Legyen az e-mail, üzenet vagy cikk, talán nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbben gyöngyöző homlokkal írnak Kótis Nikolettának. A kisgyermekes anya az Anyamagazin korrektora, aki írás helyett ma már főként szövegeket javít, és humoros Facebook-bejegyzéseit olvasva nem egy ember szembesülhetett már azzal, hogy mégsem olyan jó helyesíró, mint gondolta magáról.
Bátor lépésre szánta el magát Kótis Nikoletta, amikor kisgyermekes anyaként pontot tett egy multinacionális cégnél töltött éveinek végére. Noha továbbra is alkalmazottként tervezte a jövőjét, és majdnem megkapott egy szövegírói állást, a koronavírus-járvánnyal végül szép csendben megszűnt a pozíció.
Niki feltette magának a nagy kérdést: miért kellene egy idegen álmát megvalósítania, amikor a saját útját is járhatja, és több embernek segíthet azáltal, hogy akkori kolléganőjével, a magazinok korrektoraként is dolgozó Cseh Vandával közösen segít javítani az interneten megjelenő anyagok nyelvezetén. Így lett hát a szovegirotkeresek.hu megalapítója, nem sokkal később pedig az Anyamagazin és az Index egyik korrektora.
Új szakma
„Amikor 2020 tavaszán kipattant a fejemből az ötlet, hogy egyéni vállalkozó leszek, még úgy terveztem, hogy webszövegek írásával fogok foglalkozni, alvállalkozóként pedig a társam, Vanda javítja a cikkeimet. Ezáltal olyan írásokat adhatunk át ügyfeleinknek, amelyek a nyomtatásban megjelenő, nívósabb kiadványokhoz hasonlóan többlépcsős ellenőrzésen mentek át. A fordításaim egy részét például Edith Eva Eger A döntés című könyvének fordítójával, Farkas Nóra barátnőmmel nézettem át” – kezdte Niki, aki korábbi tervei ellenére ma már ideje nagy részében főként cikkeket javít szövegírás és fordítás helyett.
„Új szakmát sajátítottam el, mára már elsősorban korrektor vagyok. Kimondani is furcsa, mert másként terveztem – de a kereslet irányítja a szolgáltatásaimat, tanulni pedig mindig szerettem.”
Így kezdődött
Niki 2020 őszétől javít szövegeket; azután kezdett korrektúrázni, hogy a Facebook-oldalukon megosztott, tanulságos és időnként humoros bejegyzései miatt egy idő után helyesírási-stilisztikai javítási kérésekkel keresték meg őket.
„Vanda akkor már lassan két éve korrektúrázta a cikkeimet, céges hírleveleimet, valamint a nyomtatott GameStar magazinba írt film- és zeneajánlóimat. Én pedig minden esetben összevetettem az eredeti fájlt a módosítottal, és ha nem értettem valamit (hiába végeztem magyartanárként), vagy nem értettem egyet vele, akkor a nyakára jártam, és addig nem hagytam békén, amíg nem tudatosítottam magamban, hogy milyen típushibáim vannak, és hogyan tehetem gördülékenyebbé az írásaimat.”
És aztán persze másokét is, legyen az gazdasági társaság, egyéni vállalkozó, magánszemély, alapítvány, könyvkiadó vagy ügynökség.
Nem csak a helyesírást javítja
A korrektor bevallotta, hogy amikor először javított cikket, elsősorban szerzői szempontból állt hozzá. Tudta, mit érezhet a cikk írója, ha túlságosan belenyúlnak a szövegébe, de ezt össze kellett egyeztetnie azzal, hogy célja a szerző szövegének jobbá tétele.
„Ha több szempontból is problémás irományt olvasok, nemcsak a helyesírását javítom, hanem olvasószerkesztőként megjegyzéseket is teszek arra vonatkozóan, hogyan lehet kevésbé félreérthető, gördülékenyebb, olvasmányosabb a végeredmény. Aztán vagy elfogadják a javaslataimat, vagy nem. Benne van a pakliban, hogy a szerzők vagy a szerkesztők »visszarontják« a javításokat, ahogyan az is, hogy a cikkeket megjelenés után korrektúrázom – ezeket el kell tudni engedni” – magyarázta Niki.
Útja az Anyamagazinhoz
Posztjaiban korábban magánkiadású könyveket, online sajtóban és televízióban megjelenő híreket is felhozott helyesírási szempontból problémás példákként. Niki szerint akár sorsszerűnek is nevezhető, hogy ezek után tavaly év végén éppen ilyen típusú megbízásokat kapott. Ezt követően jött be életébe az Anyamagazin.
„Barát Hella, az Anyamagazin »ősanyja« úgy akadt rám, hogy egy TV2-s ismerőse megosztotta néhány posztomat. Mivel Hella az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalom kitalálója, én pedig már az elején csatlakoztam a kezdeményezéshez egy szabolcsi óvoda örökbefogadójaként, úgy voltam vele, hogy mivel tisztelem őt, a világ végére is követtem volna. Na jó, ez túlzás, egyszer kistoppoltam másodmagammal Isztambulba és vissza, amit még egyszer nem tennék meg” – tette hozzá nevetve Niki.
Visszaadni valamit abból, amit kapott
A jótékonykodás fontos szerepet tölt be Niki életében. Amint nagyobb bevétele érkezik, megkérdezi az örökbe fogadott ovi egyik dolgozóját, hogy mire van szükségük a mindennapi tevékenységeikhez. Emellett egy gyermekotthonnak gyűjt higiéniai termékeket karácsony előtt, jótékonysági liciteken vesz részt, és előfizetett egy utcán élő, a saját újságját áruló bácsi kiadványaira is.
Mint mondta, mindezt nem azért említi meg, hogy jó embernek gondolják, hanem azért, hogy megmutassa, hányféleképpen lehet segíteni, ha módunkban áll, illetve akarunk tenni valamit mások körülményeinek a javításáért.
Családi élet és munka
Egy vállalkozó anya napja pont úgy telik Niki szerint, mint egy gyermek nélkülié, csak a történéseket Murphy alakítja. Tény, hogy nem mindig könnyű összeegyeztetni a családi életet a munkával, de ő szeretné megmutatni a kislányának, hogy megéri szorgalmasnak és kitartónak lenni.
„Hiába sok most a munka (szerencsére), elégedettebbnek láthat a lányom, Julcsi is. Ha önazonos vagyok, akkor talán neki is jobban megmutathatom a boldogság felé vezető utat, mint ha állandóan a konyhában lennék, vagy lesném a kívánságait” – mondta.
„Julcsi gyakran utánoz, például megírta az első »mesekönyvét«, nagyon szeret rajzolni, festeni, én pedig engedem neki, hogy csinálja, és terelgetem közben. Az itt látható képek közül kettőt is ő fényképezett. A kezébe nyomtam a régi, tükörreflexes gépemet, és mondtam neki, hogy kap tőlem 500 forintot, ha készít rólam néhány fotót. Látható a végeredmény. Amikor fizetésre került sor, inkább a kék papírpénzt kérte el, de így is jó üzletet csináltam, nem?”
Amikor nem dolgozik
Mit csinál egy korrektor, amikor nem dolgozik? Filmeket, sorozatokat néz, és spanyolul tanul. Valamint olvas, de nem akárhogy.
„Nagyon nehezen fejezek be egy-egy könyvet, mert »szabadidős« olvasáskor is inkább az írás formájára összpontosítok a tartalom helyett – a különféle nyelvi megoldásokat figyelem, belegondolok, én hogyan fogalmaztam volna meg vagy javítottam volna ki az adott szöveget, néha ellenőrzöm a szakirodalomban, hogy jól gondoltam-e. Emellett a blogunk is egyfajta hobbinak indult, amit a Google »szórakoztatására« frissítettem, ezért különösen örülök annak, hogy egy nagy hírű nyelvész öt bejegyzésemet is publikálásra érdemesnek találta.
Azt sem hittem volna, hogy eljön az az idő, amikor az e-nyelv.hu-n nyelvi tanácsokat fogok adni, egy diákoknak szánt könyvben pedig az én ajánlásomat olvashatják József Attila– és Márai Sándor-alkotások előtt. Ezeket a tevékenységeket inkább hobbinak, mintsem munkának fogom fel.”
Kattints a Podcast hallgatásához!
