Terhességi diabétesz, avagy rekviem egy hedonista anyáért

Sok mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy egyszer az én papíromra is rákerül: terhességi diabétesz. Ijesztő tud lenni, hogy a hormonháztartás felborulása milyen hatással van az anyára és a babára. Az pedig egyenesen rémisztő, hogy egyetlen szempillantás alatt 39 évnyi hedonista életmódra kell nemet mondanom.

Terheléses cukorvizsgálat

Csak legyintettem, amikor a laboros nővérkék verbálisan is megszurkáltak a rendelőintézetben, mert kibontott hajjal jelentem meg a vérvételen. Bátran kiálltam a próbát, hiszen csak egy pár órát kell vegetálnom az ezeréves kórházi csempe árnyékában a cukros lötyi elfogyasztása után, aztán irány a büfé, és bedobok egy jó kávét meg valami tömött húsos szendvicset, és az élet megy tovább.

Babát várok, legálisan halmozhatom a tányéromra a földi élvezeteket a terheléses cukorvizsgálat után. Pedig ekkor már két hónapja diétáztam nőgyógyászom javallatára, mert túl gyorsan szaladtak fel rám a kilók. Diétázom én, a hedonista, aki soha életében nem fogyókúrázott. A vérképem azonban további orvosi beavatkozásokat indikált. Beütött a krach: a 28. héten terhességi diabéteszt diagnosztizáltak.

Kép: Pexels

A kezelés kezdetét veszi, de mikor lesz hatása?

A még szigorúbb diétától egy hónap alatt fogytam fél kilót, és örömömben sírtam, mert úgy éreztem, megérte leküzdeni a tűfóbiát, s kétnaponta négyszer döfködni az ujjbegyeimet, hogy kitöltsem a diabétesznaplót. Tegnap még büszke voltam magamra, amiért hetente csak három alkalommal rontom el az adagolást, és így is sikerült megállítani a hízást.

Kép: Pexels

Maszkba folyattam a könnyeim

Ma megint sírtam, a kórházi vécé félhomályában. Szappan meg papírtörlő nélküli egészségügyi helyiségben folyattam a könnyeimet a maszkomba a dietetikus kontroll után.

Hetente háromszor látogatom a nővérszobákat. Heti háromszor sétálok a kórház emelkedőjén egyik rendelőből a másikba vérképeket, ultrahangokat és időpontokat hajkurászva, miközben otthon kéne feküdnöm, hogy ne nyíljon ki újra a méhszájam. Teljesen szokatlan párbeszédekbe bonyolódom bele, és próbálok felnőttesen kiállni magamért.

Kép: Pexels

Diabétesz a felhőben

– Hol van a papírja? Adja ide!
– Doktor úr, melyik papírra gondol?
– Maga még nem volt nálam?
– De igen, csak akkor másik rendelőbe mentünk be. Ez az első kontrollvizsgálat.
– Mások ki szokták nyomtatni a leletüket a felhőből, mert érdekli őket.
– Azt gondoltam, a leleteket öntől kapom meg, hogy ön véleményezze itt, a konzultáción. De ha azt kívánja, hogy nyomtassam ki, és hozzam el máskor, akkor kérem, jelezze, s legközelebb ezt teszem.
– Hát nem tudja, hány gramm szénhidrát van egy kifliben? Akkor hogyan követi a diétát?
– Nem tudom. Azt tudom, hogy azért ugrott ki itt a cukrom, mert a kifli helyett két szelet purpurt kellett volna ennem, viszont végtelenül unom, hogy 100 napja minden reggel purpurt eszem, s egész egyszerűen megkívántam egy népművészeti magaslatokba hajtogatott vajas kiflit, ami egyszerre masszív, szaftos, puha, fehér, és csak a számban olvad, nem a kezemben. A vérzsírom meg azért magas, mert még a Korpovit kekszre is teavajat kenek, hogy legyen íze. Csoki, süti, cukor el van felejtve.
– Az nem biztos, hogy attól van, hívja fel a tanácsadót, hogy beállítsanak egy másik diétát, és telefonáljon, ha az értékei kétszer egymást követően 7 fölé mennek, akkor majd adok magának inzulint éjszakára.
– Rendben, köszönöm! – Csodálatos, mesés hetes. Mézeskalácsot bezzeg nem ehetek! A miheztartás végett tehát magoljam be a szénhidráttartalmakat, és ne szegjem meg a diétát még két hónapon át.
– Doktor úr, most nagyon megijedtem! – mondtam, és elsírtam magam, mert tegnap még ott fénylett a homlokomon a diétázók babérkoszorúja, ma meg újabb megszorításokat kaptam, és néhány kis egyest. Ezzel le is telt a tíz perc rendelési idő, amiért kétszer egy órát utaztam a büdös BKV-n. A doktor bácsi egyébként meghatódott a könnyeimen, és tudom, hogy rendkívül lelkiismeretes, nem lehet rá rosszat mondani. A kórházi protokoll az, amit nehéz megszokni, mint elsős gyermeknek az iskolát. Ezért akadtam ki.

Kép: Pexels

Nincs más választás

Hazafelé a buszon figyeltem a fémgyűjtők gondtalannak tűnő párbeszédét, ahogy gátlástalanul ösztönzik a budai lakosokat, hogy keressék ki nekik az okostelefonjukon, hogy mikor nyit a 2. kerületi hulladéktelep. Se tiszta ruhájuk, se tiszta pillanatuk nem volt, csak utaztak a céljuk felé beszívva, szétvetett lábakkal. Én meg azon feszengek, hogy hova temessek 39 évnyi hedonista életmódot. Sirattam a telefonom foodporn mappáját. Sirattam a „kajakómát” és a „megkívántamegydobostortát”.

Magammal kell foglalkoznom

Rájöttem, hogy ebben az egész életmódváltásban az a szokatlan, hogy magammal kell foglalkoznom, nem a családdal, a munkával vagy a háztartással. Időre és grammra szabályozom az egészségemet. De mi a cukorbetegség lelki háttere? Állítólag nem tudok szeretni – mondják ezt egy anyának. Elgondolkodtam. Lehet, hogy mégsem tudom szeretni azt az állapotot, hogy nem sportolhatok, nem emelhetek, nem tudom takarítással levezetni a feszültséget, sem szaunával vagy egy koktéllal.

Nem sétálgathatok és nem is dolgozhatok, mert balesetveszélyes. Képtelen vagyok kikísérletezni a dietetikus zabkorpás túrógombócát, mert 10 perc álldogálás után begörcsöl mindenem deréktól lefelé. Viszont háromóránként ennem kell, és ma megint ráfaragtam, hogy indiai helyett kínait választottam, mert a keményítőtől csúnya értékeket produkáltam, pedig a köretnek csak a felét toltam be, de a savanyúság nyilván tartalmazott cukrot is.

Kép: Pexels

Legyek Hüvelyk Panna!

Szóval itthon, a kanapén szépen végighallgattam a Mozart-féle Requiem meghatározó szekvenciáit a belső hallásommal, és teavaj helyett margarinra váltottam. Most a gyomrom a kénköves pokol, és azt kívánja, zsugorodjon a hedonista énem Hüvelyk Pannává, telepedjen meg a karácsonyi kaktusz tövében, húzzon magára némi kávézaccot, és aludja át ezt a pár hónapot.

Lehet, hogy időközben visszaáll a hormonháztartásom. Hüvelyk Tekla ráér karácsonykor előjönni a szegfűszeg, az anyatej, a halászlé és mákos guba illatára, addig meg marad a vércukor-ellenőrző szurkálódás és a Korpovit.

Vidra Tekla

Szerelmes vagyok az életbe. A szerelemnek ezernyi árnyalata van, s nem minden nap rózsaszín felhőben ébredek. Minden pillanatban tanulom az Életet, legtáplálóbb üzemanyagom pedig az Anyaság. Mikor sikertelenség ér, arra gondolok, mindenre van megoldás, csak néha más, mint amit elsőre elképzeltem. Ilyenkor kicsit megpihenek, s újult erővel nézek szembe az Élettel.