Változókorba léptem. És ez mit jelent? – kérdezte az öcsém. Hát azt, hogy elöregedett a teste – válaszolta a férjem. De vajon szégyenletes dolog, hogy klimaxolok? Vagy csak én érzem úgy, hogy ez megalázó? Lehet-e, illik-e erről beszélni?
Évek óta tapasztaltam, hogy a menstruációm hol előbb, hol később jön meg. A hangulatingadozás, a fáradékonyság és a súlyproblémák mindig is jelen voltak az életemben, amit a mindennapos stressz számlájára írtam, de pár hónapja kiegészült még néhány nem várt tünettel. Szédelegtem, általában az ágyban fekve, de néha napközben is picit éreztem, hogy elgyengülök. Éjszakánként pedig arra ébredtem, hogy iszonyatosan melegem van. Már a fűtést is lekapcsoltam a hálószobában, mert szinte megőrültem, annyira forrónak éreztem a levegőt.
Változókori értékek
Az éves nőgyógyászati rákszűrés alkalmával kértem az orvosomat, hogy nézzük meg, lehetséges-e, hogy már klimaxolok. Azt mondta, hogy ezt nem hiszi, hiszen általában negyvenöt éves kor felett szokott kezdődni, viszont a laboreredmények után a nőgyógyászomtól az alábbi e-mailt kaptam:
„Ez a hormoneredmény arra utal, hogy a petefészkei jelenleg nem nagyon termelnek hormont, illetve csak alacsonyabb mennyiségben. Ezek az értékek a változókori értékeknek felelnek meg.”
Csak ültem, és próbáltam elképzelni, hogy vajon ez mit jelenthet. Ezek szerint évek óta valóban a menopauza kopogtatott, ami most el is érkezett?
Nem lehet többé gyerekem
Hogyan élik meg a nők, hogy változókorba léptek, ahonnan nincs visszaút? Soha többé nem menstruálok, tehát soha többé nem lehet gyerekem. Eszembe jut a hatvanöt éves nő története, aki még nagymamakorban szült egy gyereket. Én huszonkét évvel vagyok fiatalabb nála, de már nem szülhetek többet.
Nincs már szükségem a fürdőszobai szekrényben sorakozó tamponokra és betétekre. Sebaj, hiszen majd nemsokára folytatja a lányom a családunkban menstruáló nők sorát.
Nyaralhatok önfeledten, mert már nem kell a havi vérzéssel bajlódni, és igen, ez már a biztos öregedés jele, legalábbis biológiailag.
Elöregedett a testem
Családi összejövetel volt nálunk, még friss volt a diagnózis, ezért megosztottam a tesóimmal.
Változókorba léptem – mondtam. És ez mit jelent? – kérdezte az öcsém. Hát azt, hogy elöregedett a teste – válaszolta a férjem.
Jót nevettünk ezen, de sajnos nem ilyen egyszerű és önfeledt a mindennapokban megélni. Napközben előfordul, hogy minden ok nélkül kipirosodok, és éjszakánként még mindig izzadok, ezt nevezik hőhullámnak. Ami elmúlt, hogy nincs bennem a menzeszek előtti feszültség, és már nem is várom, hogy menstruáljak.
Hosszú távra tervezek
Az orvosom ajánlott egy vény nélkül kapható gyógyszert, ami enyhíti ezeket a panaszokat. A gyógyszertárban megkérdezte a gyógyszerész hölgy, hogy a harminc- vagy a százhúsz darabosat kérem. Természetesen a százhúsz darabosat, hiszen hosszú távra tervezek vele.
Mintha meghaltál volna
Éppen a negyvenharmadik születésnapomon jött meg utoljára. Ennek már öt hónapja. Azóta barátkozom és olvasok a témában. Folyamatosan próbálom a környezetemet monitorozni. Egyértelműen azt tapasztalom, hogy a nőtársak ledöbbennek. Hiszen veled ilyen nem történhet, kicsit leírnak, mintha meghaltál volna. Én is úgy gondoltam, hogy ez az öregedés egyik mérföldköve, de sosem gondoltam, hogy ilyen fiatalon utolér. Azt is hallottam, hogy az utóbbi években már egyre fiatalabb korban bekövetkezhet, illetve vannak olyan népcsoportok, ahol nincs is szó a hőhullámra, mert ez a tünet náluk nem is jelentkezik.
Vajon szégyenletes dolog-e, hogy klimaxolok? Vagy csak én érzem úgy, hogy ez szégyen? Lehet-e erről beszélni? Én úgy döntöttem: vállalom és elfogadom, hogy velem is megtörtént.
Borítókép: Pixabay
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
