A várandóssága lehetett volna boldog és gondtalan is Varga Viviennek, hiszen azt mondták neki, sosem lehet gyermeke, ám éppen a baba miatt rúgták ki a munkahelyéről. Vivien azonban egy percig sem csüggedt, az igazáért a bíróságig ment, ahol végül pert nyert, aztán pedig megvalósította a nagy álmát, és létrehozta a vállalkozását: olyan ruhákat dob piacra, amiknek fonalai 80 százalékban újrahasznosított műanyagból készülnek. Varga Viviennel beszélgettünk.
Anyamagazin: Rögös út vezetett a vállalkozásod elindításáig. Mesélsz arról az időszakról, amikor terhesen kirúgtak a munkahelyedről?
Varga Vivien: Nem gondolkodtak, simán elbocsájtottak, majd földbe döngöltek. Napokig megdöbbenve kerestem a választ a reakciójukra, hiszen én nem így ismertem őket. Nagy csalódás volt, hogy perre kellett vinnem az ügyet, de ilyenkor az embernek ezt kell tennie. Innen is szeretném felhívni minden kismama figyelmét arra, hogy nemcsak a munkáltató, de senki más, sehol máshol nem tehet velük törvénytelen dolgot. Remélem, egyre több kismamához jut majd el a történetem, hogy nekik is legyen erejük, bátorságuk ilyet tenni!
A: Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek?
V. V.: Elsősorban azt ajánlom, ne húzzák fel magukat, és nyugodtan, kiegyensúlyozottan magyarázzák el a munkáltatónak: ha bepereli őket, akkor csak rosszabbul járhat, mint ha törvényes úton jár el. Ez azt jelenti, hogy a perköltséget vagy a perköltség egy részét ilyenkor a vesztes fél fizeti. Emellett az összes szabadságnak – amit két év alatt ki kellett volna adni – a költségét is ki kell fizetnie a munkáltatónak. Mindenféleképpen arra kell figyelni, hogy minél kevesebb huzavonával járjon a dolog, és akár egy ügyvéd segítségét is lehet kérni a tárgyaláshoz. Sajnos én itt tévedtem, egyedül mentem, pedig talán le lehetett volna egyszerűbben zárni ezt a helyzetet. Ha más is így jár, a legfontosabb, hogy ne rettenjen meg.
A: Azt mondták neked az orvosok, hogy nem lehet majd babád, azaz meddő vagy. Hogyan dolgoztad fel ezt a hírt?
V. V.: Nagyon fiatal voltam. Őszintén szólva nem tudom, hogyan kezeltem. Lehet, hogy akkor sehogy sem voltam rá képes, csak elnyomtam magamban, és haladtam tovább az élettel…
A: Hogyan derült ki, hogy mégis babát vársz? Mit éreztél?
V. V.: Ez az a pillanat, amikor azt hiszed, megbolondultál, hogy te igazából most csak kettőt látsz. Tudom, most azt várod tőlem, hogy azt mondjam, rettenetesen boldog voltam. De nem. Csak rémült. Azt hittem, erre nem képes a testem, hogy én erre nem vagyok képes. Kilenc hónapig kellett sulykolnom, hogy ez a valóság. Majd akkor hittem el, hogy igaz, amikor jöttünk haza a kórházból. Az volt a felismerés.
A: Ha a munkahelyed nem reagál így, akkor is létrehoztad volna a saját vállalkozásod?
V. V.: Nem. Teljesen biztos, hogy munkát kerestem volna. A per alatt megismertem egy nagyon jó könyvelőt is. Amikor láttam, hogy ő milyen talpraesett nő, éreztem, hogy én is ilyenné akarok válni.
A: Tudom, milyen egy kétéves csemete anyukájának lenni, ezért csak csodálni tudlak, hogy mennyi mindenre van energiád mellette: honlap, vásárlókezelés, ügyintézés, tartalomgyártás, fotózások… Hogy csinálod?
V. V.: Igazából a gyártás a nehéz, a többi az életünk része. Nem hagynám ki a férjemet ebből a kérdésből, mert ő a másik főszereplő. Ha ő nincs, nincs a márka sem. Rengeteget segít nekem.
A: A vállalkozásod környezettudatos, vegán ruhákat készít. Mennyire van jelen a saját életedben a fenntarthatóság és a vegánság?
V. V.: Hol tartok ebben a dologban? Nem tudom, van-e mértékegysége. Szerintem jó úton. És nem azért, mert klímaszorongásom lenne, csak azért, mert ez fontos. Nem eszem húst, és már a tejet is szorítom ki az életemből. Lassú folyamat ez nálam, nehezen adom fel. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nehezen találok alternatívákat. De van, aki nem. Ebben lehet, hogy nem én vagyok a jó példa. Lehet, hogy egyik napról a másikra kellett volna száműznöm az állati eredetű ételeket az étkezésemből, de én ezt folyamatosan teszem meg.
Bőrből készült ruhákat és állati eredetű dolgokat nem hordok, és az egész család állatkísérlet-mentes termékekkel fürdik. Ez fontos szerepe az életünknek, nagyon sokat kutattunk jó termékek után. Komposztálunk, amit nagyon fontosnak tartok, lakásban is lehet, és szelektíven gyűjtjük a szemetet. A csomagolásokat és a zacskókat hanyagoljuk az életünkből, mosipelusozunk, mosásra és takarításra ecetet és más természetes alternatívákat használunk. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos van még, mert ez már a természetes létünk.
Vivien ruhadarabjai 80 százalékban újrahasznosított műanyagból készülnek. A vállalkozás arra törekszik, hogy olyan alapdarabokat gyártson, amelyeket különböző kombinációkban használva szinte bárhová felvehetünk. Például a fekete nadrágjuk sportcipővel edzésre, magas sarkúval pedig már a szimpla hétköznapi viseletben is megállja a helyét.
A: Mennyire volt nehéz átállni erre az életformára?
V. V.: Mindenre nagyon nehéz volt átállni, hiszen a változás mindig nehéz. De gondolkodsz a változáson, ne félj megtenni, csak jó származhat belőle. Nagy lelki fejlődés is az, hogy másokra is odafigyelsz. Az énközpontúságból való kilépés egy gyönyörű dolog.
A: Miért érzed fontosnak azt, hogy a Vivawellclothes képein ne legyen retus? Azaz hogy a magyar anyák tényleg a valóságot lássák a fotókon.
V. V.: Nem ez volt a tervem. De az első fotózásunkon szebbnél szebb lányok voltak. Aztán az egyik úgy érezte, nem elég szép képet töltöttem fel róla az Instagram-oldalunkra. Akkor éreztem, hogy nekem ez ellen harcolnom kell, nem érezhetik ezt a fiatal lányok. Nem fogom megváltoztatni a nők kinézetét a képeken, hogy ne a valóságot érzékeljék. Ez nehéz út, nagyon nehéz. Nehezen viselik az emberek a valóságot. És itt arról beszélek, hogy én nemcsak retusálatlan vagyok a képeken, de smink nélkül is, amit még nem sokan mertek bevállalni. Remélem, a jövőben ez változni fog!
