A narcizmus szó hallatán sokak csupán férjekre és apákra gondolnak, de tévedés azt hinni, hogy csak a férfiakat érinti. A narcisztikus személyiségzavarban szenvedők 20 százaléka ugyanis nő, köztük megannyi anya. De vajon milyen lehet egy narcisztikus nő gyermekeként felnőni? Többek között ezt is megkérdeztük Dikker Vanda pszichológustól.
Emlékszel még Hófehérke gonosz mostohájára, arra a nőre, aki betegesen retteg attól, hogy a királyságban valaki felülmúlja őt? Az éjfekete hajú szépség és az anyja története jól példázza, milyen is az anyai narcisztikus személyiségzavar.
A narcisztikus személyiségzavarról
A szakemberek azt sorolják a narcisztikus személyiségzavarral küzdők közé, akikre az alábbiakból 5 vagy több sajátosság jellemző:
- a saját fontosságáról nagyzoló érzése van (pl. saját teljesítményét, tehetségét eltúlozza, megfelelő teljesítmények nélkül is elvárja, hogy kiválónak ismerjék el);
- gyakran fantáziál határtalan sikerről, szépségről, hatalomról, éleselméjűségről, ideális szerelemről;
- azt hiszi, hogy különleges teremtmény, akit csak hozzá hasonló, a társadalmi ranglétrán magasan álló emberek érthetnek meg;
- túlzó mértékű csodálatot vár el; különleges bánásmódot vagy az elképzeléseivel való automatikus együttműködést vár el;
- interperszonálisan önző, a kapcsolataiban másokat kihasznál, hogy saját céljait elérje;
- empátiája hiányzik: képtelen felismerni és átérezni mások érzéseit és szükségleteit;
- sokszor és mélyen érez irigységet, vagy azt hiszi, mások irigykednek rá;
- gőgös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök *Forrás: BNO-10 Zsebkönyv DSM-IV™ meghatározásokkal
(Animula Egyesület, 1996)
Nők vs. férfiak
Dikker Vanda pszichológus szerint a narcisztikus viselkedés alapvetően a férfiakra jellemzőbb, a narcisztikus személyiségzavarban szenvedők csupán 20 százaléka nő. Óriási különbségek még sincsenek, mindkét nem hasonló manipulációs trükköket alkalmaz. „Természetesen vannak enyhébb, női és férfi nemi szerepekből adódó különbségek, amelyek némiképp átszínezhetik a viselkedést, de a károkozás mértéke nagyon is hasonló” – mondta a szakember.
A szakirodalom nem is különböztet meg anyai narcizmust, ám tény, hogy a személyiségzavar az anyáknál is megjelenhet. A pszichológus szerint azonban ez sokkal korábbról, egészen a gyermekkorból indul.
Gyerekből narcisztikus felnőtt?
E személyiségzavar többnyire olyan gyerekeknél alakul ki, akik mélyen hatalmas önbizalomhiánnyal küzdenek, mert sosem kapták meg a feltétel nélküli szülői szeretetet. Ezek a gyermekek többnyire olyan családokban nőnek fel, ahol látszólag minden rendben van, sőt a légkör akár még ideálisnak is mondható. Nem úgy a színfalak mögött: lehet például, hogy anyagi értelemben el van kényeztetve, de nem érzi, nem tanulja meg, hogy milyen szeretve lenni.
„A gyerekben az a kép rögzül, hogy az emberi relációkat a hatalmi dinamika határozza meg. Valaki mindig fent van, amiből az következik, hogy a másik lent. Nincs egyenrangú kapcsolat, csak a hierarchia. A narcisztikus pont ezért vágyna felnőttkorában egy szerető kapcsolatra, de nem tudja, hogyan kell szeretetet adni, és nem mer szeretetet kapni, hiszen az azt jelentené, hogy ő sérülékenységével alulra kerül a hatalmi harcban” – magyarázta a pszichológus, majd hozzátette: ezzel a mentalitással a saját gyermeke nevelése is állandó belső konfliktusokkal terhelt, aminek egyértelműen a gyermek issza meg a levét.
Túl kritikus szülő
A narcisztikus anya attól tart a legjobban, hogy a saját gyermeke túlszárnyalja majd őt. Ez a félelem megnyilvánulhat abban, hogy túlzóan kritikus a gyermekével, vagy éppen semmibe veszi a sikereit.
„Az ilyen szülő úgy érzi, hogy gyermeke összes tehetségét tőle, a jóval tehetségesebb szülőtől örökölte, tehát nincs mire büszkének lennie. A babérokat így »jogosan« learatja a gyermek sikereiért, a gyermek hibáiért azonban nem vállalja a felelősséget. Titkon azt reméli, hogy a gyermeke nem lesz túl sikeres, hiszen akkor túlszárnyalná őt. De ha mégis, azt is csak neki köszönheti, és ezzel továbbra is magasabb pozícióban tud maradni” – mondta Dikker Vanda.
Ezt mondja egy narcisztikus anya
- „Én mindent megteszek érted, te pedig meg sem hálálod. Kíváncsi vagyok, mihez kezdenél, ha én nem lennék!”
- „Azért nem vagyok boldog, mert folyamatosan szégyenkeznem kell miattad.”
- „Ha nem hoznál állandóan rossz jegyeket, akkor ki merném dugni az orromat a lakásból. Miattad betegeskedek állandóan!”
- „Bezzeg a bátyád rég megcsinálta volna! Miért nem vagy te is olyan, mint ő?”
- „Ha az orvosi pályát választod, nagyon büszke leszek rád. A táncról pedig ne halljak többet!”
- „Ha én fizetem a tanulmányaidat, akkor én döntöm el, hogy milyen szakirányba fektetem a pénzemet!”
A narcisztikus anya 9 ismérve
1. Saját álmok beteljesítése
Sok narcisztikus szülő már kisgyermekkorában belekényszeríti a – többnyire tehetséges – gyermekét egy olyan életpályába, amelyben látja a saját elveszett álmai beteljesülését. Nem azért viszi például heti hat edzésre a hétéves kislányát, mert az élvezi a táncot, hanem azért, mert komoly tervei vannak vele.
2. Sikerek szabotálása, leértékelése
Mivel egy narcisztikus anya sokszor fenyegetve érzi a saját hatalmi helyzetét a gyermeke tehetsége miatt, így egy-egy nagyobb sikerélmény romboló hatással lenne az önbizalmára. Épp ezért szándékosan kicsinyíti, elbagatellizálja a gyermeke sikereit azért, hogy ő maga továbbra is kiválónak tűnjön.
3. A felsőbbrendűség-érzés átörökítése
A gyermekek a szülőktől látott mintákat sajátítják el, így hosszú távon ők is lekezelően viselkedhetnek a társaikkal, és hajlamosak lesznek a manipulációra, mert azt érzik, hogy jobbak másoknál. Többek között ez a magyarázata annak, hogy sok narcisztikus szülő nevel narcisztikus gyermekeket.
4. A tökéletes család illúziója
A narcisztikus szülők mindent megtesznek azért, hogy kifelé egy tökéletes, idilli család képét mutassák, és nem tűrik, hogy ezt a gyermekeik bemocskolják. Sokkal fontosabb nekik, hogy mások mit látnak, mint az, hogy ténylegesen mi történik a színfalak mögött.
5. Szeretet mint eszköz
A narcisztikus anya a szeretete kimutatását szintén a manipuláció eszközeként használja, így feltételhez köti azt. A szeretetmegvonást büntetésként használja, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt elvárja.
6. Kontrollmánia
A narcisztikus szülő nehezen viseli a gyermek növekedésével, érésével, függetlenedésével járó kontrollvesztést. A gyermek engedetlenségére legtöbbször sértődéssel, szeretetmegvonással reagál. Ha úgy látja, hogy a gyermeke másokat helyez előtérbe, erős féltékenység jelenhet meg.
7. Empátia hiánya
A narcisztikus anya nem lát túl a saját szükségletein és igényein. Nagyon nehéz számára beleérezni gyermeke szükségleteibe, és önzetlenül cselekedni.
8. Függőség kialakítása
A narcisztikus anya azon dolgozik, hogy gyermekei érzelmi, fizikai és gazdasági szinten függővé váljanak tőle, és lehetőleg ez egész életük során fennmaradjon. Ha a gyermek mégis függetlenedik, megfordítja a folyamatot: a saját függőségét nagyítja fel, vagyis eléri, hogy ő maga ne tudjon létezni a gyermekei nélkül, aminek egyik eszköze az érzelmi zsarolás, a folyamatos bűntudatkeltés.
9. Elhanyagolás
Vannak olyan időszakok, amikor a narcisztikus anya önmegvalósítási törekvései teljesen háttérbe szorítják az anyaságot, így hajlamos lehet elhanyagolni a gyermekeit. A gyermekek így önállóságra kényszerülnek, amelyért később szeretetmegvonás a büntetés.
Nehéz felismerni
A narcisztikus szülőt nem könnyű felismernie egy kívülállónak, hiszen az kifelé próbál tökéletes képet mutatni, ami ma a közösségi média világában sokszor gyerekjáték. A legtöbb gyermek ráadásul nem is tudja, hogy az, ami a családjában történik, nem átlagos. Erre a legtöbben csak felnőttkorukban jönnek rá. De még ha gyerekként rá is ébrednek arra, hogy baj van, akkor sincs sok esély arra, hogy terápiába kerüljön. Ehhez ugyanis egy kiskorúnak szülői engedélyre van szüksége, amelyet egy narcisztikus anya sosem fog megadni, hiszen akkor bevallaná a saját gyengeségét. Az ilyen törekvéseket legtöbbször szankciók követik, amelyek elveszik a gyermek kedvét a további próbálkozásoktól. Így pedig szinte semmi esély arra, hogy még gyermekként vagy tinédzserként szakemberrel beszéljék meg a gondjaikat.
Mi lesz a gyerekekkel?
Dikker Vanda szerint a narcisztikus szülő mellett felnövő gyermekek három megküzdési stratégia közül szoktak választani: vagy kiállnak saját magukért és aktívan konfliktusba keverednek a szülővel, vagy eltávolodnak tőle, esetleg maguk is narcisztikussá válnak.
„Bármely stratégiát is választják, a gyermekkori élmények önbizalomhiányt, kötődési zavarokat, bizalmatlanságot és nem kielégítő társas kapcsolatokat okozhatnak felnőttkorukban” – sorolta a pszichológus.
Ezeket a sebeket azonban nem kell egész életükben hordozniuk. Megfelelő terápiás keretek között ugyanis megtalálhatják önbizalmuk alapjait, amelyre építve egészséges kapcsolatokat tudnak teremteni. Mi több, akár azt is megtanulhatják, hogy hogyan viszonyuljanak felnőtt életükben a szüleikhez úgy, hogy már ne dőljenek be a manipulatív próbálkozásoknak.
Ezt olvastad már?
Árulkodó jelek: észre kell venni, ha egy gyereket szexuálisan bántalmaznak!
Kattints a Podcast hallgatásához!
