Tanítsd meg a gyermekednek, hogy amit a fehérnemű fed, az az övé!

Bugyiszabály – noha e fogalomról egyre többször hallunk a szexuális erőszak megelőzése és az egészséges szexuális nevelés kapcsán, sok szülő még ma sincs tisztában azzal igazán, hogy pontosan mit is jelent ez. Pedig nagyon fontos ismerni az üzenetet, hiszen életre szóló tudást ad a gyermeknek. Varga Aida pszichológus, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Yelon programjának szakmai vezetője segítségével összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat.

A már óvodában megtanítható fehérneműszabályként is ismert bugyiszabály egy nemzetközileg elfogadott alapelv, a szexuális erőszak megelőzése és az egészséges szexuális nevelés egyik alappillére. Éppen ezért fontos, hogy a bugyiszabály nem egy egyszer megtanult versike, ami utána kész tudásként él a gyerekekben; jó, ha ez napi szinten az életünk része.

Erről szól a szabály

„Tulajdonképpen azt tanítjuk meg a gyermekeknek, hogy amit a bugyi, fehérnemű fed, az az övék. Ehhez senki más nem nyúlhat az engedélyük nélkül. Természetesen vannak kivételek, amikor egy orvosi vizsgálat szükségessé teszti ezt, vagy például még segíteni kell a fürdésben, a higiénikus vécéhasználatban. Azonban fontos, hogy ezeknek az oka, háttere mindig érthető legyen a gyerekek számára is” – mondta Varga Aida pszichológus.

A bugyiszabálynak azonban van egy másik, hasonlóan fontos része is, mégpedig az, hogy ha valaki mégis szeretné megérinteni a gyermek testét, a bugyival, fehérneművel fedett intim részeit, akkor:
1. bármikor mondhat nemet,
2. szóljon egy olyan felnőttnek, akiben megbízik.

A szülőknek is alkalmazniuk kell

A gyerekek az életük első felében főképp az ellesett mintákkal tanulják meg, hogy hogyan mozogjanak a világban, miket tehetnek meg velük, és hogy hogyan viszonyuljanak a különféle helyzetekhez vagy akár a saját testükhöz. Szülőként, orvosként, pedagógusként elengedhetetlen tehát, hogy megtanítsuk nekik tisztelni a saját testüket, felismerni a határaikat.

„Ezt legjobban a saját példánkkal tudjuk megtenni. Gondoljunk csak bele, ha egy gyermek otthon azt tanulja meg, hogy bárki, bármikor, bárhol megérintheti, nem fogja felismerni, ha adott esetben egy idegen felnőtt rossz szándékkal teszi ezt. Hiszen megtanulta, hogy az ő teste nem az övé, a felnőttek szabadon rendelkeznek fölötte” – magyarázta a szakember.

Így tanítsuk meg nekik!

A szabály a gyakorlatban a hétköznapi cselekvés szintjén válik belső alapelvvé a gyermekek számára. De hogyan?

„Nagyszerű, ha meg tudjuk kérdezni a gyerekünktől például fürdéskor, hogy megfoghatom-e a popsidat, van-e szükséged segítségre a fenéktörlésnél. Tud ez nagyon hirtelen váltás lenni, így ennek az is szuper alternatívája, ha legalább kommentáljuk, hogy most akkor megmosom a popsidat, jövök, és segítek kitörölni a feneked stb.

Banálisnak hangozhat, de ha egy gyerek megtanulja, hogy dönthet a testéről, és okkal érintik meg az intim testrészeit, akkor gyerekként is kevésbé veszélyeztetett, hiszen tudja, hogy az például nem a szeretet kifejezésének a módja, ha »megsimogatják a kukimat vagy a puncimat« – hangsúlyozta Varga Aida.

Mik a határok?

A pszichológus szerint a gyermeknek már azzal tanítjuk a határokat, hogy – családi megegyezés szerint – neveket kapnak a különböző testrészek, és a micsoda, az izé és a csúnya helyett például puncinak vagy kukinak nevezzük a nemi szerveket.

És van még egy fontos pont a határok megtanulásában: engedjük meg a csemetének, hogy döntsön a testéről olyan helyzetekben, amelyekben már tud. Például legyen az az ő választása, hogy milyen pólót vesz fel, ami persze nem jelenti azt, hogy télen fürdőruhában engednénk el az óvodába vagy az iskolába.

Az evés és a mérték

Ilyen kérdés lehet az evés témaköre is.

„Ha például mesenézés közben eszik, kevésbé tanulja meg felismerni a teste jelzéseit, hiszen a látottakra figyel, és nem arra, hogy jóllakott. Ugyanígy tud tanítani, ha engedjük, hogy annyit egyen, amennyi neki jólesik. Ebben is fontos az észszerű, egészséges mérték; természetesen nem azt javasoljuk, hogy ha csak a csokit szereti, csak csokit egyen. De például érdemes nem beleerőltetni a tizedik kanál spenótot is, ha ő már nyolcnál jelezte, hogy elég volt” – magyarázta a szakértő.

Családi puszik

A határok kérdéséhez tartozik az a megosztó helyzet is, amikor a gyereknek körbe kell puszilnia minden családtagot, illedelmesen engednie kell, hogy meglapogassák a hátát vagy a fenekére csapjanak.

„Nem a puszival van a gond – csodás érzés, de csak akkor, ha mindkét fél szeretné. Ha azonban a gyerek nem szeretné mindenki ölelését, pusziját, mi pedig ráerőltetjük, mert hát mit gondolnak rólunk a többiek, akkor csak azt tanítjuk meg, hogy nem dönthet a testéről, az ő szükségletei feláldozhatók mások jó érzése érdekében” – emelte ki Varga Aida, majd hozzátette, hogy ezáltal kamaszként is hamarabb engedhet a „ha szeretsz, megteszed” típusú zsarolásoknak is.

Hogyan vezessük be a szabályt a gyermek életébe?

Ha úgy tekintünk a bugyiszabályra, mint egy csomagra, ami segít önvédelmet kialakítani, akkor ezeknek az apró morzsáit már a születéskor elkezdjük elhinteni.

„Érdemes ezt apró lépésekben, a hétköznapokban beépíteni, és nem cukrosbácsikkal riogatni. Hiszen a bugyiszabály nemcsak az erőszaktól véd, de megtanít felismerni a testünk határait, a nemet mondás lehetőségét, és bizalmat épít a szülő-gyerek kapcsolatban is” – sorolta a pszichológus, aki szerint mindez nem csupán szexuális erőszak esetén segít, de például támogathatja kamasz gyerekünket abban a szituációban is, amikor cigarettával vagy droggal kínálják.

Jó és rossz titok

A téma kapcsán a szülőben az is felmerülhet kérdésként, hogy hogyan tanítsa meg a gyermekét arra, hogy felismerje, ha valaki rossz szándékkal közelít felé. Szerencsére erre is van válasz.

„Itt nagy a szerepe annak, hogy tudjon átlépni a határain, ha valaki olyat kér tőle, amit ő nem szeretne. A felismerésben segítség lehet a jó titok és a rossz titok közötti különbség megtanítása, hiszen a bántalmazók gyakran használják az érzelmi zsarolást, és erőszakolják rá a gyerekekre a történtek titokban tartását” – magyarázta a szakértő, aki szerint egy ilyen helyzetben egyedül maradni az egyik legkárosabb dolog lehet.

Varga Aida szerint a mesék, mondókák kapcsán jó, ha tudunk beszélgetni a jó és a rossz titkokról is. Illetve a bizalomról, hogy bármi baj esetén fordulhat hozzánk. Ezáltal kevésbé van kitéve annak a veszélynek, hogy akár kisgyermekként, akár kamaszként félelemből, szégyenből nem kéri a segítségünket olyan helyzetben, amikor veszélyben van.

„A születésétől kezdve fontos éreztetnünk a gyermekünkkel, hogy bármit csinál, szeretjük, és hazajöhet – legyen szó egy eltört pohárról, egy rossz év végi bizonyítványról, vagy arról, hogy a tanár megsimogatta.”

A nem tényleg nem

A szakértő azt javasolja, hogy a gyermeket arra tanítsuk, hogy a nem az valóban nemet jelent, és varázslatos módon az a hiszti hatására vagy a mi kedvünk hullámzása szerint sem változik. Fontos, hogy elfogadjuk, a gyermekünk is mondhat nemet.

„Keressünk közösen olyan megoldásokat, amelyek neki és nekünk is megfelelnek. És azt se feledjük, hogy a gyerekek figyelnek. Ahogy eltanulják a véletlenül a szánkon kicsúszó káromkodást, úgy eltanulják azt is, ahogy mi mondunk – vagy éppen sosem mondunk – nemet. Ha megtanulja, hogy mondhat nemet a puszira, ami neki nem esik jól, tudni fogja, hogy mondhat nemet egy számára rossz érintésre, a korai első szexre vagy éppen a dohányzásra.”