Kaptafa

Nő vagyok. Anya vagyok. Feleség vagyok. Ember vagyok. Mindig más szerepben, de mindig ugyanaz az ember. Amolyan skizofrénállapot ez, amely különböző pillanatokban különböző vágyakat enged a felszínre törni. Hol egy jó alvásra áhítozik a testem, hol egy kiadós beszélgetésre, hol egy újabb szellemi kihívásra.

Három és fél évvel ezelőtt lettem anya, és azóta még több helyzetben szeretnék tökéletesen helytállni. Ez pedig lehetetlen. Mit jelent a tökéletesség valójában? Egy ideális állapotot? Egy hiba nélkül megoldott feladatot? Egy maximálisan kivitelezett helyzetet? Tanulnom is mindennap kell.

A lányaim tanítanak. Türelemre, odaadásra, kitartásra, szeretetre, hálára… ezer dologra. Mondhatnám, hogy ez elég, de csak egy ideig volt az. Március végén visszaültem az iskolapadba.

Jó pap is holtig tanul

Hogy miért érzi úgy az ember közel a negyvenhez, hogy még tanulnia kell? Szerintem ez egyrészt nem korhoz kötött, másrészt a mai világ kiszámíthatatlansága bármikor hozhat váratlan helyzetet, amikor a B, C, D és egyéb tervekhez kell nyúlni. Nekem a két lányommal való itthonlét adta azt a lehetőséget, hogy kicsit kívülről vizsgáljam meg az életemet, a szakmámat és a jövőképemet. Televíziós szerkesztő vagyok.

Ezt csinálom több mint húsz éve. Imádom. Alázattal dolgozom 17 éves korom óta. De úgy érzem, ez nem az a hivatás, amelyet család mellett ilyen maximalista hozzáállással tovább tudnék csinálni. Valaki vagy valami hiányt szenvedne. Ezek a gondolatok foglalkoztattak egy ideje, hiszen a kisebbik gyermekem, Kamilla is egyéves múlt már. A nagyobbik lányom ennyi idős volt, mikor újra elkezdtem néhány órában dolgozni.

Most viszont azt a döntést hoztam, hogy a jövőmet kezdem építeni szintén néhány órában, és megszerzek egy új szakmát. Hiszen ha a jó pap is holtig tanul, miért ne tehetné ezt egy kétgyermekes anyuka is?!

A suszter kaptafája

Amelynél ott kellene maradni a mondás szerint. De nemhogy a suszterek, sok más szakmában dolgozó ember sem azon a pályán öregszik meg, amelyen elindult. A Profession.hu 2018-as reprezentatív kutatása alapján „a magyar munkavállalók 44 százaléka nem azon a területen dolgozik, amelyben a legmagasabb iskolai végzettségét szerezte, ráadásul további 44 százalék aktívan gondolkozik a pályaváltáson”.

Én az utóbbi táborba tartozom. A szakmám a szenvedélyem, ezt tanultam, ebben is kezdtem dolgozni még a főiskolás évek alatt, mégsem ez lesz az, amelyben meg fogok öregedni. Ami meghökkentő volt számomra a Profession felmérésében, hogy a vizsgáltak közül „meglepően kevés, mindössze 8 százalék választotta az eredeti hivatását a magas kereseti lehetőségek miatt”.

Hogy ennek mi az oka? Talán a fiatalok tájékozatlansága, rossz kapcsolata a szüleivel, a szülők és a gyerekek közötti generációs szakadék… vagy mindez együtt?

„Sajnos megfigyelhető, hogy a pályaválasztási tájékoztatás szinte teljes mértékben hiányzik a kultúránkból. A fiataloknak semmilyen rálátása nincs arra, hogy milyen lehetőségeik vannak, illetve hogy az egyes szakmák milyen fizetésekkel, elvárásokkal és nehézségekkel járnak. A szülői tapasztalatok sem naprakészek vagy reprezentatívak a legtöbb esetben. Nagyon hiányzik a magyar tanrendből egy, a továbbtanulásra koncentráló tájékoztató óra” – állapította meg a kutatás eredményeit látva Göröcs Lili Melinda, a Profession.hu HR-vezetője. De akkor mi alapján választ egy pályaelhagyó?

Kozmetikázzuk a célokat!

Szépségápolás. Nekem ez lett a választott új területem. Hogy miért ez? A korábbi szakmámban látott, tapasztalt, megélt dolgok miatt, egy belső hang miatt, egy többször vizionált, vonzó jövőkép miatt. De nekem ennél is fontosabb volt a „hogyan” kérdése. És a „miért most” vívódása. Tanulni gyerek mellett legalább akkora bevállalás, mint visszatérni a munkába. Nem könnyű a logisztika, és maga a döntés sem.

Pláne, ha már nem egy, hanem két gyerekről van szó, mert akkor az energiák elaprózódnak, a feladatok pedig sokszorozódnak. Én azért döntöttem mégis így, mert az egyévesem, Kamilla hamarosan bölcsibe megy. Így mire az új ritmust megszokja az életünk, addigra új szakma lesz a kezemben, ezzel pedig egy új lehetőség is kinyílik előttem. Elhagyom a pályám. Csak az anyai lelkiismeret-furdalással kell kezdenem valamit. De ez már egy másik cikk témája.

T. H.

(forrás: profession.hu)