesen kiszámíthatatlan következményei vannak annak, amikor elkezdik össze-vissza kombinálni a szereket meg a hatóanyagokat. Azzal egy orvos sem tud mit kezdeni, ha valaki nem tudja, mit vett be mivel, mennyit és mikor. Fontos észben tartani, hogy attól, hogy valami legális, legyen az gyógyszer vagy alkohol, attól még ugyanolyan vagy jelentősebb problémákat okozhat, mind a várandós nő, mind a magzat egészségét károsítva.
A: Milyen illegális szereket használnak a tőletek segítséget kérő kismamák?
O. J.: Nagyon vegyesen, amit találnak a piacon és meg tudnak fizetni. A legtöbbször nem is tudják, mit kaptak. Valaki annyit meg tud mondani, hogy „kristályt” vagy „pikót” fogyasztott, de ezt is tekintsük nyugodtan gyűjtőnévnek, mert nem bevizsgált szerekről van szó, hanem, amit a díler épp eladott.
Pszichoaktívszer-használat előfordulása várandósság alatt
- nikotin: várandósság alatt kb. 20%, szoptatás alatt kb. 30%;
- koffein: kb. 75% (USA);
- nyugtató (gyógyszer): kb. 40% (Magyarország);
- szipuzás: nincs adat;
- ópiátszármazékok: 2,3% (USA);
- kokain: kb. 0,3-0,8%;
- amfetamin: nincs adat;
- cannabis: kb. 2%;
- LSD: nincs adat;
- magzati alkohol szindróma: 1 ezrelék vagy annál magasabb.
*Forrás: Kalapos Miklós Péter: Bevezetés az addiktológiába. Medicina. 2016. 271–506. oldal
A: Egy súlyos kábítószerfüggő egyáltalán felismeri idejében, hogy terhes?
O. J.: Teljesen jellegzetes, hogy későn veszik észre, hiszen a várandósság tünetei összetéveszthetők a használat vagy az elvonás tüneteivel. A kismamák közül sokan a 20-24. héten jelentkeznek nálunk, akiknek abban segítünk, hogy minél hamarabb terhesgondozásba vagy kórházba kerüljenek. Ez a szokásos menetrend borult fel, amikor mostanában a Covid miatt addiktológiai, pszichiátriai osztályokat lezárták, vagy ott is fertőzöttek feküdtek, így alternatív megoldásokat kellett keresni. Maguk a várandósok is inkább otthon érezték magukat biztonságban, így hetek telhettek el, mire megfelelő ellátást kaptak.
A: Mennyire egyszerű bejutnia az addiktológiára egy kábítószerező kismamának?
O. J.: A nagyobb egyetemi városokban el tudják látni őket. Ha lehet, megpróbálják soron kívül kezelni, főleg a problémás eseteket. Pont azért, mert itt nemcsak az érintett felnőttről, hanem egy magzatról is szó van. Az egyébként minden pszichiátriai, addiktológiai meg más szolgáltatásban így van, hogy terhességnél mindenki előreugrik a sorban. Mi elsősorban Budapesten dolgozunk, kiemelten a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai és pszichiátriai osztályaival, valamint a János Kórház pszichiátriai osztályával együttműködve.
A: Az ügyfeleitek mennyire veszik komolyan a terhességüket?
O. J.: Olyannal még nem nagyon találkoztam, aki azt mondja, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli. Még azok is komolyan veszik, akik tudják, hogy valószínűleg nem fogják tudni nevelni a saját gyereküket. Legalább a szülésig mindenki nagyon összeszedi magát, amit annyira ösztönösen és automatikusan csinálnak, hogy még a „legelvetemültebb” használók is igyekeznek a minimumra csökkenteni a kábítószer-használatot. Van, aki arra törekszik, hogy a baba születéséig csökkentse a használatot, a többség teljesen leáll. Nekik persze mindig azt mondjuk, hogy ne egyedül csinálják, mert az elvonási tünetek veszélyesek is lehetnek, tehát először kórházba kell feküdni, és bármely változtatásba csak folyamatos orvosi kontroll mellett szabad kezdeni.
A: A babák milyen egészségi állapotban születnek?
O. J.: Az tény, hogy a gyermekek későbbi egészsége szempontjából nagyon kockázatosak az anya által használt szerek, de az egyesülethez forduló várandósoknak eddig szerencsére mindig egészséges babájuk született – vagy legalábbis egy alkalommal sem derült ki, hogy lett volna bármilyen születési rendellenességük. Célzott programunk tizenöt éves működése után azt is elmondhatjuk, hogy a gondozott gyerekek fejlődése nem mutat szembetűnő eltérést. Szerencsés lenne ezt állandó apparátussal kutatni, ám ennek hiányában csak személyes megfigyeléseinkre támaszkodhatunk.
A: Sok elkeserítő dologról beszélgettünk, mégis azt érzem, ez az egész nem is olyan sötét és szomorú, és hogy van fény az alagút végén.
O. J.: Az általunk ellátott nők szinte mindig nem tervezett terhességgel jelentkeznek. Először kétségbe esnek, bűntudatot, szégyent éreznek. Ha ebben az állapotban maradnának, a negatív kilátások önbeteljesítő jóslatként érvényesülnének. Ellenben, ha van hol, segítséget kérnek, és rugalmasan, kimagasló együttműködési készséggel kapcsolódnak a megfelelő ellátásokhoz. Másfél évtizede minden évben az érintett nők 95 százalék feletti arányban vették igénybe a felkínált segítséget. Nekünk az útjukat kell megmutatni és egyengetni, akkor pedig járnak rajta.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, tárcsázd a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!
A Józan Babák Klub elérhetőségeit itt találod; a segítséget kérők jeletkezését a jozanbabak@gmail.com e-mail címen várják.
Kattints a Podcast hallgatásához!
