„Két herebiopszián vagyok túl, de még reménykedem”

– egy terméketlen férfi igaz története, 3. rész

Örökbefogadás, donorsperma vagy herebiopszia – aki nem érintett, el sem tudja képzelni, milyen nagy súlyú döntéseket kell meghoznia annak a férfinak, akinek az áll az orvosi papírján, hogy terméketlen. Kovács Attila döntött, és most elmeséli, hogyan.

Miután a vizsgálatok kimutatták, hogy steril vagyok, nagyban megváltozott az életünk. Sok sikertelen próbálkozás és kudarc után a feleségemmel úgy döntöttünk, annak érdekében, hogy közös gyermekünk születhessen, vállaljuk a lombikprogramot, és továbbmegyünk ezen az úton. Végigcsináltam az orvosok által ajánlott vitaminkúrát és a 70 nap önmegtartóztatást is.

Majd újból vizsgálat, ekkor már csak termékenységi

Oda a feleségemmel együtt mentünk, mert szerettünk volna mindketten beszélni az orvossal. A helyzet változatlan és eredménytelen. Nincs egy sem! Már megint…

Következetes, megértő és nagyon jó lelkű az orvosunk

Komolyan mondom, ha nem én vagyok ott, nem hiszem el. Kicsordult egy könnycsepp a szeméből, felállt a székéből, előbb megölelt engem, olyan „barátilag” megveregette a hátamat, majd a feleségemet is megölelte, és feltette a nagy kérdést: mit gondolunk, hogyan tovább?
– Szeretnénk gyereket – hangzott a válaszunk.

Felvázolta a lehetőségeket

Egy: örökbe fogadunk – nem akarok senkit megbántani, de ez csak akkor jöhetne szóba, ha már nincs más lehetőség.
Kettő: donorsperma – ez már jobb, mert félig a feleségemé. Majd felfogom úgy, hogy az előző kapcsolatból hozott gyerek, ez hasonló érzés lehet.
Három: herebiopszia – nem írom le, olvass utána, de ne nézz róla videót!

Gondolom, kitaláltátok. Igen, a herebiopsziát választottam, kb. 3 perc alatt. És akkor még nem tudtam, hogy mi az.
– Nem kell elhamarkodni – jött a válasz. Akkor még nem tudtam, hogy a doktor úr mire értette a válaszát. Ma már tudom. Miután utánajártam, hogy mi is ez a herebiopszia-műtét, hát igencsak át kellett értékelnem a döntésemet. Úgy éreztem, hogy szó szerint a tökeimet viszem a vásárra.

Egy olyan nagy súlyú döntést kellett meghoznom az életemben, mint amikor elhatároztam, hogy megkérem a feleségem kezét. Hiszen ez is egy olyan „játék”, hogy ha belekezdesz, nem etikus kiszállni menet közben, mint ahogy a házasságból sem. Ugyanazt a mély elköteleződést éreztem, és egyben azt, hogy fel kell adnom magam. Utáltam az egész helyzetet, utáltam magam, hogy a feleségemet belekényszerítettem ebbe a helyzetbe. Félelmet adtam egy „talánért”.

De végül döntöttem

Holnap, egy hét, egy év múlva is így fogom gondolni. Nem, nem a feleségem akarta, ez az én döntésem volt. És nem bántam meg! Azt szeretném, ha bármikor visszagondolok erre a történetre, és majd ránézek a gyermekemre, a gyermekeimre, az jusson eszembe: mindent megtettem, ami tőlem tellett. És igen, van az a pénz. Mert az sem mellékes, hogy sokba kerül ez az egész. Még nincs gyerekünk, de biztosan lesz. A harmadik lombikot csináljuk, én túl vagyok két herebiopszián. Az elsőnél volt annyi életképes spermium, hogy tudtak lefagyasztani is belőle, de elfogyott.

Erre készültem, megbeszélt időpontban a doktor úr végezte a klinikán, gerincérzéstelenítéssel. Nem esett jól, de egy hét lábadozás, és kész.
A második úgy történt, hogy bementünk a helyre, ahol végzik a lombikot, és történt egy kis malőr: nincs mit beültetni.
1,5 perc sokk – agyf@sz, telefon az orvosnak.

Gáz van

11-kor tudtam meg, hogy gáz van, és meg kell oldani egy problémát.
13.30-kor megtörtént az első bemetszés a műtőben, fél-háromnegyed órás beavatkozás volt (na ez most csak ambuláns volt, lokálisan, ébren, és qrvára sz@r volt).
A friss anyag bekerült a termoszba, onnan a petesejtekhez (kb. 10 perc múlva), és ma szóltak, hogy hét petesejtet sikerült megtermékenyíteni.

És most jön a türelemjáték…

Két sikertelen beültetés után még több energiánk van, legalábbis türelmünk. Valahogy mindig változtat egy kicsit rajtunk, de jó irányban. Kudarcok vannak, de fel kell állni, és menni kell tovább! Ha akarod, és csak akkor. Más miatt ne csináld, mert tönkremész. Magad miatt tedd meg!

Tudod, soha senki nem fogja kutatni, hogy miért vagy steril

Ha nem volt előzmény, nem volt olyan kezelésed (sugár, felnőttkori mumpsz), senkit nem érdekel, ha ezek közül semmiben nem volt részed, hogy miért vagy nemzőképtelen. Szteroidbombák, izomagyak, femenderek, hajrá! A férfiaknak pedig sok sikert, erőt és kitartást kívánok, mert nem lesz egyszerű. Sőt! Sajnos egyre többen járunk ebben a cipőben. Hogy miért? Szerintem tudjuk a választ, de nem merjük mondani.

Szóval 25 éves korotokra legyen egy termékenységi vizsgálat a hátatok mögött, mert van idő és lehetőség cselekedni. 40 évesen ez nehezebb. Mert neked nem, de a nőnek a jobbodon tiktak.

És még egy gondolat a hölgyeknek

Ha a férfi mellettetek szó szerint a tökeit viszi a vásárra, szeressétek nagyon, mert aki ezt megteszi, az nem is tudná jobban kinyilvánítani az irántatok érzett szeretetét. És ez jó. Mi két éve nyomjuk, de úgy érzem, ez jó.
Mert egymásért, közösen tesszük.

Még folytatjuk.