Szülői kiégés? Olyan nincs, olyan nem lehet! Hát hogy is lehetne, ha egyszer a legszebb „szakma” anyának lenni? Kutatások bizonyítják azonban, hogy létezik. Erősebben és közelebb hozzánk, mint ahogyan azt mi hinnénk.
A szülőség, amely egy 24 órás folyamatos elfoglaltság, a rengeteg csodálatos és életre szóló pillanat mellett azért nagyon megterhelő tud lenni. Erről a nehézségről persze – mint nagyon sok gyermekekkel és gyermekneveléssel kapcsolatos dologról – nem illik beszélni. Legalábbis rengeteg olyan téma van, amelyekről bizonyos társadalmi rétegekben, körökben még mindig nem szabad említést tenni. Azonban ezt a tabut is meg kell próbálni ledönteni, mert a Covid–19 okozta nehézségek kapcsán hatványozottan jelentkeztek az otthonokban a szülői burnout tünetei.
A szülőnek lenni örök
A kiégés fogalmát nagyon sokáig nem hozták kapcsolatba a szülőséggel, azt inkább magasabb beosztású karrierekhez társították, vagy olyan emberekhez, akik feláldozzák a munka- és magánéletük egyensúlyát a munka sikeréért. A gyereknevelésnek azonban, amely gyakorlatilag egy teljes munkaidős „munkahelynek” is tekinthető, szintén ugyanolyan kockázati tényezői vannak. Nagy különbség azonban, hogy a munkahelyi kiégésben szenvedő lecserélheti a munkáját, karriert válthat, s ezzel eltávolíthatja magát a túlzott stresszt okozó helyzettől, a szülőség azonban egy életre szóló elkötelezettség.

Felkapott téma
Amiért a kiégés most egy nagyon felkapott téma, annak az az oka, hogy a világjárvány során vállalt szerepek – szülő, partner, tanár, alkalmazott, háztartásbeli, nővér stb. – ütközése sokak számára megoldhatatlan terhet jelentett és jelent a mai napig. Az elmúlt két évben a rengeteg igény, amelyet ki kellett elégítenünk puszta jelenlétünkkel, meghaladták a valóságos erőforrásainkat, sokan nem tudtunk a pszichés jóllétükre figyelni. Nem is voltunk pontosan felkészülve a fent említett szerepekre – vagy az ezekkel járó hosszan tartó stresszre és a melléjük társuló félelemre.
Kiégés szindróma
Az Egészségügyi Világszervezet 2019-ben ismerte el a kiégés szindrómát a betegségek nemzetközi osztályozásában mint olyan foglalkozási állapotot, amely számos egészségügyi tünethez kapcsolódhat, tünetei között szerepel például az állandósult fáradtság, az alvási szokások megváltozása és az ezek enyhítésére alkalmazott különböző szerek használata.
Romló mentális állapot
Az Amerikai Pszichológiai Szövetség 2021 márciusában egy „Stressz Amerikában” elnevezésű felmérést végzett, e szerint az anyák 39 százaléka és az apák 25 százaléka mondta azt, hogy mentális egészségi állapota romlott a járvány előtti időszakhoz képest. A szülők nem kívánt súlyváltozásokról, megváltozott alvási szokásokról és megnövekedett alkoholfogyasztásról számoltak be – mindezek arra utalnak, hogy a szülők erőteljesen küzdenek a saját családjukra ható járványhelyzettel. Rájöttünk, hogy nincsenek végtelen energiaforrásaink – bármennyire is szeretjük a gyerekeinket, van az a pont, amikor nem bírjuk már az állandó igénybevételt.
Aki kimerült, az állandóan ingerlékeny a fáradtságtól és a kikapcsolódás hiányától, és nem tud tisztán gondolkodni. Ennek a túlterheltségnek az érzése fizikai és érzelmi kimerültséggel, a gyermekektől való érzelmi távolságtartással vagy felfokozott érzésekkel párosulhat, valamint azzal a vissza-visszatérő gondolattal, hogy nem vagyok elég jó, elég hatékony szülő.

5 tanács, hogy jobban érezd magad
Ha te is érzed magadon a kiégés jeleit, íme néhány ötletet arra, hogy hogyan tudod ezt az állapotot pozitívabbra fordítani.
1. Állj meg, és lélegezz!
Szülőként a szükségleteinket leggyakrabban egy soha véget nem érő listának a legaljára helyezzük. Szánj több időt arra a nap folyamán, hogy szünetet tarts ennek a listának a teljesítésében, és figyeld meg, hogy mit tapasztalsz. A csendes pillanatok megtalálása segíthet abban, hogy koncentráltabbnak érezd magad, és teret teremts arra, hogy megfelelőképpen tudj kezelni nehezebb helyzeteket. Figyelj a tested jelzéseire is! Nagyon sokszor elfelejtjük, hogy egy hátfájás, fejfájás, lábfájdalom mind valaminek a tünete, amelyek üzennek nekünk.

2. Ismerd el, hogy nehéz!
Maga a probléma felismerése és elfogadása a legnehezebb lépés. A nehézségek beismerése nem gyengeség, sőt: magunkkal őszintének lenni az egyik legbátrabb dolog. Beismerés nélkül nincs előrelépés, enélkül nem lehet megoldást találni.
3. Tanuld meg a kifejezést: öngondoskodás
Az öngondoskodást a szó pénzügyi jelentésében ismerjük, amikor a jövőre gondolva megtakarítunk, de magunkról jól gondoskodni a jelenben is elengedhetetlen. A kutatások azt mutatják, hogy az apró változtatások vezetnek később majd nagy változásokhoz.
Kezdjük egy cetlivel, amire mindennap felírunk egyetlen dolgot, amit a magunkról való gondoskodás érdekében teszünk. Egy idő után nyugodtan növelhetjük a felírt kedvességek számát, ettől még nem leszünk önzők.
Az öngondoskodási szokás kialakításának egy másik egyszerű módja, ha apró tettekkel egészítjük ki a szokásos napi rutinunkat. Például adj hálát valamiért, amíg várod a kávéd elkészítését; a hála önmagában is növeli az élettel való elégedettséget és a jóllét érzését.
Este, amikor már lecsendesedett körülötted a család, szánj magadra minimum negyedórát. Ha teheted, olvass el egy cikket, ami érdekel, nézz utána valaminek, amit már régóta tudni szeretnél, vagy fess körmöt, masszírozd meg a talpadat (vagy kérd meg rá a párodat)!

4. Hagyd el a „tökéletes szülő” kultuszát!
Sokszor magunk felé is lehetetlen elvárásokat támasztunk. Korunk információáradatában sokkal kevésbé hagyunk teret az ösztöneinknek, mindig mindent tudni akarunk, és meg is magyarázunk az információk alapján. És néha annyira elárasztanak bennünket a különböző csatornákról érkező szülői tanácsok, hogy ezek minden önbizalmunkat elfojtják. Gátat szabnak a bizalomnak, amelynek a saját ösztöneinkhez kellene fűződnie.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy nincs tökéletes szülő. Tegyük a szívünkre a kezünket, és mondogassuk: „Ez a helyzet most nehéz, de én minden tőlem telhetőt megteszek a helyzet megoldására. Akkor is jó szülő vagyok, ha néha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy szeretném.”

5. Újjáéleszteni a falut
Mindannyian hallottuk a mondást, hogy egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell, de ahhoz is egy falu kell, hogy a gyermek szüleit támogassák. Bruce Perry pszichiáter így fogalmaz: „Az emberiség történetében soha más alkalommal nem volt olyan, hogy csupán egy vagy két felnőtt lett volna felelős egy vagy több gyermek testi, társadalmi, érzelmi és lelki szükségleteinek kielégítéséért. Valójában a törzsi élet során egy ilyen család soha nem maradt volna fenn.”
Még 50 évvel ezelőtt is a többgenerációs együttélés volt a legjellemzőbb. Csoda-e, ha anyáink, nagyanyáink máshogy élték meg az eléjük gördülő nehézségeket, ráadásul egy teljesen más társadalmi és kulturális közegben?
A falu felélesztésére nyisd meg a lelked valakinek a küzdelmeidről! Nem vagyunk olyan egyedül, mint azt gyakran hisszük, és nincs annál vigasztalóbb, mint találni valakit, aki megérti a problémáinkat.
Nyújts segítséget másoknak! A mások iránti egyszerű kedvesség gesztusai is lendületet adhatnak nekünk, s a kedvesség végül mindig megtérül.
Ha pedig végképp kilátástalannak látod a helyzetet, kérj szakmai segítséget! Csak az első lépést nehéz megtenni, de sokkal erősebbek leszünk, ha legalább beismerjük, hogy a problémánk túlnőtt rajtunk.
Az elmúlt két év mindannyiunkat arra emlékeztetett, hogy a szülői a fronton – az utolsó védelmi vonalon – van a legnagyobb szükség a stabilitásra és a lelki jóllétre. Mint magának a vírus tüneteinek a gyógykezelése, úgy a kiégés jeleinek a felismerése és terápiája is létfontosságú lesz a jövőre nézve.
Forrás: greatergood.berkeley.edu, apa.org