„Anya, egyszer mindenki meghal?” – gyermeki kérdések, anyai válaszok a halálról és a gyászról

Bármennyire is szeretnénk, a gyermekeinket nem tudjuk megkímélni minden nehézségtől. Még a veszteségtől, a szerettünk elvesztésének fájdalmától sem. De vajon hogyan segíthetünk nekik a gyászfeldolgozásban úgy, hogy mi, felnőttek is nehezen tudjuk elfogadni a halált? Stáhly Katalin gyermekpszichológust kérdeztük.

„Anya, te is meg fogsz halni?” – a legtöbb szülő retteg attól, hogy a gyermeke egyszer neki is felteszi ezt a kérdést. De attól még jobban, hogy vajon mit tud erre mondani. Az természetes, hogy a gyermekünket nem tudjuk minden nehézségtől megvédeni és minden fájdalomtól megkímélni, ám a halál tényét elhallgatni vagy elhárítani nem jó megoldás. A válasz tehát egyszerű, ám mégsem olyan könnyű kimondani: igen.

Nem jó megoldás a hárítás

Stáhly Katalin gyermekpszichológus, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány NEMECSEK programjának egyik vezetője szerint az élete egy bizonyos szakaszában minden gyerek rákérdez arra, hogy mindannyian meghalunk-e. A felnőttek sokszor minden, halállal kapcsolatos kérdést elhárítanak, pedig nem is biztos, hogy a gyereknek a konkrét válaszra, hanem inkább arra van szüksége, hogy erről beszélgessünk. Akár a kedvenc játék mackójának elvesztése kapcsán.

Ijesztő titkolózás

A téma megfoghatatlannak, olykor-olykor ijesztőnek tűnik, de könnyebbé tehetjük az erről való beszélgetést, ha a gyerekeket felkészítjük az életre. Beszélnünk kell róla, hogy világos legyen számukra: a halál az élet természetes „része”, amit nem lehet elkerülni.

„Ha van veszteség, gyász, nem lehet úgy csinálni, mintha nem lenne. Már csak azért sem, mert a gyerekek a fájdalmat és a halál tényét könnyebben feldolgozzák, mint a bizalom elvesztését” – magyarázta Stáhly Katalin.

„A titkolózás vagy a hazugság, még ha kegyes is, a gyerek számára nehezen kezelhető; megijeszti, ha a kérdésére nem kap választ, vagy nem az igazi választ kapja” – mondta a gyermekpszichológus, majd hozzátette, nem szabad a gyermekben azt sem erősíteni, hogy anya és apa csak akkor hal meg, ha öreg lesz. Erre jó válasz lehet az, hogy „nem tudhatjuk, mikor halunk meg, de remélem, hogy nagyon sokára”, vagy az, hogy „mi mindent megteszünk azért, hogy sokáig éljünk”.

Máshogy működnek

A gyerekek gyásza teljesen más, mint a felnőtteké, hiszen nem tudnak folyamatosan a veszteségre gondolni, képesek kacagva úgy játszani a kis pajtásaikkal a játszótéren, mintha nem történt volna semmi. A szakember azonban arra figyelmeztet, hogy ebből sosem szabad levonnunk azt a következtetést, hogy minden rendben.

„Nagyon fontos, hogy engedjük megélni a gyermek érzéseit, hagyjuk, hogy nevessen, ha épp úgy érzi jól magát, és sírjon, ha arra van szüksége” – magyarázta Stáhly Katalin.

A gyász rólunk, felnőttekről, a mi szomorúságunkról is szól. Az érzéseinket, hogy szomorúak vagyunk, vagy sírunk, a gyerekek előtt is ki lehet mutatni, sőt, ha nem bújunk el, hanem látja rajtunk az érzelmeinket, azzal azt közvetítjük neki, hogy ő is kimutathatja, ha bánatos, szomorkodik, vagy nem érzi jól magát. Mindez őt is segíti a veszteség feldolgozásában.

Életkori sajátosságok

A veszteség feldolgozásában nagyon fontos a szerepe az életkori sajátosságoknak. Ha a családban tabu a halál, egy énközpontú gondolkodású óvodás például magát okolhatja egy szerette elvesztése miatt. Ebben a korban már tudják ugyanis, hogy a tetteknek következményei vannak – „azért halt meg a nagyi, mert nem ettem meg a sütit, amit ő készített”. Egy ilyen helyzetből nagyon nehéz kihozni a gyermeket…

Egy családban történt haláleset kapcsán a nagyobbak viselkedése is megváltozhat, ám a szélsőségesebb megnyilvánulásokat gyakran nem kapcsoljuk össze a gyásszal. A gyermekpszichológus szerint a kamaszkor különösen érzékeny időszak, ilyenkor különösen nehéz gyászolni például egy olyan elvesztett apát, akivel szemben éppen lázadni kellene.

Így segíthet a felnőtt

De hogyan segíthetjük a gyermeket a gyászban? A szakember szerint a kisebbeket játékkal, rajzolással, beszélgetéssel, a döntéseinkbe való bevonással.

„Ha magára hagyjuk, ha nem beszélünk arról, akit elveszítettünk, akkor azt tapasztalhatja meg, hogy így, emlékezés nélkül múlik el minden. Úgy érezheti, hogy valami nincs rendben vele, ha arra a szerettére emlékezik, aki meghalt” – magyarázta Stáhly Katalin.

Gyógyító közösség

A gyász feldolgozásában nagy szerepe van a közösségnek is. A gyerekek óvodai vagy iskolai közege például nagy segítséget adhat a nehéz időszakban, hiszen ez a megszokott világot jelenti, amikor még minden rendben volt. Az önsegítő csoportok felkeresése is jó megoldás, ami nagyon felszabadító lehet a gyermeknek, hiszen olyanokkal beszélhet, akik hasonló veszteséget éltek át, mint ő.