web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

„Nem akarom tudni, hogy a feleségem tud-e szülni”

– egy terméketlen férfi igaz története, 4. rész

„Nem akarom tudni, hogy a feleségem tud-e szülni”  <br><p class='alcim'>– egy terméketlen férfi igaz története, 4. rész</p>

Megízlelték a gyermekvárás csodálatos érzését, és néhány hétig örülhettek is annak, hogy talán most tényleg szülők lesznek. Ám a terméketlen férfi és felesége számára a lombikprogram sem hozott előrelépést. Attila tehetetlen, szomorú, és már azt sem akarja tudni, hogy a felesége vajon képes volna-e világra hozni egy gyermeket. Egy megrendítő vallomás.

Miután a vizsgálatok kimutatták, hogy steril vagyok, nagyban megváltozott az életünk. Sok sikertelen próbálkozás és kudarc után a feleségemmel úgy döntöttünk, annak érdekében, hogy közös gyermekünk születhessen, vállaljuk a lombikprogramot, és továbbmegyünk ezen az úton.

Miben segíthetek a feleségemnek?

Mindent megtettem, amit tudtam. Végigcsináltam az orvosok által ajánlott 70 nap önmegtartóztatást és túl vagyok két herebiopszián is.

Örömmel vettük tudomásul, hogy sikerült hét petesejtet megtermékenyíteni, így nagyon reménykedtünk a beültetések sikerében. Innentől kezdve egyedül a feleségemnek kellett a nőgyógyászati beavatkozásokat végigvinnie. Ez mélyen elgondolkodtatott és is elszomorított, hiszen ez azt jelentette számomra, eljutottam arra a pontra, hogy már semmi nem múlik rajtam. De mégis, akkor hogyan legyek valódi hasznára a feleségemnek? Miben tudok segíteni neki?

steril, gyermek nélkül, lombikprogram, terméketlenség, beültetés, terméketlen

Kép: Unsplash

Ez a férjek igazi szerepe

Aki már szült vagy volt várandós, az tudja, hogy mennyi orvosi vizsgálatra, vérvételre van szükség egy gyermek születéséhez. Ez a mi esetünkben sincs másképp, csak nekünk pár nap alatt kell lebonyolítani azt, ami normál esetben 9 hónap alatt történik.

Minden egyes beültetés előtt aggódva figyeltem a feleségem minden rezdülését. Ő alapvetően kemény, erős nő. Kívülálló számára úgy tűnik, hogy egy megingathatatlan személyiség. Igazán én ismerem. Valójában az adott pillanatban hősiesen visel minden megpróbáltatást, de csak akkor. Az a típusú nő, aki a stresszt, a lelki terhet később dolgozza fel. Ekkor van rám igazán szükség, hogy ott legyek bástyaként mellette. Azt hiszem, ez a férjek igazi szerepe a feleségük számára.

Nem engedtem el egyedül

Úgy döntöttem, hogy minden egyes alkalommal, amikor a feleségem vizsgálatra megy, ott leszek mellette. Legyen az egy konzultáció vagy vérvétel, nekem mindegy. Társként akartam mellette lenni. Ha kellett, szabadnapot vettem ki, és végigizgultam vele az egész procedúrát, de nem engedtem el egyedül.

steril, gyermek nélkül, lombikprogram, terméketlenség, beültetés, terméketlen

Kép: Pixabay

Nyílt titok

A kollégáknak feltűnt, hogy a feleségem eltűnik egy-két órára, amikor egy-egy vizsgálatot el kellett végezni, és furcsán néztek rá, hogy lehet, hogy táppénzen van, amikor nem is beteg. A beültetések után nem ajánlották, hogy dolgozzon, ezért táppénzre kellett mennie egy teljes hónapra.

A munkahelyén az emberi kíváncsiságot valamelyest ki kellett elégíteni, nyílt titokként kezelték az ügyünket, de mégsem beszélt róla senki nyíltan. Csak a háta mögött össze-összesúgtak, úgy érezte, megbélyegzik, mivel a többi kolléganője már rég anya volt. Sokszor úgy jött haza a munkahelyéről, hogy nem bírja tovább.

A főnöknője tudta a részleteket, de igazán nem volt empatikus a feleségemmel. Emberileg érdekelte, hogy mi történt vele, de valójában minden kérdés arra irányult, hogy mikor megy vissza dolgozni.

steril, gyermek nélkül, lombikprogram, terméketlenség, beültetés, terméketlen

Kép: Pixabay

Bezártunk, nem beszéltünk

Kezdetben nyíltan, reménykedve beszéltünk az ismerőseinknek arról, hogy lombikprogramon veszünk részt. De ahogy egyre több sikertelen beültetésen esett át a feleségem, a mi nyitottságunk is úgy zárult be. Nem akartunk megbántani senkit.

Egy idő után teljesen magánügyként kezeltük az életünk e részét, csak ketten akartuk megélni, és elgyászolni azt a lehetőséget, amikor is gyermekünk foganhatott volna.
Érzelmileg feldolgozni nehéz volt, különösen a feleségemnek volt nagyon megterhelő. Hiszen minden egyes alkalommal bizakodva, reménykedve, egymást támogatva vágtunk bele, majd ebből a pozitív érzelemből viszonylag hamar átváltottunk egy igen nehéz, de számunkra elfogadhatatlan negatív hullámba.

Úgy éreztük magunkat, mintha száguldoznánk az életünk érzelmi vasútvonalán, és nem tudjuk, mikor esünk le róla. A sikertelen beültetések mind azt jelentették, hogy egyre kevesebb esélyünk lett arra, hogy csak egyetlenegy sikeres várandósság is lehessen.

Meg akartam állítani a világot

Az öt beültetés alkalmával mindösszesen egy alkalommal éreztük meg ennek a csodálatos érzésnek a fuvallatát, ugyanis pár hétig állapotos volt a feleségem. Ugyanebben az időben kellett édesanyámtól is búcsút vennem, de még örömmel tudtuk újságolni neki, hogy sikerült. Ezzel a tudattal, megnyugodva távozott el e világról. Pár napra rá a feleségem elvetélt. Így elveszítettem egy édesanyát, egy gyermeket és azt a vágyamat, hogy életem szerelme is boldog édesanya lehessen.

Ebben az időszakban azt kívántam volna, hogy legszívesebben megállítanám az egész világot, resetelném az életünket, és egy tiszta lappal újraindítanám. Tehetetlenséget, dühöt éreztem az egész világgal szemben. Egy idő után már beszélni sem tudtam róla, fájt mindig erre emlékezni.

steril, gyermek nélkül, lombikprogram, terméketlenség, beültetés, terméketlen

Kép: Pixabay

Felemésztett férfiasság

A szexuális életünkre a sikertelenség ugyanúgy rányomta a bélyegét. Az örömforrásunk, amit egymásnak adhattunk, egyre jobban lecsökkent. Amikor megjött az ihlet egymás szeretgetésére, akkor egy gondolat rögtön el is vitte: „Lehet belőle gyerek, de nem nekünk, akkor inkább jó éjszakát.” Számtalan sok kudarcot éltünk át, ami a férfiasságom megmaradt kis morzsáját is felemésztette.

Fájdalom az arcán

Öt sikertelen beültetés után nem bírom már tovább nézni, hogy a feleségem szenved. A legjobban az fáj, hogy az arcán mérhetetlen fájdalom van, amikor meglát egy babát. Belenézek a szemébe, és látom, hogy megint nem lesz könnyű. Én ekkor 2-300 százalékon pörgök, csak rá figyelek, az ő lelkére. Magamra kevésbé. Csak az motivál, hogyan tudnám megkönnyíteni a lelkét.
De eljött egy pont, amikor úgy éreztem, jobb lenne elengedni, hogy boldog lehessen…

steril, gyermek nélkül, lombikprogram, terméketlenség, beültetés, terméketlen

Kép: Unsplash

Nem tudunk egymás nélkül élni

A tény az, hogy azoospermia betegségem van – vagyis a produktum egyáltalán nem tartalmaz hímivarsejtet. Ezen nem tudok változtatni. De őszintén megmondom, nem szeretném tudni, hogy a feleségem egyáltalán tud-e szülni, vagy sem. Sokat emésztettem magam rajta, milyen kockázatot, áldozatot vállalt értünk a feleségem. Rájöttem, minket egymásnak teremtettek, őnélküle nem tudok élni. E terhet azért kaptuk, hogy ezt megtapasztaljuk. Megjártuk a mélységeket és a magasságot, és jól jöttünk ki belőle.

Nem adjuk fel

Normálisan élünk, annak ellenére, hogy anyagilag kicsit tönkrementünk, a szexuális együttlét sokadrangú lett, viszont a lelki dolgok előrébb lettek. Szerencsések vagyunk, mert jó gyerekkorunk volt, jók volt az alapok. Ha nem így lett volna, sokkal nehezebb lett volna. Valószínűleg már elváltunk volna. Sokszor elgondolkodom azon, hogy milyen életünk lett volna akkor, ha esetleg gyerekünk születik, és a kapcsolatunk tönkremegy ez idő alatt. Számtalan példa van rá sajnos.

Persze még van mit feldolgoznunk, mert egy idő után az ember önmagát kezdi hibáztatni; nem adjuk fel, pozitívan várjuk a jövőt…

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Közösség

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit