Millió filmben láthattunk már vízben fuldoklós jeleneteket, ám azt csak kevesen tudják, hogy az, amit a mozivásznon látunk, egy cseppet sem hasonlít az igazira. Egy, az életéért küzdő ugyanis nem csapkod, és segítségért sem kiált. De akkor mégis hogyan lehet észrevenni, ha valaki bajban van? Eláruljuk, ahogyan azt is, hogyan reagálhatunk rá.
Egy exéletmentő hajóskapitány talpig ruhában egy nap leugrott hajója fedélzetéről, és sebesen úszni kezdett a vízben, egyenesen egy, a part és a horgonyzott hajó között úszó pár felé.
„Szerintem azt hiszi, hogy te fuldokolsz” – mondta a férj a feleségének.
Noha korábban valóban csapkodták egymást a vízben, és a nő sikoltozott is, most teljesen egyértelműen látszott, hogy mindketten nyakig elmerülve állnak a vízben.
„Kutyabajunk, mit csinál ez?” – kérdezte a nő már kicsit dühösen.
„Jól vagyunk!” – kiáltotta a férfi integetve, de a kapitány egyre csak közeledett feléjük.
„Mozgás!” – kiáltotta a kapitány, és a meglepett pár közé úszott.
A nő és a férfi ekkor értette meg a kapitány igyekezetét: pontosan mögöttük ugyanis, csupán néhány méterrel odébb a 9 éves lányuk fuldokolt…
De vajon honnan tudta a kapitány azt, amit az apa egész közelről sem vett észre?
Csendes esemény
Miután úgy él a köztudatban, hogy a fuldoklás egy zajos esemény, a csendes fürdőzőkre jóformán senki sem figyel. Pedig egy bajban lévő úszó valójában nem kiabál. Mindezt dr. Francesco A. Pia amerikai életmentő is megerősíti, aki kutatásaival és képzéseivel világszerte segített a vízben bajba jutottakon.
Ő alkotta meg például az ösztönös fulladásválasz fogalmát is, amely nem más, mint egy olyan ösztönös reakció, amely az ember fulladásközeli állapotában következik be.
Képtelen segítséget kérni
Ha sok időt töltesz a vízben vagy a part közelében, fontos, hogy tudd, milyen is az, ha valaki bajban van. Az első és legfontosabb, amivel érdemes tisztában lenned, az az, hogy kevés kivételtől eltekintve a fuldokló egyszerűen képtelen segítségért kiáltani. Mivel ilyenkor az ember nem tud megfelelően levegőt venni, nem jut elegendő oxigén a szerveihez, így olyan akaratlagos mozdulatokat sem tud tenni, amelyekkel felhívhatná magára a figyelmet.
Fuldoklás közben az életéért küzdő tehát nem arra fókuszál, hogy kiabáljon, hanem arra, hogy levegőt vegyen. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy egy segítségért kiabáló ember ne lenne igazi bajban – a fulladozókkal ellentétben azonban ők tudnak tenni a túlélésükért, például meg tudják ragadni a mentőkötelet.
Legfeljebb egy perc
Ugyanez a helyzet a csapkodással és a segélykérő integetéssel is, hiszen egy fuldokló karjai nincsenek a víz felszínénén. A természet ugyanis ösztönösen arra kényszeríti őt, hogy oldalra nyújtva a karjait, azokkal lenyomva a víz felszínét, a víz fölé emelhesse a fejét. A fuldokló a fuldoklási folyamat első 20–60 másodpercében tud csupán a vízfelszín közelében maradni, azután elsüllyed.
További jelek
Az ösztönös, automatikus reakció jellemzőjeként még ezek mellett is van jó pár olyan jel, amely fulladásközeli állapotot jelez. Ilyen például a fej hátrafeszítése azért, hogy a fuldokló a száján keresztül levegőt tudjon venni.
De ilyen a lábmozgások hiánya és a nem fókuszáló, üveges szemek, valamint a felgyorsuló, kapkodó, felületessé váló légzés is. Hasznos tudni azt is, hogy éppen ezek az öntudatlan reakciók okozzák azt is, hogy a fuldokló nem tud reagálni a környezetére.
A gyerekek mindig zajosak
Miután tényleg úgy néz ki egy fulladás, mintha nem lenne az, mindig legyünk résen! Szülőként rendkívül fontos tudnunk, hogy a vízben játszó gyerekek mindig zajosak. Ha elcsendesednek, akkor igyekezzünk minél hamarabb megtalálni az okát!
Forrás: Soundingsonline.com
Hirdetés
