Mi a baj a szájra puszival?

Azzal minden anya egyetért, hogy ha szülői körökben előkerül a szájrapuszi-kérdés, abban sosincs egyetértés. Sőt, legalább olyan megosztó téma, mint az egy ágyban alvás a gyerekkel vagy az együtt fürdés a szülővel. De tényleg: szabad vagy nem szabad? Helyes vagy nem helyes? Jó vagy rossz? Stáhly Katalin gyermekpszichológust, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány NEMECSEK Programjának egyik vezetőjét kérdeztük.

„Én biztosan nem fogom szájon puszilni a gyermekemet!” – vajon hány felnőtt gondolja ezt így még a gyermekvállalás előtt? És vajon hányan szegték meg ezt már rögtön a csemetéjük születésének napján? Mondhatni, ez egy tipikus helyzet, mármint az, hogy a gyerek világra jöttével egyszerűen elfogadóbbak leszünk. De vajon jól van ez így?

Az érintések szerepe

Vitathatatlan, hogy ahogyan az ölelés, az érintés, a simogatás, úgy a puszi is nagyon fontos a szülő-gyerek kapcsolatban. Számos felmérés bizonyítja, hogy ezek elengedhetetlenek a biztonságos kötődéshez, és mind-mind a gyermek javát szolgálják. Több kutatás is rávilágított arra, hogy a gyerekkorban sokat dédelgetett gyermekek felnőttkorukban például egészségesebbek a korábban kevésbé szeretgetett társaiknál, más tanulmányok szerint pedig a gyakran ölelt gyerekek sokkal jobban teljesítenek, és okosabbak is lesznek.

A gyerek döntése

Akkor mi lehet a baj a szájra puszival? Miért vitatkoznak ezen anyák és apák? Egyáltalán problémás „jelenség”-e, vagy csupán egyesek gondolják túl a kérdést?

„Amíg a sok-sok puszilgatás közben véletlenül a baba szájára kerül a puszi, nincs gond, ám a nagyobb, egyre önállóbb, igényeivel egyre jobban tisztában lévő gyerek már érezheti azt, hogy ő nem szeretne így puszit kapni. Ha jelzi, hogy számára ez már nem kényelmes, zavarja, akkor a szülőnek ezt el kell fogadnia” – mondja Stáhly Katalin gyermekpszichológus, majd hozzáteszi: a gyerek teste fölött egyetlen felnőtt sem rendelkezhet, még a szülő sem.

Határok megtanítása

A határokat nekünk, szülőknek kell megtanítanunk például úgy, hogy a gyermekünket engedjük olyan helyzetekben dönteni a testéről, amikben már tud. Ahogyan kiválaszthatja például az aznapi, az oviba, iskolába menős nadrágját, vagy mondhat nemet a testvérrel, szülővel való közös fürdésre, úgy elfordíthatja a fejét akkor is, ha a szájára szeretnénk puszit adni.

Szexuális töltet

És akkor jön egy újabb kérdés: ha a gyereket nem zavarja, akkor bármeddig szájon puszilhatjuk? Ilyenkor csak azt érdemes végiggondolnunk, hogy az átszexualizált világunkban mennyire szerencsés ilyet csinálnunk.

Stáhly Katalin szerint azért lehet kényes, káros és magyarázkodásra okot adó pillanat egy, a „közönség előtt” gyerekszájra adott puszi, mert a felnőttek számára ez éppolyan szexuális töltetű, mint ahogyan az egy ágyban alvás vagy az együtt fürdés.

Emellett még egy nagyon fontos dolgot is mérlegelnünk kell: ha egy számunkra kedves, gyermekünkkel készített – akár szájra puszis – képet osztunk meg a közösségi oldalakon, számolnunk kell annak a következményeivel is, többek között azzal, hogy később mindezt kifogásolhatja a csemeténk. Mert bármilyen felvételt is teszünk közzé, azt már sosem lehet eltüntetni az internetről.

Összefoglalva: inkább nem

Röviden tehát: a puszi jó, a szájra puszi is kedves, de csak addig, ameddig a gyermekünk számára nem kényelmetlen, kellemetlen vagy nemkívánatos. Figyeljünk a csemeténk ezzel kapcsolatos jelzéseire, és gondoljuk végig azt is, hogy a mai környezetben, a mi szexuálisan túlfűtött világunkban jót teszünk-e a gyermeki ajakra lehelt puszival.

A gyermekpszichológus azt mondja, inkább nem, mint igen, pláne úgy, hogy amíg a gyerekek számára az ölelés, a szeretet kifejezése, mondhatjuk, hogy létszükséglet, addig a szájra adott puszi nem az.