„Imádom, hogy ugrálok a munka és a gyerekek között”
Noha nem volt könnyű, végül mégis sikerült beállítania a napi rutint Csoszó Diánának, aki három gyerek mellett, otthon álmodta meg saját kis kézműves-vállalkozását. A családanya és feleség számára az a siker, hogy a családi életet és a munkát összhangba tudta hozni, mindent megér, és nem érzi azt, hogy bármiről is le kellene mondania.
A szükség hozta létre Csoszó Diána anyavállalkozását, hiszen három gyermek mellett nem volt sok választási lehetősége, pontosabban a hagyományos munkahelyek többsége nem volt összeegyeztethető a családi hétköznapokkal. Nehézség a nehézségben, hogy Diána középső, 10 éves fia Down-szindrómás, a legkisebb, 7 éves kislánya pedig karfonatbénulással született, ám a kezeléseknek és a tornáknak hála ma már tudja használni a korábban mozdulatlan bal kezét.
Kép: Csoszó Diána
Így kezdődött
Diána életében mindig ott volt a kézműveskedés, akár hobbiként, akár terápiás jelleggel, és mint mondta, lehetőség szerint, a megadott keretek mellett mindig dolgozott valamit. A nagy váltást azonban kétségtelenül a koronavírus-járvány okozta, ez kellett ugyanis ahhoz, hogy lelassuljon az életük, és legyen ideje magára is odafigyelni. A korábban csak szabadidejében tervezett dolgokra hát egy kicsivel több maradt, így szépen lassan megszülethetett a Dina’s.
„Egy kívülálló fogná a fejét, ha látná, hogy néha milyen körülmények között készül el egy-egy pénztárca” – mondta nevetve Diána.
„Leülök dolgozni, majd jönnek a gyerekek, hogy »Anya, kérek enni, inni!«”. Hányszor felugrok valami mást csinálni?! Ugrálok, pattogok, de attól még nagyon szeretem” – tette hozzá, majd azt is elárulta, hogy úgy alakította ki az üzlethelyiséget a lakásukban, hogy mindig lássa és hallja a gyerekeket.
Kép: Csoszó Diána
Hadilábon az idővel
Diána egyébként általában akkor dolgozik, amikor a gyerekek iskolában vannak, vagy késő délután, ha a feleségét mindenben támogató családfő is hazaért.
„A férjem a munkája miatt gyakran van távol, de összedolgozunk, minden agymenésemet támogatja teljes mellszélességgel. Nagyon sok ötletem van, az idővel állok hadilábon, a fejemben túlcsordulnak az ötletek, a gondolatok, de hogy ezt mikor valósítsam meg, az nem egyszerű” – magyarázta Diána.
Az időhiány különösen megterhelő lehet, hiszen – ahogyan az anyavállalkozó elárulta – egy pénztárca elkészítése az első mozzanattól kezdve körülbelül négy óra. Miután a folyamat igencsak hosszadalmas, úgy „trükközik”, hogy ha egyszerre több összegyűlik, akkor munkafolyamatonként készíti el az egyes darabokat.
Kép: Csoszó Diána
Sok fájdalom és keserűség
Idő ide vagy oda, Diánának azért sikerült felállítani egy működő napi rutint. Mindig van A, B, C, D terve, hiszen mindenre kell megoldás arra az esetre, ha – mondjuk – az egyik gyermek megbetegszik, vagy közbejön egy hirtelen program. Az a siker, hogy a családi életet és a munkát összhangba tudta hozni, mindent megér számára, nem érzi, hogy bármiről is le kellene mondania.
Ám ahhoz, hogy Diána a család igényeit figyelembe véve tudjon dolgozni, nagyon hosszú út vezetett. A családanya egy percig sem titkolta, hogy bizony sok fájdalom, keserűség és a társadalom általi kirekesztés kellett ahhoz, hogy a padlóról fel tudjon vagy egyáltalán fel akarjon állni. Sok nehézségen segítette át a vidámság és a szarkazmus, de az önirónia is nagy szerepet játszik a mai napig a családi életükben, különösen, ha az az anyai léttel kapcsolatos.
Kép: Csoszó Diána
Nem tud leállni
Ahogyan valamennyi anya, úgy Diána is az alváson spórol, hogy mind a gyerekekkel, mind a munkával töltött idő hasznos legyen. Ha a csemeték még alszanak, számítógépes munkákat végez, vagy olyankor válaszol az este befutó üzenetekre. A megrendelők többsége anyuka, akik szintén akkor tudnak időt szakítani magukra, amikor már elcsendesedett a ház.
„Akkor sem tudok leállni, ha azt érzem, hogy kimerültem, és jólesne egy forró fürdő. Azt a félórát, amit magamra szánnék, inkább munkával töltöm, és ez a legfőbb problémánk. Sokszor már a férjem szól rám, hogy hagyjam abba. Ha egy kívánságom lehetne, végtelen mennyiségű kávét kérnék, és legalább 30 órás munkanapot.”
Sárga köves úton haladva hiszem, hogy Csodaország nem csak a szívemben él, hogy a gyerekeimnek egy zöld és elfogadó jövőt teremthetek, vagyis minden eszközömmel azon vagyok, hogy jobb legyen nekik. Úgyhogy kopog a piros cipő!
Olvass tovább!
