Anita mágnesként vonzza magához a figyelmet. Azt mondja, csatornaként segít az embereknek egymáshoz kapcsolódni, az étel csak ürügy. Az életében nincs már semmilyen állati eredetű, és szent meggyőződése, hogy ő a föld legboldogabb nője, mindennapi boldogságának elsődleges forrása pedig a férje és a két fia. Dr. Árvai Anita szeretné átadni az érzéseit, a gondolatait, az ételeit és egy picit abból a gondolatiságból, amit magukénak tudnak.
Dr. Árvai Anita
A nagykőrösi származású dr. Árvai Anita először a szülővárosában, később Kecskeméten kezdte bontogatni a szárnyait. A színészmesterség és a jogi pálya között vacillálva, végül az utóbbi mellett döntött. Miután 24 évesen komoly betegséget diagnosztizáltak nála, eltávolították az egyik petefészkét. Ekkor kötött „életre szóló barátságot a Jóistennel”. Saját maga által megtervezett diétába fogott, és tudatosan kezdett el élni. Most olyan életet él, amiben ki tud teljesedni a férjével és a két gyermekével, és ebből az életérzésből nem fél adni nekünk, csakúgy, mint a mesés vegán ételeiből.
Anyamagazin: Milyen gyerek voltál?
Dr. Árvai Anita: Mindig is buzgómócsing voltam az iskolában, és mindig is kitűnő. Humán beállítottságú voltam, rendkívüli igazságérzettel. Nagykőrösön éltünk, majd a gimnáziumba Kecskeméten jártam. Nem volt kérdés, hogy a kiválasztott iskolába felvesznek-e, ezért nem is írtam be másik intézményt a második és harmadik helyre. Gyerekkoromtól színésznő akartam lenni, de a jogi pálya is érdekelt. Belekóstoltam a színjátszásba a helyi színházban. Apukám mondta, hogy jól van, fiam, ha elvégzed a jogot, utána mehetsz a színművészetire.
A.: Ezek szerint te exhibicionista vagy?
Dr. Á. A.: Sosem riadtam vissza a szerepléstől, de nem kifejezetten az exhibicionizmus miatt. Inkább szerettem volna kifejezni a véleményemet. Például 7 évesen elvittek a szüleim pszichológushoz, mert állandóan azt mondtam nekik, hogy értsétek meg, nem az a világ, amit láttok. Van egy felsőbb erő, ami motivál minket. Később aztán ők is megértették.
A.: Hogyan teltek az egyetemi évek?
Dr. Á. A.: Félnappali szakon Kecskeméten végeztem el a jogot. Közben dolgoztam, vezettem kávézót, ügyvédi irodában és építésügyi hatóságnál is kipróbáltam magam – utóbbinál kiderült, hogy a közszféra nem nekem való. Ott nem lehet önmegvalósítani.
A.: Hogyan kerültél Budapestre?
Dr. Á. A.: Közbeszerzési szakjogász lettem, és Budapesten találtam állást. Ebben az időszakban született meg a fiam, életem első és az egyik legnagyobb ajándéka.
A.: Tervezett baba volt?
Dr. Á. A.: 24 évesen kivették a petefészkemet, azt mondták, hogy kevés esélye van, hogy teherbe eshetek, de ha mégis, akkor előtte alaposan fel kell rá készülni. Az első kisfiam egy rövid kapcsolatban fogant, a Jóisten ajándékaként, és gyökerestől megváltoztatta az életem. Azt hiszem, hogy a bennem zajló változások is az ő hatására realizálódtak legelőször.
A.: Volt segítséged?
Dr. Á. A.: Nem volt segítségem, habár a szüleimre – legtöbbször hétvégente – számíthattam ugyan, a hétköznapokat egyedül kellett megoldanunk. Rengeteget dolgoztam, rendszeresen éjjel hoztam be a munkában azt az időt, amennyivel előbb mentem haza a kollégáimnál.
A.: Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?
Dr. Á. A.: Bazsi hároméves volt, amikor egészen véletlenül, egy néhány napos, társkereső oldalra történt regisztrációt követően megismerkedtünk a férjemmel. Ő akkor Los Angelesben élt, mintegy tizenegyezer kilométerre Budapesttől. Mondanom sem kell, hogy egymásba szerettünk, ő néhány hónap után hazajött, és mi azóta együtt vagyunk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az egymásra találásunk.
A.: Miért éppen Almádiba költöztetek?
Dr. Á. A.: A férjem szüleinek itt volt nyaralója, ismertük a várost. Szerettük volna, ha Bazsi itt kezdi az általános iskolát. Beni pici baba volt, amikor két évre beköltöztünk a szigeteletlen nyaralóba az építkezés időtartamára, felváltva a budapesti, mindent kielégítő életünket.
A.: Mióta vagy vegán?
Dr. Á. A.: Hat és fél éve, amikor újra rosszak lettem az eredményeim, az orvosok műtétet javasoltak. Tudatosan, bár már előtte is odafigyeltem a táplálkozásomra, áttértem a teljes értékű növényi étrendre. Rengeteget olvastam a témában, főként külföldi tanulmányokat, cikkeket, és az étrendemet is ezek alapján állítottam össze. Négy hónap múlva jók lettek az eredményeim.
A.: Hogyan jött a főzés, az etetés?
Dr. Á. A.: Mivel viszonylag korán, 12 évesen kezdtem főzni, azaz akkor gyakorlatilag már komplett menüket készítettem, a főzés sosem jelentett gondot számomra. Terápiás jelleggel elkezdtem írni egy blogot, amiben a főzés és az ételek ürügyén nemcsak kapcsolódtam, de mintegy segítő jobbot is nyújtottam az embereknek, és egyre többen lettünk. Majd amikor a kisebbik fiam oviskorú lett, akkor két út kínálkozott. Az egyik, hogy visszetérek a jogi pályámhoz, a másik pedig az volt, hogy belevágok abba, amit már oly’ régen szeretnék: nyitok egy kis éttermet. Nyilván átbeszéltük a férjemmel, és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. 2018. április elsején megnyitottam az éttermem, amivel egy új élet kezdődött számomra.
A.: Hová költöztök?
Dr. Á. A.: Mára ezt a kis éttermet kinőttük, ezért ismét nagy fába vágjuk a fejszénket, hiszen – Almádin belül ugyan, de – új éttermet építünk. Rengeteg a főzőklubom, a rendezvényem, már esküvőket is tartunk, nagyon sokat forgatok, ezért az étteremmel azonos helyen nagyobb térre volt szükségem. Illetve építek egy stúdiókonyhát is, ahol a forgatásaimat folytathatom tovább. Nyitok egy vegán delikátot is, ahol a rengeteg finomság mellett számos más dolog is megtalálható lesz.
A.: Hogyan bírod a tempót?
Dr. Á. A.: Az első évben azt hittem, csak én tudok mindent megcsinálni, ami egyébként igaz is volt. Utána leültem, és leírtam egy papírra, hogy kire van szükségem a konyhán és a vendégtérben. Ösztönösen a belső hangomra hallgattam, és olyan emberek kerültek a csapatomba, akiknek jönnie kellett. Az évek során megtanultam, hogy amit egóból csináltam, azt soha nem vagy nem úgy sikerült megvalósítanom. Fel kellett nőni a projekthez, de büszke vagyok, mert az első pillanattól kezdve önfenntartó az étterem. Csodálatos és egyben fárasztó.
A.: A családdal tudsz minőségi időt tölteni?
Dr. Á. A.: Bizony, nagyon figyelek erre. Nyilván vannak napok, amikor a beosztásunk nem engedi, de általában együtt reggelizünk, és ha nincs egyéb elfoglaltságom, délután, amikor csak tehetjük, együtt vagyunk. Ezért sokszor éjszakába nyúlik a munka, de megtanultam már, hogy sok kisebb szabadságot beiktatva ez így számunkra fenntartható.
A.: Hogyan tudsz leengedni?
Dr. Á. A.: Muszáj tudatosan megtervezni. Egy-egy hajtós időszak után, mondjuk, amikor egyhuzamban nyolc-tíz napot dolgozom szünet nélkül, muszáj beiktatnom néhány itthon töltött napot is, amikor csak úgy „dolgozgatok”, tervezés nélkül. Ilyenkor jut időm magamra. Nincsen bejárónőm, én takarítok, majdnem mindennap főzök. A vasalásban is csak alkalmi segítségem van.
A.: Mit szoktál a gyerekeknek készíteni reggelire, amit az Anyamagazin olvasóinak is ajánlanál?
Dr. Á. A.: Zabkását körtével vagy almával. Egyszerű, gyors. Chiapudingot is esznek, amit előre nagyobb mennyiségben el lehet készíteni, és a hűtőben tárolni. Tálaláskor egy kanál lekvárt adok hozzá. Van, hogy a gyerekek reggelire vegán joghurtot és müzlit kapnak. Szeretik a csicseriomlettet is. Ez is előre be van kavarva a hűtőben, és frissen meg lehet sütni. Mindennap más és más a gyerekek igénye.
Csicseriomlett
Hozzávalók:
120 g csicseriborsóliszt, 200 g növényi tej, 0,5 tk. kurkuma, 1 tk. curry, só, tarka bors, 2 gerezd fokhagyma, 1 csipet fekete Himalája-só (kénes ízének és illatának köszönhetően nagyon emlékeztet a tojásra), bors, 1 ek. olívaolaj, 0,5 tk. füstölt pirospaprika, 2 tk. sörélesztőpehely, 2-3 fej gomba, 1 kis fej vöröshagyma, 2 ek. fagyasztott spenótlevél, ¼ kaliforniai paprika, 1 ek. petrezselyem zöldje
Elkészítése:
Miután a csicseriomlett alapját összeállítottuk, összevágjuk a zöldségeket. Egy kis serpenyőben olajat hevítünk, és megpirítjuk a zöldségeket. Ha két adagot készítünk, akkor a zöldségeket is elfelezzük, ha négy kisebb adagot szeretnénk, akkor a zöldségeket is negyedeljük. A megpirult zöldségekre öntjük a masszát, mint egy palacsintatésztát, és kis fokozaton sütni kezdjük. Addig sütjük, amíg meg nem pirul az egyik oldala, és meg nem tudjuk fordítani. Aranybarnára sütjük mindkét oldalát, és friss zöldséggel tálaljuk. Fontos: ha az omlett 2-3 mm vagy annál vastagabb, akkor 5-8 percre fedjük le fedővel, hogy át is párolódjon.
A.: Van gyors receptötleted főétkezésre?
Dr. Á. A.: Húsz perc alatt kész van a zöldséges rizottó, amibe akár csirkehusit is lehet beletenni, ha valaki nem vegán étrendet folytat.
A.: Mit esznek a gyerekeid egy nap?
Dr. Á. A.: A kisebbik fiam egyszerűen nem szeret enni. Sajnálja rá az időt, de mindent megpróbálok, hogy ennek ellenére változatosan étkezzen. A húst kerüli, vegetáriánus, nem úgy, mint a nagyobbik fiam, aki kifejezetten ragadozónak vallja magát. Sokat számít a tálalás is számukra, az, hogy hogyan néz ki az étel a tányéron.
A.: Forgatás, interjú, adminisztráció – millió feladat egy nap. Te hogyan étkezel?
Dr. Á. A.: Egyszerű vegánul változatosan enni, okosan összeállítom magamnak. Most időszakos böjtölök, 12 és 20 óra között étkezem, de amikor forgatás van egész nap, akkor muszáj reggeliznem. Kevés mennyiséget eszem, és az kitart.
A.: Milyen édességet esznek a gyerekeid?
Dr. Á. A.: Most a sláger a diós és mákos guba és a muffin. Rágcsára szoktak kapni gyümölcsöt, van, hogy répát vágok fel, de az édesség vagy keksz is játszik, hiszen gyerekekről van szó.
A.: Sportolsz valamit?
Dr. Á. A.: Sajnos most nem. Habár tudom, hogy szükséges lenne, annyira sűrű most az életem, hogy a sport nem fér bele. Jógáztam egyébként, és személyi edzőhöz is jártam, de a Covid óta sajnos nem úgy megy a sport. Még a jógától is émelyeg a gyomrom. Most fokozatosan szoktatom magam ahhoz, hogy újra bekússzon az életembe a rendszeres testmozgás.
A.: Sok helyen el lehet érni, posztolsz, blogolsz. Hogy viseled a kritikát?
Dr. Á. A.: Az építő jellegű kritikát jól. A beszólást egészen másként. Négy évig cuki mami voltam, de most már nem. Megmondom a magamét.
A.: Mit jelent a „Jövő Nője” projekt?
Dr. Á. A.: A Jövő Nője-eseménysorozatban havonta egyszer tematikusan találkozunk. Mindig van egy meghívott beszélgetőtársam. Van ebben személyiségfejlesztés, a lényeg a lelki kapcsolódás, természetesen itt, a Home-ban, fizikai síkon. Mások vagyunk, mégis hasonló érzelmek mentén működünk. Segítséget nyújtok, hogy megismerjük a NŐT, akik valójában vagyunk.
A.: Van még benned megfelelni vágyás?
Dr. Á. A.: Nem, már csak magamnak és a családomnak szeretnék megfelelni. Az a tíz év kellett, amikor ügyvédként dolgoztam, és az is jó volt, hogy tudjam ezt most így csinálni. Ezt mindennap értékelem.
A.: Van benned önféltés?
Dr. Á. A.: Nem foglalkozom ezzel. Egészségesen élek. Nem kell a nehézségek sugárzásában élni. Szeretnék öt év múlva visszavenni a tempóból, és útikönyvet írni, főzni. Kétlaki életet élni. Az a tervem, hogy a főzőklubokat továbbra is folytatom, de már nem olyan intenzitással dolgozom. Természetesen imádok dolgozni, de akkorra lassítani szeretnék. Könyveket írni, rengeteget utazni, főzni, inspirálódni, alkotni, főzőkurzusokat tartani… Ez az életem; és az étterem operatív vezetésében részt venni csupán.
A.: Mit üzensz az anyáknak?
Dr. Á. A.: Ne szégyelljétek azt a nőt, akik saját magatok vagytok! Onnantól kezdve, ha ezt felismeritek, minden kisimul. Minden helyrejön az élet valamennyi területén, akár a párkapcsolatban is. Húszévesen még nem tudja az ember, mit szeretne, ki ő tulajdonképpen. Ehhez tapasztalat kell. Amikor rájön, akkor tudnak hozzá igazán kapcsolódni azok az emberek, akik valójában hozzá passzolnak.
Kattints a Podcast hallgatásához!
