Szinte nincs olyan kisgyermekes otthon, ahol ne lenne legalább egy, Pásztohy Panka által megrajzolt mese. Magyarország egyik legnépszerűbb író-illusztrátorának kezei alól száznál is több könyv került ki, munkái már női és gyermekmagazinokban is megjelentek, és megannyi társasjátékot is illusztrált itthon és külföldön egyaránt. Panka azonban megáll egy kicsit, hiszen mostantól egészen más feladata lesz. De hogy mi, azt elsőként az Anyamagazin olvasóinak árulja el.
Örömteli hír
Nehéz szavakba önteni most a Pásztohy család boldogságát: Panka április 8-án életet adott harmadik gyermekének. A kis Mózes eredetileg pár nappal később jött volna világra, ám úgy döntött, hogy az áprilisi hópelyhekkel bizony ő is megérkezik. A kisfiút már izgatottan várta a család, köztük Mózes majdnem húszéves és hamarosan kétéves nővére is.
Zsonglőrködés az idővel
Amikor Lili, a nagylánya született, még javában egyetemista volt, ő pedig egyéves kora előtt elkezdte a bölcsődét. Rózinál, a kisebbik lányuknál ez szóba sem került. Így sokkal jobban meg kellett szerveznie a napjait. Amíg alkotott, addig András, a férje babázott. Rózi legnagyobb örömére, mert imádja az apját. Napi három-négy óra volt maximum, amit munkával töltött, ellentétben a hajdani éjszakázásokkal.
Panka szerencsés, van egy kis tetőtéri műterme, oda tud elvonulni. Az igazán elmélyült alkotásra nehéz időt szakítania, ám az írás bárhol működik. Amikor van tíz perce, a telefonján máris jegyzetel vagy javít. A rajzoláshoz azonban nélkülözhetetlen a nyugalom.
Most, hogy még egy pici csöppent az életükbe, nem szeretne alábbhagyni a munkával, szépen fokozatosan tudja majd beépíteni a mindennapjaikba. Mint mondja, a következő három-négy évben csak a saját sorozatán tervez majd dolgozni.
„Munkára lesz még időm bőven, a gyerekek viszont nagyon hamar felnőnek, szóval minden pillanatot szeretnék kiélvezni mellettük, velük.”
Egy kicsit belül gyermek maradt ő maga is
„Gyerekként csak az tűnt fel, hogy az osztálytársaim szüleivel ellentétben az enyémek nem jártak el dolgozni. A ház középső szintjén volt a műterem, ahol alkottak: édesapám (Szabados János) festőművészként, édesanyám (Weeber Klára) pedig szobrászként. Bár a festékek szaga vagy az agyag tapintása a mai napig az otthont jelentik számomra, én a munkám során más irányt választottam.
A képzőművészetet én csak nézőként, befogadóként szeretem. Egyetlen közös a munkánkban, hogy a vizualitással fejezzük ki magunkat. Számomra viszont az irodalom, a történetmesélés fontossága egyenrangú a rajzolással. A kettőt nem tudom különválasztani. Nem véletlenül választottam édesapám javaslata ellenére a Képzőművészeti Egyetem helyett a MOME animációszakát.”
Már ekkor tudta, hogy a gyerekeknek szeretne adni valamit. Sosem sikerült igazán felnőnie. A gyerekkori énje vele van mindennap, így természetes, hogy közel érzi magát a legkisebbek világához. Ha más szakmát választ, akkor biztosan óvónő lett volna.
A menhelyi kutyák ihlették
Amíg a legnagyobb kihívást az időhiány jelenti a munkájában, addig a legnagyobb örömet az okozza, ha egy saját projektjén dolgozhat, mint amilyen például a Pitypang és Lili-sorozat. Ekkor már az alkotás folyamata is boldogsággal tölti el. Az, ha pozitív olvasói visszajelzéseket kap, csak hab a tortán.
„Amikor Lili tízéves lett, engedtünk az évek óta tartó kérésáradatnak, és elmentünk kutyust választani egy menhelyre. A kiszemelt kutyus egy – már akkor is idős, tízéves – yorki lett, aki a Kacat nevet kapta, és végül még egy életet töltött nálunk, 18 évesen távozott az örök vadászmezőkre. Ő adta az ötletet, hogy mesét írjak a menhelyi kutyákról és az örökbefogadásukról.”
Az első kötet Mentsük meg a kiskutyám címen jelent meg. Pitypang a karakterét azonban nem a kis Kacat után kapta – egy barátnője kutyusa volt a modell. A történetet hamar megkedvelték a gyerekek, Panka el is kezdte járni az országot, hogy erről a fontos témáról meséljen nekik. Az első részt hamarosan követte a Szeretem a kiskutyám című kötet, ami a felelős állattartás témáját járja körül. Ez a rész a megjelenés évében Aranykönyv díjas is lett. Az elismerést aztán a harmadik kötet is kiérdemelte, a negyedik pedig második lett a szavazáson.
Itt találkozhatunk Panka műveivel:
Pásztohy Panka az évek során több mint száz könyvet, tankönyvet illusztrált, de több női és gyermekmagazinban is megjelentek a munkái. Az első általa illusztrált könyv szerzője Berg Judit volt, és a Panka és Csiribí-sorozaton dolgoztak együtt. Nagyon szerette a közös munkát Marék Veronikával is, a Bohóc és a kismajom című könyvét rajzolhatta. A kortársak közül Peter Bichsel, Finy Petra, Vadadi Adrienn, Buda Ferenc, Böszörményi Gyula, Acsai Roland, Csapody Kinga, Dragomán György történeteihez is készített illusztrációkat. Sajnos már nem említhetjük az élők sorában Rigó Bélát és Bálint Ágnest. Illusztrálta még Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Fodor Sándor, Tersánszky Józsi Jenő és Forrai Katalin több könyvét, dolgozott versesköteteken és antológiákon is.
Játékos tanítás
Panka mindig olyan témát választ a történetekhez, ami túl azon, hogy érdekli és foglalkoztatja a kicsiket, még játékosan tanítja is őket. Ilyen például a környezetvédelem (Gyógyítsd meg a kiskutyám), a helyes közlekedés (Pitypang a zebrán), az empátia (Pitypang születésnapja), a vakvezető kutyák (Pitypang segít), a kistestvér születése (Pitypang testvérei), vagy a sötéttől való félelem leküzdése (Jó éjszakát, Pitypang).
Tizenhárom könyv
Az, hogy szerzőként már tizenhárom könyvet jegyeznek a neve mellett, külön fejezetet nyitott az életében. A Pitypang és Lili-sorozaton kívül megjelent a Halló, mama! című mesekönyve, ami a világ két pontján elő nagyszülő és unoka kapcsolatot mutatja be; a Pesti mese, ami a saját gyermekkori emlékei alapján íródott, és a vidék-főváros különbségeit, illetve az együtt töltött idő fontosságát mutatja be egy ötéves vidéki kislány és budapesti nagymamája kapcsolatán keresztül. Mese rólad című babakönyve pedig egy klasszikus babanapló továbbgondolása és mesévé formálása.
Közös munka a férjével
Bónusz a férjével, Pásztohy Andrással közös könyvük, A kisegér, aki majdnem hős lett. A történet egy 24 fejezeten átívelő kalandregény, ahol az erdei, mezei és falusi állatok a karácsony nyomába erednek. Bár a szereplők emberhez hasonlóan beszélgetnek egymással, mégis megtartják a természetben elfoglalt helyüket. Nem mesésednek el. Nem viselnek ruhát, és a főszereplő kisegér sem eszik sajtot. Szorgalmasan gyűjti a bogyókat, magvakat télire.
Gyerekek karanténban
Tavaly készült egy rövid kis pitypangos mese, Tiszta tappancs címmel. Akkor zártak be az óvodák, iskolák először, és mindenki egy addig ismeretlen élethelyzettel találkozott. Szülők és gyerekek egyaránt. Szeretett volna egy kicsit segíteni ezzel a mesével, hogy könnyebben megértsék a kicsik, mi miért történik. Akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen hosszan tart majd ez az állapot, de a könyv még ma is nagyon aktuális és hasznos.
Panka nemcsak rajzain és meséin keresztül kommunikál velünk, de egy aktív Facebook–oldalt is üzemeltet. Itt osztja meg az újdonságait, hirdet különböző játékokat, vagy éppen sarkallja alkotásra a kicsiket. Akár Instagramon is követheted a munkáit. Nekünk is hozott egy színezőt a cikkhez, amit itt tudsz letölteni.
Címlapfotó: Király Gabi
Az Anyamagazin.hu -n közzétett cikkek, és képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok kizárólag a kiadó írásbeli engedélyével használhatóak fel, többszörözhetőek a nyilvánosság felé. A cikkek szemlézése (rövid kivonat készítése) a forrás megjelölésével és az eredeti linkre való hivatkozással, a képek átvétele nélkül megengedett. Az átvétel során az Anyamagazin nevét és az írásra mutató linket a cikk elején, jól látható formában kell elhelyezni.
